From idozsa at hcbc.hu Wed Apr 4 17:45:00 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 4 Apr 2001 17:45:00 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 04. 05. Message-ID: <200104041545.RAA09092@communio.hcbc.hu> Magvető 2001. április 5. Jn. 8, 51-59. "A zsidók erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a templomból". Minél közelebb vagyunk a három szent naphoz, annál többször állítja elébünk a liturgia Jézust, akit meg akarnak máris ölni, vagy aki maga előre beszél majdan eljövendő szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról Milyen erőssé teszi az Atya és az irántunk való szeretete. - Kispap koromban haldoklott az egyik kedvesnővér. Igen imádságos, dolgos életű volt. De az orvosának könyörgött: Csak még egy-két napot adjon doktor úr! -. Jézus nem fél szembenézni a halállal. Biztos, hogy aki az Atya akaratát teszi, mint Ő is, nem hal meg örökre. Számunkra is megfogalmazza:" Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre". Íme életutam nagy kérdése és a jövőm, örök boldogságom biztos csírája: teszem-e az Ő parancsát? Élem-e az Ő életét? Akkora szeretet van bennem az Atya és az embertestvérek iránt, mint benne? Ha félek a haláltól, ha félek a saját keresztutamtól, még nincs elég szeretet és elszánt hűség bennem. A Szentháromnapig csak egy hetem van!!! Gyulay Endre From idozsa at hcbc.hu Thu Apr 5 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 5 Apr 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 04. 06. Message-ID: <200104051545.RAA30941@communio.hcbc.hu> Április 6. péntek Jn. 10,31-42 "Én és az Atya egy vagyunk!" - mondja Jézus. Ennek a mondatnak a következménye, hogy meg akarják kövezni. Azért akarják Jézust megkövezni "mert ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus nem tette magát Istenné, hiszen Ő maga Isten volt. Nem kellett azzá tennie magát. A mai modern korban, ahol az orvostudomány hihetetlen eredményeket ér el, mi emberek csak kapkodjuk a fejünket. Nem győzünk "haladni" a korral (ha egyáltalán haladni kell?) Ami néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, ma már szinte rutinnak számít. De a fejlődésnek ilyen irányú következménye, hogy az ember egyre inkább istennek képzeli magát. Lásd a klónozást, a géntechnikát a lombikprogramot és még sorolhatnánk a végtelenségig. Hányszor lehet ilyet és ehhez hasonlót hallani: majd ÉN eldöntöm, hogy kit klónozok, majd ÉN elhatározom stb. Ilyen magatartásba, mikor az ember képzeli magát istennek, persze, hogy nincs helye az igazi ISTENNEK. Feladatunk, hogy igazi emberek legyünk. Se több, se kevesebb. Nagyböjt vége felé talán érdemes elgondolkodnunk azon, hogy hol a helye és milyen szerepe van a mai emberének? From idozsa at hcbc.hu Sun Apr 8 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 8 Apr 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 04. 09. Message-ID: <200104081545.RAA04448@communio.hcbc.hu> 2001. április 9. A kereszt Amikor feszültségről beszélünk, mindig valami rossz jut az eszünkbe. Pedig az élet tele van feszültséggel és nem is tudnánk nélküle élni. Mire gondolok? Nézzünk csak szét a természetben, tele van feszültséggel: az állatok küzdelme az élelemért, fajfenntartásért, az évszakok váltakozása, vagy a kőzetek formálódása a víz és jég, hideg és meleg váltakozásával, nem beszélve az iszonyatos nyomásokról, melyek a föld felszíne alatt végbemennek. De a hétköznapi életben is a feszültségek által élünk. Hiszen, hogy ég a gáz, oxigén kell hozzá, hogy átjuthatunk a hídon, ki kell feszíteni, az autónk motorjában is iszonyatos