[Magveto] 2001. 09. 01.

[Dozsa Istvan]

szeptember 1 szombat

1Tessz 4, 9-11
Mt 25, 14-30
Az evangélium azt tanítja, hogy az életben kapott talentumokat kamatoztatni kell. Vannak természetes talentumaink: testi-lelki képességeink, anyagi javaink stb. Vajon gyümölcsöztettük-e ezeket? Kaptunk Istentől kegyelmi adományokat is, amelyek: a hit, a remény és a szeretet. Vajon megbecsültük-e ezeket? 
A keresztény ember Isten ajándékának tekinti életének szenvedéseit, keresztjeit is. Tudja ugyanis, ha készségesen fogadja és türelmesen hordozza keresztjét, sok érdemet szerezhet általa az örök életre.

Hadd mondjam el egy akadályverseny élményemet. Gyerekeknek csináltuk, táborunk befejezéseként, és alapja a talentumos példabeszéd volt. Az én állomásomon templom alaprajzát kellett kialakítani. Volt hozzá néhány kisebb kő, és lehetett vásárolni még köveket. A végén a vásárolt érték másfélszeresét kapta vissza a gyerek. Az egyik megszólalt: ha ezt tudtam volna, többet vettem volna. A befektetéshez merészség is kell. Isten ügyében is így van ez. 

Magánvéleményem, hogy a gazda akkor sem szidta volna meg szolgáját, ha az 5 talentumon csak másik hármat nyert volna.  Hiszen Istennél nem a számszerű eredmény a lényeg, hanem, hogy igyekezzem tenni a tőlem telhetőt. Ahogy az elmúlt vasárnapon hallhattuk. Törekedjetek bejutni a szűk kapun. 

Fulop Akos atya RM
email: satya at hcbc.hu