[Magveto] 2000. 11. 29.

[Dozsa Istvan]

Lk 21,12-19 (vö. Mt 10,17-22; 24,3-14; Mk 13,3-13)  

A  Lk 21,10-11-ben olyan  dolgokról van szó,  amelyek időben és 
térben  távolinak tűnnek, ilyenekkel  többnyire a hírműsorokban 
találkozunk:  ország  ország  ellen  támad,  dögvész,  éhség... 
Kényelembe   helyezzük   magunkat,  egy   kicsit   sajnáljuk  a 
Közel-Keletet  és a  Harmadik  Világot, aztán  átkapcsolunk egy 
másik  csatornára. Jobb  esetben  az esti  imában megemlékezünk 
ezekről a szenvedőkről - és ezzel kész is. Nem a mi világunk.  

De  bizony, a mi világunk! A 12. verstől személyesebb hangot üt 
meg  a szerző, szinte "kiszól" a  könyvből: Ébredj ember, neked 
beszélek!  Neked, és nem  a szomszédodnak,  nem a haragosodnak, 
nem  az anyósodnak - NEKED. De  nem egyedül neked, hanem neked, 
mint   egy   közösség   tagjának:   "...kezet   emelnek  RÁTOK, 
...hurcolnak TITEKET, alkalom SZÁMOTOKRA..."  

Rémisztő  az a  gyűlölettenger,  amelyről itt  szó van,  és ami 
megrontja   a  legszentebb   emberi   kapcsolatokat  is   -  de 
megnyugtató az,  ahogyan Isten ehhez viszonyul. Bármi történhet 
velem,  Ő  mindig tudni  fog róla  és  mindig velem  lesz, sőt, 
általam  munkálkodik  a nehézségek  idején:  bölcsességét adja. 
Ismerek  egy   rajzot,  amelyen  Isten  számlálgatja  az  ember 
hajszálait:  1272,  1273  ...  Lehet  kritizálgatni, de  valami 
nagyon   fontosat  szemléltet   ez  az   evangéliumból:  életem 
legapróbb részletei is Isten féltő szeretetében vannak.   

Említettem,  hogy mint egy  közösség tagjai  tagjai vagyunk itt 
megszólítva.  E   közösség  összetartó  erejét  nem  a  vérségi 
kötelék  vagy a baráti  szellem alkotja, hanem a  közös pont az 
állhatatosságban való kitartás. 
Gondolhatunk  arra is,  hogy a  Szeráfi Rend  összes szentjének 
ünnepe   van  ma,  Szt.   Ferenc  és   Szt.  Klára  hajtásainak 
emlékezete,   amolyan  ferences  mindenszentek.  Vannak  köztük 
vértanúk,  hitvallók,   szüzek  stb.  -  de  egyben  mindnyájan 
közösek:  megvalósították  a  Lk  21,19-et,  azaz  állhatatosan 
kitartottak. Kövessük őket az életre vezető úton!  

Bangó M. Klára nővér