feszültség van, vagy a gumik terhelése is nagy feszültséget hordoz. Ha ez a feszültség nincs keretek között, pusztítani is tud. Egy bika, mely kiszakítva a szokott körülményekből, embert is öl, a vulkán ereje több kilométerekre elhat, a helytelen gáz-használat, robbanást okoz. Az is pusztuláshoz vezethet, ha épp ellenkezőjét tesszük, feloldjuk a feszültséget. A Tisza szabályozása egy ideig komoly feszültségtől mentette meg az embert, most pusztít, a fogságban élő állatok elveszítik természet adta tulajdonságaikat, s adott esetben kiszámíthatatlanokká válhatnak. Sok példát hozhatnék. Urunkat, Jézus Krisztust keresztre feszítették, de ez a "feszítés" már korábban kezdődött. Világrajötte és a menekülése Egyiptomba sem volt feszültségektől mentes. Aztán, mikor elkezdett tanítani, tanítványai értetlensége, a nép vezetőinek akadékoskodása, félreértelmezett tanítása mind-mind feszültség volt, amit vállalt. Jézus összeköti az ember nyomorúságos világát Isten felszabadító világával. Mindez a keresztre feszítésben teljesedik ki. Sokszor elgondolkodok a kereszten, most, a Nagyhéten különösképpen is: Látom magam előtt kifeszített alakját, kitárt karral, kínlódva. Az ellentéteket nem szünteti meg, nem is simítja el egyszerűen, csak szenvedve elviseli. S bármilyen szörnyű ezt látni, be kell látnunk, hogy éppen ezáltal győzi le a régit és teremt új életet. Ha keresztény akarok lenni, akkor vállalnom kell a feszültségeket, na nem az olyanokat, amire semmi szükség nincs, hanem azokat, amiket az élet maga ad számomra. Joni Eareckson, a mozgássérült asszony, ki fiatal sportolóként veszítette el egészségét és kétségbeesésében majdnem életét is, rátalált Jézusra és vállalta az életével együtt járó feszültséget. Így vall szenvedésének vállalásáról: "Ha vállalod a szenvedést, elhatározásodra felfigyel a környezeted. Megerősödik a társadalom segítő szándéka. Ha az emberek állhatatosságot, kitartást, bátorságot látnak maguk körül, erkölcsi érzékük megszilárdul. És fordítva, ha búcsút mondasz az életnek, döntésed gyengíti ugyanennek a társadalomnak az erkölcsi biztonságát." Nehéznek tűnik, de az Úr igája édes. Ha elkezded, meglátod, milyen igaza van. Ha azonban menekülünk a feszültségek elől és nem akarjuk tudomásul venni, hogy életünkhöz tartozik, akkor kezdődik a pusztulás, elsősorban lelkileg, de akár fizikailag is. Joni a következőket írja: "A menekülés lassan a kedvenc amerikai hobby lesz, és kultúránk sajnos nem nyújt segítséget. Média-központú társadalomnak egyik ötletet kínálja a másik után, hogyan teremthetjük meg a fájdalommentes és kényelmes életet. Ha pedig a társadalmat a kényelemnek ez a kultúrája uralja, csak egy lépés, és megjelenik ez a filozófia a kórházakban és a beteg-otthonok társalgóiban is, ahol élet-halál döntések születnek." Életem vállalása egyben a keresztem. Ha keresek benne értéket, akkor nem lesz értelmetlen szenvedés az életem, hanem kiteljesedik Jézus Krisztusban. Ezen a héten merjem elmondani Jézusnak, hogy egészen el akarom fogadni életemet és önmagamat úgy, ahogy van. Csak a bűntől és az értelmetlenség kísértésétől mentsen meg. Bátor Botond pálos szerzetes From idozsa at hcbc.hu Tue Apr 10 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 10 Apr 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 04. 