[Magveto] 2001. 01. 29.

[Babos Tamás]

Elnézést a késésért, de a számítógépek is követnek el hibát! Ez a levél
eltévedt, de ide ért.

			Tamás


január 29.
Zsid 11,32-40 és Mk 5,1-20

Zsid 11,32-40
"Kifogynék az idõbõl, ha beszélnék..." mindazokról, akiknek a hitét e
levél
írója elénk állítja. 
Vannak köztük, akik harcban gyõzedelmeskedtek, igazságot cselekedtek
stb.,
azaz aktívan kivették a részüket a politikai és szociális tennivalókból.
Vannak köztük, akik igazságtalanságot, börtönt viseltek el, vagy
megöletést
szenvedtek stb. Ez utóbbiak elsõ látásra passzívnak tûnnek, pedig a
hitük
igencsak aktív volt: a megpróbáltatásokban mutatkozott meg igazán. Nincs
olyan
élethelyzet, nincs olyan mozdulatlanságra kényszerülõ ember, akinek a
hite
tehetetlen lenne. Hitünk szabad, túllép a testi korlátokon és hegyeket
mozgat
- vagy hagyjuk magunkat ámítani, hogy úgyis hiába? Soha ne adjuk fel! Az
Úr
velünk van!
-----------
Mk 5,1-20
A gerazai megszállott történeténél ma arra figyeljünk, hogy Jézus két
kérésre
különbözõképpen reagál:
- A démonok kérték, hogy a disznókba mehessenek, és Jézus megengedte
nekik.
- Az ember, aki megszállott volt, kérte tõle, hogy vele mehessen. Ezt
viszont
Jézus nem engedi meg. más feladatra szánja a gyógyultat: hirdesse övéi
körében
az Úr könyörületességét.
Ezt ma is érdemes fontolgatni: Jézus mindenkit hív, de nem ugyanarra az
útra.
Többek tévedése, hogy papnak vagy szerzetesnek kell lenniük, mert
megtapasztalták az Úr irgalmát - csak Vele magával nem egyeztetik, hogy
mi a
feladatuk.
Nem elég a hívást gondolni, azt egyeztetni is kell az Istennel! De akit
tényleg papnak vagy szerzetesnek hív, az meg menjen! Boldog lesz! Akit
máshova
hív, az meg ott lesz boldog!

Bangó M. Klára nõvér