[Magveto] 2000.11.04.

[Dozsa Istvan]

Lk 14,1.7-11

A mai evangélium kapcsán újfent tudatosul bennem, hogy milyen csodálatos
összefüggések vannak mindennapi dolgaink, - akár még egy asztalnál való
elhelyezkedés (ülésrend) is - és az üdvösségre vezető út között. A
mindennapok magatartása, gyakorlata árulkodó. Érdemes rajta elgondolkodni,
akár pozitív, akár negatív képben mutatkozik. Jézus ebből példabeszédet is
kerekít, hogy üzenjen: érdemes átelmélkednünk, hogy mit gondolunk, hogyan
vélekedünk önmagunkról!
Ma különösen is lényeges kérdés ez, hiszen az öntörvényűség, jogaink
hangoztatása, arra való hivatkozás, az önhittség stb. oly természetessé vált
és éppen ezért nagy kisértés.
Isten megalázza azt, aki felmagasztalja magát, és felmagasztalja azt, aki
megalázkodik - halljuk a végkövetkeztetést.
Isten a kicsinyek barátja.

-Lojzi-