11. Message-ID: <200104101545.RAA22369@communio.hcbc.hu> 2001. április 11 Iz 50,4-9a, Mt 26,14-25 Szavak, szavak... de milyen szavak? Játékból kimondott, puhán feldobott, kiszínezett szavak? Isten "Szóban", az ő Igéjében mondta ki magát az embereknek. Ez az isteni Szó Mesterünk, Megmentőnk, Szabadítónk lett. Az én szavam támogatja-e, aki fáradt? Megnyílnak-e a szívek Isten felé, ha szólok? Volt már áruló, árulkodó szavam? Voltak-e már szabadító, életet mentő szavaim? Jézus, Isten igéje, a Te szavaiddal, és Te szólj igehirdető szavaink által! -nz- From idozsa at hcbc.hu Thu Apr 12 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 12 Apr 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 04. 13. Message-ID: <200104121545.RAA27599@communio.hcbc.hu> 2001. április 13. Nagypéntek Iz 52,13-53,12. - Zsid 4,14-16. 5,7-9. - Jn 18,1-19,42. A mai nap Isten irántunk való szeretetének ünnepe. Ami ezen a napon történt, az nem véletlen. Jézus előre megfogalmazta ezt, és tudatosan vállalta. Mindezek megfontolásához néhány idézet: Jn 13,16-17. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Mk 10,45. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. Jn 10,11. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. Jn 15,13. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Mindebből következik számunkra a tanulság: 1Jn 3,16. A szeretetet arról ismerjük fel, hogy ő életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért. Kegyelemteljes, áldott ünnepeket kívánok mindnyájatoknak, Elemér From idozsa at hcbc.hu Fri Apr 13 17:45:00 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 13 Apr 2001 17:45:00 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 04. 14. Message-ID: <200104131545.RAA31436@communio.hcbc.hu> Húsvét vigíliája Nap mint nap elámulhatunk a teremtett világ szépségén, a teremtés összhangján, harmóniáján. Isten, aki teremti, azt mondja rá, hogy jó! Rácsodálkozhatunk annak Teremtőjére, aki megajándékozott minket a természettel, megajándékozott minket testünkkel, értelmünkkel, lelkünkkel. Ugyanakkor megriadhat és elbizonytalanodhat az ember az őt érő szenvedésen. Hogyan egyeztethető ez össze azzal a ténnyel, hogy Isten a Teremtő, aki kézben tartja a világot, ugyanakkor Ő végtelenül jó és szeret minket? Ilyen világot, ilyen sorsot ad nekünk? Ha megtudnám, hogy az én gyermekem néz elébe a halálnak, lenne-e hitem, mint Ábrahámnak, hogy ne lázadjak fel Isten ellen? Szeret-e az, aki az életemet teremti? Az élet legalapvetőbb kérdése ez. Izajás próféta Jeruzsálemet, Isten népét a Teremtő hitvesének nevezi, akit Ő hűséges szeretettel szeret. A nép mégis sokszor szembefordul Vele. A Földet, amelyet ajándékba kapott Istentől, beszennyezte bűnös életmódjával. Saját képmására szabadnak alkotta Isten az embert, és ebben elkerülhetetlenül benne van a bűn lehetősége. Az ember bűne szenvedés forrása. Mindez fáj Istennek, aki ki akarja cserélni az ember kőszívét és új lehetőséget akar adni neki, ahogy Ezekielnél olvassuk. Krisztusra nézzünk! Maga Isten lép a világba időbeli létet vállalva értünk. Ő is keresztülmegy azon a szenvedésen, amely az ember bűnének következménye, és új életre vezeti népét. Őt követve ki kell vonulnunk nekünk is bűneink rabszolgaságából, és meg fogjuk tapasztalni a szabadulást. Ez nem megy áldozatok nélkül, de ha az Ő keresztútjához csatoljuk a mi keresztutunkat, akkor biztos reményünk van az újjászületésre, az üdvösségre. A mi életünk érméjének két oldalán is a Nagypéntek és a Húsvétéjjel titka van. Ha Vele együtt szenvedünk, Vele együtt meg is fogunk dicsőülni, részünk lesz az Ő örökségében, az üdvösség megnyilvánul majd rajtunk is. Halálunk sötétségében egyedül Krisztus a fény! Ő a kezdet és a vég, övé az idő és az örökkévalóság. A húsvéti liturgia drámája, fényjátéka erről beszél. Össze lehet hát vetni e