From idozsa at hcbc.hu Tue May 2 17:45:01 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 2 May 2000 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 05. 03. Message-ID: <200005021545.RAA26774@communio.hcbc.hu> május 3. Fülöp apostol párbeszéde az Úrral Jézus szinte a szájukba rágja az apostoloknak, hogy milyen közel van hozzájuk az Isten. "Én vagyok..., aki engem lát..." S mégis mi az apostol kérése? "Mutasd meg nekünk az Atyát!" Mintha a Fiú az csak fiú lenne, de bezzeg az Atya, az igen! Milyen nehéz kerszténynek lenni (Krisztus követőnek) - akár a gyermekek vagy a felnőttek világát nézzük. Istenről beszélnek, s Jézus, mint ÚT, mint FIÚ, szinte szóba sem jöhet. Pedig ha krisztusi vagyok, akkor Jézus az útam. HA ezt az útat jól járom, akkor enyém az Atya is. S nem érdemes megfordítva élni. B.L. From idozsa at hcbc.hu Thu May 4 17:45:00 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 4 May 2000 17:45:00 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 05. 05. Message-ID: <200005041545.RAA03533@communio.hcbc.hu> Újra és újra előjön az evangéliumban a két táplálék. Bár pihenni mennek, de IGÉRE éhes emberek jönnek, Jézus elfelejti fáradtságát, tanít. (Vajon mind tudta, hogy Igére éhes? Nem a kívácsisága hozta legtöbbet? Jézus mégis, ezekben is felfedezi az első éhséget! És tanít!) A KENYÉRRE is éhesek. Nem mondják, de éhesek. Jézus tudja, kenyeret nyújt. A kevés is sok, ha aggódó szeretet van mögötte. Ő pedig így adja, így gondoskodik róluk. - De már látja a másik KENYERET is, az utolsó vacsora "kenyerét". A testi kenyér után még csak királlyá akarják tenni, az Eucharisztia után a vértanúságig erőt adó "ételt" kapunk!!! Gyulay E. From idozsa at hcbc.hu Fri May 5 17:45:01 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 5 May 2000 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 05. 06. Message-ID: <200005051545.RAA31967@communio.hcbc.hu> Május 6. Jn. 6,16-21. 1. Jézus Úr a természet fölött is! A mai evangéliumban arról hallunk, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkában lévő apostolok felé. Ebben is átéljük, hogy az első lépést mindig az Isten teszi meg. Ő az, aki közeledik hozzánk, aki eljön közénk. Eljött emberi testet öltve egy meghatározott időben és eljön a szentségekben, a szentírásban és a másik emberben. Nekünk "csak" válaszolni kell az Ő közeledésére. 2. Válaszunk lehet a félelem is, amely áthatja mindennapi életünket. A gyermek fél a sötétben, mi félhetünk a jövőnktől, félünk mert sokszor bizonytalanságot tapasztalunk. De félelmünk legnagyobb oka talán az, hogy sokan Jézus bőrébe bújva próbálják önmagukat és tanaikat eladni. Felismerni az igaz Jézust - ez a első és legfontosabb feladatunk. Ezenkívül képviselni az igaz és tiszta hitet abban a világban, ahol sokszor egy nagy masszává válik a vallás és hit. From idozsa at hcbc.hu Sun May 7 06:33:36 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 7 May 2000 06:33:36 +0200 Subject: [Magveto] 2000.05.07. Message-ID: <002101bfb7dd$74005ee0$a3c0e4c3@datatrans.hu> Lk 24,35-48 Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik kezét és lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: "Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak." Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta: "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve. Ti tanúi vagytok ezeknek. Elmélkedés gyanánt, a mai evangéliumi részlet alapján szemügyre vehetjük Jézus tanítványainak jellemzőit. Ahogy ezeket egyenként - ha még csak felsoroljuk is őket - nyomban halljuk és szembesülünk azokkal a vádakkal és megnemértésekkel is, melyek a Mester követőit egyénenként is, de intézményesen is éri. Pedig ebben az evangéliumi részben nem sok minden van: a tanítványok csoportjáról, a békéről, szellemről, az ember test-csont valóságáról, és ami itt Jézus tanítványait elfogja, a kételyről. Ezekben az elemekben visszacsillan mindaz, amire az ember mindentől függetlenül is törekszik, akár hívő akár pedig nem hívő is legyen: az emberi közösség meghittségére, a lélek nyugalmára, önmaga teljességére, és ami fontos, az élet és a lelkiismeret bizonyosságaira. Az evangéliumi idézet két csoportot állít elénk: az egyik csoport a visszatért emmauszi tanítványok, a másik csoport az apostoli kollégium. Az emmmausziak elbeszélik, hogy "mi történt az