[Magveto] 2000. 11. 06.

[Dozsa Istvan]

November 6. hétfő
Lk. 14,12-14

"Amikor  vendégséget  rendezel,   hívd  meg  a  szegényeket, 
bénákat, sántákat,  vakokat. Így boldog leszel,  mert ők nem 
tudják azt viszonozni neked."

A mai evangéliumot olvasva  hajlamosak vagyunk azt gondolni, 
hogy  csak  egy  olyan  vendégségről  van  szó,  amelyet  mi 
szoktunk  rendezni. Egy  születésnapi meghívás,  egy névnapi 
összejövetel vagy egy karácsonyi családi vendéglátás.
A mai részletből két mondanivalót gondoljunk át.
1.  Annak  adjak, aki  nem  tudja  viszonozni. A  mai  ember 
teljesen önzetlenül nem is  tud cselekedni. Minden jótettben 
benne van a viszonzás reménye. 
Ezért kell megpróbálnunk annak adni önmagunkból, aki ezt nem 
tudja viszonozni.

2.  A  vendégség  szóról  önkéntelenül  is  eszünkbe  jut  a 
szentmise. Jézus a vendéglátó és Ő hív meg bennünket. Azokat 
hívja,  akik nem  tudják  viszonozni ezt.  Mi pedig  ilyenek 
vagyunk. Nem tudjuk eléggé megköszönni Jézus ajándékát.
Jó lenne  néha vaknak, szegénynek, bénának  lenni. Vagyis jó 
lenne  felismerni, hogy  ezek vagyunk.  "Lelki szegények"  ; 
vakok, akik  sokszor nem látják  a helyes útat;  bénák, akik 
oly nehezen mozdulunk a jóra.
Mihelyt  ezt beláttuk  és  felismertük  attól a  pillanattól 
kezdve hív Jézus a vendégségbe és a mennyei lakomába.