múló idő pillanatnyi szenvedéseit az eljövendő örök dicsőséggel? Szem nem látta, fül nem hallotta, ember szívéig el nem hatolt, amit Isten azoknak készített, akik Őt szeretik. Az égben ujjongva zeng az angyalok kórusa. E világ öröme és boldogsága csupán ízelítő abból a fényből, aki maga Isten, aki vár ránk. Akármilyen nyomorult emberi helyzetet be tud világítani a Húsvét. Csodálatos távlata van a mi emberi létünknek. Erről hadd írjam itt le azt a kis mesét, amelyet egy valakitől hallottam, aki maga többször volt már a halál közvetlen közelében: Születés 2000 Történt egyszer, hogy az anyaméhben fiúikrek fogantak. Teltek a hetek, és a fiúcskák növekedtek. Ahogy növekedett a tudatuk, úgy nőtt az örömük is: - Mondd, nem nagyszerű, hogy fogantattunk? Nem csodálatos, hogy élünk? Az ikrek elkezdték felfedezni világukat. Amikor megtalálták a magzatzsinórt, amely összekötötte őket anyjukkal, és eljutatta hozzájuk a táplálékot, énekeltek az örömtől: - Milyen nagy anyánk szeretete, hogy megosztja velünk saját életét! Ahogy azonban telt-múlt az idő, és a hetekből hónapok lettek, az ikrek hirtelen észlelték, mennyire megváltoztak: - Mit jelentsen ez? - kérdezte az egyik. - Ez azt jelenti - felelt a másik -, hogy tartózkodásunk ebben a világban a végéhez közeledik. - De én egyáltalán nem akarok elmenni innen - viszonozta az első -, szeretnék mindig itt maradni! - Csakhogy nincs más választásunk - felelte a másik. Talán van élet a születés után is! - Milyen lehet az? - kérdezte kétkedve az első. El fogjuk veszíteni az életet jelentő magzatzsinórt, és anélkül hogyan élhetnénk? Azonkívül mások is elhagyták már ezt az anyaméhet, és senki sem tért ide vissza, hogy megmondja nekünk, van-e élet a születés után. Nem, a születés a vég! Egyikük mély bánatba merült, és így szólt: - Ha a fogantatás a születéssel végződik, mi értelme van az életnek az anyaméhben? Értelmetlen az egész. Talán még anya sem létezik. - De kell, hogy legyen! - tiltakozott a másik. Különben hogyan kerültünk volna ide? És hogyan maradhattunk volna másképpen életben? - Láttad-e valaha anyánkat? - kérdezte az első. Talán csak a képzeletünkben létezik! Mi gondoljuk ki magunknak, mert így jobban megérthetjük életünket. Így teltek az utolsó napok az anyaméhben, telve kérdések özönével és nagy félelemmel. Végül is elérkezett a születés pillanata, amikor az ikrek elhagyták addigi világukat, és kinyílt a szemük. Tele tüdőből felordítottak. Amit láttak, meghaladta legmerészebb elképzelésüket is. From idozsa at hcbc.hu Sat Apr 14 17:45:00 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 14 Apr 2001 17:45:00 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 04. 15. Message-ID: <200104141545.RAA07531@communio.hcbc.hu> 2001. április 15. Az emmauszi tanítványok Lk 24, 13-35. "Mi viszont azt reméltük, hogy." Ez a találkozás gyógyulást hoz a Krisztus követés kudarca miatt depresszióba esett tanítványoknak. Gyógyít, kigyógyít a nagypéntek és a húsvét bennünket az illúzióinkból. Milyenekből: "Mi viszont azt reméltük, hogy." mondják Jézusnak az övéi. Azt reméltük, hogy győztes csapatban játszunk. hogy érdemes otthagyni mindent, hogy legalább megvédi magát és minket is, hogy sikeresek leszünk Jézussal, hogy megváltja Izraelt a szolgaságból. Mi is azt reméltük, hogy tisztelni fognak bennünket, hogy áldozatunk, lemondásunk gyümölcsöt terem, hogy az Egyház erős lesz, hogy megússzuk a támadásokat, betegséget és ehelyett, csalódottság, rezignáció köztünk is. Különbség van a hamis és az igazi remény között, amit ők vártak (el) és amit az Atya