úton", az apostolok pedig ott vannak Jézus körül és "kétség" van bennük, de tapasztalják és közösségben vannak a "Testtel". Nekem úgy tűnik az egyházban mindkétféle tapasztalat folyamatosan él és hat, talán az egyház két arcáról beszélhetünk. Az egyik az egzisztenciális tapasztalat szava, azoké, akik valóban már megtettek egy hosszú utat az Úrral és elbeszélik, hogy hogyan "ismerték fel" és talán ezek szíve valóban lángolóvá lett ezen a felismerésen keresztül. A másik arcvonás is valódi közösségből nő ki, de ebben ott van a "kétség", a keresésé, és az újratalálás a pillanatnyi helyes útválasztásé. Ez a csapat az idők jeleinek is meg akar felelni. Ők kihívásnak érzik azt a pillanatot, hogy ahogy "egyszer csak" megjelent Jézus a tanítványok között, úgy a világban amikor éppen megjelenik "egyszer csak" valami, akkor ott akarnak lenni és a megjelenő valóságot meg akarják szentelni, vagy éppen a testvéreket megerősíteni és védeni, ha az megjelenő elem nem krisztusi. Az evangéliumban azonban ez két csoport egymásra talál, ők együtt jelentik a tanítványok közösségét. Ezzel szemben sokszor haljuk: az egyház naiv nincs élettapasztalata (semmilyen utat sem járt be), vagy ugyanaz a vád, az egyház naiv, mert nincs az emberről és emberi kétségről tapasztalata és ezért nem képes segíteni az embernek. A mai evangélium pedig két síkon is egyértelmű: az emmausziak megtapasztalják az úton Jézus test-vér valóságát a kenyértörésben (durván: szimbolikusan), és ez ugyanolyan erős tapasztalat, mint amit a Jézus körül álló kereső-kételkedő apostolok tapasztalata. A zárszava pedig egyszerű: Ti tanúi vagytok ezeknek. Takács Gábor (2000) From idozsa at hcbc.hu Fri May 12 17:45:00 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 12 May 2000 17:45:00 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 05. 13. Message-ID: <200005121545.RAA01809@communio.hcbc.hu> 2000. Május 13. Szombat húsvét 3. hetében ApCsel 9,31- 42. - Jn 6,61-70. Emlékezetemben él egy anekdota XIII. Leó pápáról. Egy alkalommal, amikor államtitkárával az Egyház pénzügyei kerültek szóba, az államtitkár azt mondta: Szentatyám, mi nem mondhatjuk, amit Péter mondott a béna koldusnak, hogy ezüstöm és aranyom nincsen! Mire a Szentatya csendesen megjegyezte, de azt sem mondhatjuk: Kelj fel és járj! Péter hitvallása a tömegek megbotránkozása és elszéledése közben, őszinte hitről tanúskodik: Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje. Nyilván ő sem értette, amit Jézus mondott arról, hogy az ő teste valóban étel és az ő vére valóban ital, de egyet már tudott: ha Jézus valamit mond, az úgy van, az igaz, még akkor is ha nem értem. Ő, aki látta Jézus csodáit, hallotta tanítását valóban hitt Jézusban, már akkor is, feltámadása előtt. Ő is példaképünk a hitben, mint Ábrahám. (vö. Róm 4,16-22.) Ma is olyan világban élünk, amikor a tömegek hajlandók megbotránkozni és elfordulni Jézustól, az Egyháztól. Gondoljunk csak az abortusz-törvény vitájára. Ma nekünk is ugyanolyan erős hitre van szükségünk, mint akkor Péternek és társainak. - Uram, erősítsd hitemet! Elemér From kb at mail.datatrans.hu Mon May 15 10:59:17 2000 From: kb at mail.datatrans.hu (Babos =?iso-8859-1?Q?Tam=E1s?=) Date: Mon, 15 May 2000 10:59:17 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 05. 14. Message-ID: <391FBC65.5C8DE804@mail.datatrans.hu> Elnézést a késésért, utolsó pillanat után jött, de itt van. "Én vagyok a jó pásztor" - mondja Jézus, és megkülönbözteti magát a bérest?l, aki nem tud áldozatot hozni a juhokért. A béres csak béres: hiányzik bel?le a bels? azonosulás a feladatával. A jó pásztor élete a juhoké: összeforr velük, a szívébe zárja ?ket - olyannyira, hogy fontosabbá lesznek mint saját maga. A béres csak kicsit él: annyira leköti a maga érdekeiért, a maga boldogságáért, a saját életéért való aggodalom, hogy áldozatát a juhokért kiméri. Szüntelenül figyeli, nem sodorják-e veszélybe boldogságát a feladatával járó áldozatok. A béres nem éli, hanem ?rizgeti az életét. A béres sóhajtozva szeret, ezért áldozata rossz íz?: tele van szemrehányással, önsajnálattal. A jó pásztor valóban él: annyira szeret, hogy megfeledkezik magáról. Úgy betölti az élet, hogy észre sem veszi: odaadta az életét. A jó pásztor áldozatának jó íze van: tele van életkedvvel, a szeretet örömével, az odaadás vágyával. A jó pásztor szeret szeretni. From idozsa at hcbc.hu Tue May 16 17:45:00 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 16 May 2000 17:45:00 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 05. 