[Magveto] 2001. 02. 13.

[Dozsa Istvan]

2001. február 13. Kedd 
 Ter 6,5-8. 7,1-5.10. - Mk 8,14-21. 

  "Mit tanakodtatok azon,  hogy nincs kenyeretek?  Még most sem 
értitek?  Nem fogjátok fel?  Még mindig  érzéketlen a szívetek? 
Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallotok?" 
 Hívő  emberként élve tudjuk, hogy életünk értelme: Megismerjük 
Istent   és  irántunk  való  szeretetét,   Őt  szeressük,  neki 
szolgáljunk   és  ezáltal  üdvözüljünk.  A  mindennapi  életben 
azonban  sokkal konkrétabban merül fel ez  a kérdés, amikor nem 
az  egész életünk értelme válik  kérdésessé, hanem csak egy-egy 
esemény,  vagy helyzet, amikor nem értjük,  hogy most mit kíván 
tőlem  az  Úr:  most  mit akar  velem,  miért  kerültem  ebbe a 
helyzetbe...?  Ilyenkor  tanakodunk  és  értetlenkedünk.  Ekkor 
jusson  eszembe az Úr  szava, hogy Ne féljetek!  Nem kell előre 
tudnom,  hogy az Úr mit tervez, de  egyben biztos vagyok, ha rá 
merem  magam bízni  gondviselésére, akkor  az biztos  a javamat 
szolgálja. 
  A  Szentírást olvasva  láthatjuk,  hogy  Gondviselő Atyánknak 
megvan  mindennel az ő terve, nyílván velem is. Az én feladatom 
az,  hogy  legjobb  lelkiismeretemmel  tegyem  az  ő  akaratát, 
teljesítsem    kötelességeimet,    vállaljam    életem   aznapi 
keresztjét,  és majd a végén kiderül,  esetleg csak évek múlva, 
hogy  mi  mire  volt  jó.  Érdemes  néha  visszatekintenünk  és 
elgondolkodnunk  eddigi életutunkon, és  ha felismerjük, hogyan 
vezetett  az Úr gondviselő  jóságával, akkor most  is rá tudjuk 
bízni magunkat. 
 
 Elemér