készített Jézusnak és az övéinek, hogy bemehessenek az Ő dicsőségébe. A Feltámadott ebben a találkozásban azt a reményt tárja elénk, amitől lángoló szívűekké válhatunk újra és újra. Szent Pál ezt így fogalmazza meg: "Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye". Hogyan gyógyít ki Jézus a hamis reményből? Társunkul szegődik, érdekli, hogy mi nyomja szívünket, és amit megosztunk vele, azt elmondja a kinyilatkoztatás fényében. "Ti oktalanok, milyen nehezen hiszitek mindazt, amit." Feltárja nekünk is, ami az Írásokban róla és rólunk szól. Később, amikor végre megnyílik a szemük, felismerik Őt, visszaemlékeznek, és akkor kiderül, hogy lángolt a szívük, amikor kifejtette az Írásokat. Húsvét óta minden szomorúságunkkal, csüggedésünkkel, kudarc élményünkkel kisétálhatunk az emmauszi útra és megkérhetjük, jöjjön velünk. és engedjük meg neki, hogy meggyógyítson bennünket. Laci atya From tbabos at mail.datatrans.hu Wed Apr 18 22:05:23 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Wed, 18 Apr 2001 22:05:23 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 04. 19. Message-ID: <006301c0c842$f212f7e0$64c1e4c3@t> Április 19. Lk 24:36-38; Amint az emmauszi tanítványok tanúságot tesznek a tizenegy apostolnak, egyszerre csak Jézus megjelenik közöttük. A jelenlevok meglepetésükben azt sem tudják mit gondoljanak. Egy szempillantás alatt, mindenféle gondolatok száguldanak végig elméjükben. Vajon álmodunk, vajon látomásunk van, vagy szellemet látunk? Jézus nagyon jól tudja mit gondolnak, mit éreznek. Így hát megmutatja nekik testét. Megmutatja kezét és lábát, megmutatja sebeit, és hogy még meggyozobb legyen, ételt kér és megeszi szemük láttára, hogy bizonyítsa testi jelenlétét. Ez a test amely viseli az átszegeztetés nyomait, amely megjelent és eltűnt, amely a zárt ajtón áthatolt és amely felvitetett a mennybe, ezt a testet kell ennünk, hogy életünk legyen. Jézus magyarázta az írásokat, amelyek szenvedésérol és megdicsoülésérol szóllanak és megnyitotta a tanítványok értelmét a megértésre. Ó, mily nagy szükségünk van nekünk is értelmünk megnyitására! Vajon különben táplálkozhatunk-e az igével lelkünk javára? Vajon a lelki táplálék jó helyre rakodik-e le? Nem torzítja-e el lelki alakunkat? És mire jó nekünk az értelem? Hogy gazdagabbak, nagyobbak, híresebbek legyünk? Nem, hanem hogy megállhassunk az Ö ösvényén és tanúságot is tudjunk tenni arról amit elhittünk, megértettünk és követünk. Mi vagyunk Krisztusnak tanúi. De hát ez hogyan lehetséges, hiszen mi semmit sem láttunk? Akkor hát hogyan és mirol tanúskodunk? Az apostolok láttak és hallottak és arról tettek tanúságot amit láttak és hallottak. A tanúságtételük hívő szívekre talált és majd a hivők tanúságtevőkké váltak. És így keresztelkednek meg a megholtakért, akik tanúságot tesznek életükkel. És ez egy láncot alkot amelynek az összetartó ereje a hit. Vajon még lesz-e hit a földön amikor az Ember Fia visszajön a földre? Boldogok akik nem látnak és hisznek. PL. Pitic László. From tbabos at mail.datatrans.hu Thu Apr 19 22:10:17 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Thu, 19 Apr 2001 22:10:17 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 04. 20. Message-ID: <005201c0c90d$ca6ef100$7ec1e4c3@t> 2001. április 20. "Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk." E világ építoi kétezer éve is, azóta is, és napjainkban is elvetik Jézust. Nem illik elképzelésükbe az ő személye, megváltó műve. Ok mindig más, divatosabbnál divatosabb és múlékony szegletkövet szánnak művük beteljesítéséhez. Jézus feltámadásával bebizonyította, hogy egydül Ő lehet életünk beteljesedése. Megérintett már a feltámadás felszabadító ereje a Szentlélek által, hogy én is vallhassam, szavaimmal, tetteimmel, életem példájával: hogy egyedül Jézusban lehetünk szabadok, teljesek, boldogok? LMK From tbabos at mail.datatrans.hu Wed Apr 25 21:55:07 2001 From: tbabos at mail.datatrans.hu (=?iso-8859-2?Q?Babos_Tam=E1s?=) Date: Wed, 25 Apr 2001 21:55:07 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 04. 24. Message-ID: <00f001c0cdc2$2f0cee60$66c1e4c3@t> Elnézést, de kerülő úton érkezett. Április 24. Jn 3,7b-15 "Ha földieket mondok nektek, és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek?" Végre egy jézusi állítás, ami nem igazolódott be teljesen! Mert a 2000 év alatt sokak számára nyitotta meg a mennyeiekről szóló tanítás kapuját az, hogy a földiekről szóló jézusi tanítás igazságát meg- és belátták. Jézus tanítása a "földi" dolgokról (erkölcs, embertársi kapcsolatok, de még a világi hatalomhoz való viszony is) oly mértékig realista, hogy - még a hittől függetlenül is - sokak számára elfogadható, sőt iránymutató. Meglepő az, hogy nem is annyira korhoz kötött, mint gondolnánk. Ma is érvényes magatartási formákat tanít, ma is ezek alapján lehet boldogabb életet kialakítani. Természetesnek érezzük - s ehhez már kell a Jézusba vetett hit is -, hogy aki a mindennapok dolgában ennyire "okos", a mennyei dolgokban is "okos" dolgokat tanít. Főleg, ha hittel elfogadjuk, hogy "senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott, az Emberfia, ... hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen." Seidl Ambrus From idozsa at hcbc.hu Thu Apr 26 23:49:23 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 26 Apr 2001 23:49:23 +0200 Subject: [Magveto] 2001.04.27. Message-ID: <002301c0ce9a$c8a1b460$bebdec91@datatrans.hu> Húsvét 2. hét, péntek ***** A Szentleckében életünk egyik fontos dolgával szembesülünk. Hány olyan alkalom van, amikor félénken háttérbe húzódunk mint keresztények. Nem merjük megvallani hitünket. A tanítványokat meg is vesszőzik, mert beszélni mernek, mert felforgatnak. Miért jobb akkor szeretni Jézust ha mi is kapunk tőle (evangélium), de ha nekünk kellene adnunk szeretetünkből, akkor jobban spórolunk! ***** Meg tudom-e osztani másokkal örömömet, hitemet? Most, húsvéti időben beszéltem-e már a megtapasztalt hitről? Mennyire fontos nekem az eukarisztia? - ip - From idozsa at hcbc.hu Fri Apr 27 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 27 Apr 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 04. 28. Message-ID: <200104271545.RAA12050@communio.hcbc.hu> 2001. április 28. "Föl akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak." Jn6,21. Az Úr nem mindig várja meg, amíg mi a magunk erejébol, 'ügyességébol', sajátos módszereinkkel 'csodát' teszünk. Szeretnénk felvenni a bárkába, próbálkozásaink tanújává, társává, szponzorává tenni. Most egy nagyszeru evangelizációs alkalom várja, majd egy kirándulás, tábor, esetleg szépen szerkesztett szentbeszéd ihletojeként 'idézzük meg'. De O nem jön, hanem más megoldást ad. - Elterveztük, mit is játszunk a kiránduláson, merre megyünk, de akiket vártunk, nem jönnek. Helyette azok jönnek, akikre nem számítottunk, és a program változik. - Készülünk a szüloi értekezletre, ám csak néhányan tisztelnek meg. Miközben rájuk is várunk, az elokészített mondóka helyett a portás lesz beszélgeto társunk. Kiderül, neki volt a legnagyobb szüksége emberi szóra. - Fontolgatjuk az imaóra menetét, mit is elmélkedjünk, imádkozzunk hangosan, és az adott pillanatban nem azok a szavak jönnek ajkunkra, amit elore elterveztünk. Tudom, kevesek (adott esetben keseru) tapasztalata, amit leírtam, de ha mégis elofordul valami ilyesmi, édesítse meg a tudat: Jézus nem száll be a bárkába, de a bárka partot ér. Bertalan From idozsa at hcbc.hu Sat Apr 28 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 28 Apr 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 04. 29. Message-ID: <200104281545.RAA03385@communio.hcbc.hu> 2001. április 29. (ApCsel 5,27b-32.40b-41 Jel 5,11-14) Jn 21,1-19 Jézus kérdéséből (Fiaim, nincs valami ennivalótok?) először arra a következtetésre juthatunk, hogy neki van szüksége eledelre. Aztán jön a meglepetés: a parázson ott sül a hal és a kenyér... Jézus nem azért ül ott, hogy egyedül falatozzon - a feltámadt testnek amúgy is mások a tulajdonságai - hanem azért jelent meg, hogy övéi megtapasztalhassák a Vele való közösséget feltámadása után is. A közösség megtapasztalását az együtt étkezés teszi teljessé. Jézus kéri tanítványait, hogy hozzanak a frissen fogott halakból. Azt akarja, hogy érezzék: az ő adományaikra is szükség van a közös ünneplésben - még akkor is, ha azok végső soron mégiscsak Istentől származnak. A szentmisén is tudatosítjuk: a föld/szőlőtő termése és az emberi munka gyümölcse is kell ahhoz, hogy Isten és ember önfeledten együtt ünnepelhessen. Tudja Isten, hogy az embernek szüksége van arra, hogy munkáját értékeljék, erőfeszítéseit megbecsüljék, személyét tiszteljék. Ember-ember közti viszonylataink ezen alapkérdéseiben is példát adott nekünk. Nézzük a következő sorokat! A klasszikus magyarázat szerint Péter a háromszori tagadás kijavítására kapta a háromszori szeretetvallomás lehetőségét. Azonban itt sem a számolgatás a fontos, mint ahogy a megbocsátási kötelezettségnél sem kell a listát elővennünk, hogy hányadiknál is tartunk... A lényeg az, hogy Jézus mindig alkalmat ad arra, hogy bűnbánatunkat, szeretetünket kifejezhessük - és akkor újra követhetjük Őt, nyomába szegődhetünk. Különösen kedves nekem az a bűnbánati ima, amit a gyónásnál mondhatunk, és így kezdődik: Istenem, szeretlek Téged... Bangó M. Klára nővér From idozsa at hcbc.hu Mon Apr 30 17:45:01 2001 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 30 Apr 2001 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2001. 05. 01. Message-ID: <200104301545.RAA13290@communio.hcbc.hu> Május 1 kedd Szent József a munkás ApCsel 7, 51-59 Látom a nyitott eget, és az Emberfiát az Isten jobbján. Jn 6, 30-35 Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jön, nem éhezik többé A feltámadt Krisztus ajándéka az élet kenyere, az Oltáriszentség. Akit a Szentlélek vezet és táplálkozik az Úr testével, egyesül Krisztussal, és szoros egységbe jut a mennyei Atyával. Így válik élő középponttá Jézus. A nap gondolata István diakónus tanúságtétele, aki táplálkozva az élet igéjével vált az igehirdetésben kitartóvá és tántoríthatatlanná. Én is szeretném megtapasztalni Isten közelségét minden munkámban. XII. Piusz pápa ezt az ünnepet abból a meggondolásból vezette be, hogy Jézus nevelőatyját példaképül állítsa a munkások elé, akik május elsejét már korábban a munka ünnepeként ülték meg. Szent Józsefről keveset tudunk, legmegkapóbb, hogy a Biblia igaz embernek nevezi. Csendes, hűséges tevékenységével példakép lehet minden ember számára. Új hónapot kezdünk, a legszebb hónapot. Szent Józsefre figyelve kezdjük, de minden napján jegyesére, Máriára, égi édesanyánkra figyelünk. Neki ajánljuk a legszebb hónap alkonyát. Fulop Akos RM /satya/ sarisapi plebanos