17. Message-ID: <200005161545.RAA24806@communio.hcbc.hu> Május 17. Jn. 12, 44-50 "Világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben." (Jn. 12, 46) János evangéliuma 12. fejezetének a befejező része Krisztus korának hitetlenségére tér ki. Az evangélista, Izajás prófétát idézve, kihangsúlyozza a szomorú valóságot: az emberek szemüket elvakították, szívüket megkeményítették; nem voltak hajlandók látni szemükkel és érteni szívükkel, hogy nehogy megtérjenek. Krisztus, szavainak és tetteinek hitelességével, egy erős ellen-hatást váltott ki kortársainak körében. Gondolatainak, szavainak és cselekedeteinek az egysége nem hatotta meg a demagóg, felülről manipulált tömeget. Inkább a sztereotipikus és irracionális "hitet" választják. Hiába az írás magyarázata, hiába a csodák sorozata, hiába Isten autentikus tanúságtétele: az emberek megkeményítik szívüket. A félelmeik erősebbnek bizonyulnak értelmüknél és érzelmeiknél. Inkább választják a "sötétséget", mert a "sötétségben" nem kell gondolkodni, még kevésbé kell érvelni. A szabályokra és képmutatásra épülő vallási-rendszer csődje ez. "Világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben." (Jn. 12, 46) János evangélista felhívja figyelmünket arra, hogy még a főemberek közül is többen akadtak, akik hittek titokban Jézusban, de a farizeusok miatt nem vallották be, nehogy kizárják őket a zsinagógából. "Többre tartották az emberek megbecsülését, mint az Isten dicsőségét" (Jn. 12, 43). A félelmeiktől megbénított emberek között, Krisztus teljesen egyedül állt ellenségével szemben, egyéniségének teljes és tökéletes ellentétével, a "farizeussal". Vele szemben hiába minden érvelése, hiába a hiteles tanúságtétele Istenről: még mielőtt megszólalna, mielőtt cselekedne, már el van ítélve. A "farizeusnak" nem kell az az Isten, aki a világba inkarnálódik. Nem kell neki a "világosság", nem kellenek az új információk. Mindezek veszélybe sodorhatják társadalmi helyzetét, amihez immár kézzel-körömmel ragaszkodik. A sötétségben tündöklő "világosság", az új információk, leépíthetik a tömeg homályos felfogását és sztereotipikus világszemléletét. A tömeg butasága, viszont az ő hatalmának a bázisa. Ezt a bázist nem akarja elveszíteni. Ezt a bázist nem szabad elveszíteni... "Világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben." (Jn. 12, 46) Krisztus nem kételkedik küldetésének a lehetetlenségében. Ő jól tudja, hogy mi lakozik az emberben, ismerte a tömegszellem felülről irányított destruktív dimenzióit, ismerte a "farizeus" utolsó kártyáját: a "sötétséget". ("...nem szorult rá, hogy bárki is felvilágosítsa az emberről. Tudta, mi lakik az emberben." Jn. 2, 25) De a hegyre épített várost lehetetlen elrejteni és az egyéni meggyőződésből származó hitet lehetetlen elpusztítani. A felülről rendszerezett és szabályainak örvényébe belefulladó képmutató-hit helyett Jézus valami egészen mást ajánl: a cselekedetekre támaszkodó, önmagának nem ellentmondó hitet; a gondolatok, szavak és cselekedetek egységéből származó hitelességet. Ez az a világosság, amely világít a sötétségben, és amelyet lehetetlen véka alá rejteni. Ez az a világosság, amelyre minden ember születésétől fogva meghívást kapott. Ez az a világosság, amely egy szélsőséges szubjektivizmusban, privatizációban, egoizmusban, sztereotipikus világnézetek "sötétségeben" és életstílusok kísérletezésének örvényében agonizáló posztmodern társadalomban hívatott világítani. From idozsa at hcbc.hu Fri May 19 08:16:00 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 19 May 2000 08:16:00 +0200 Subject: [Magveto] 2000.05.18. Message-ID: <001d01bfc159$b59eda40$a3c0e4c3@datatrans.hu> A mai napon ünnepeljük Szentatyánk, II. János-Pál pápa 80. születésnapját. Ki Ő? Mit jelent számunkra? Úgy érzem, kevésbé figyelünk oda Rá. Fontos esemény volt életünkben, amikor Magyarországra látogatott. Az az érzésem, elhanyagoltuk/elhanyagoljuk az Ő nagy ajándékát, a nekünk, magyaroknak szánt értékes üzeneteit. (ha tévednék, szóljunk) Merítünk-e belőle eleget? Változtat-e életünkön, gondolkodásmódunkon a csak nekünk szóló üzenete? Magyarországi beszédeiből csak néhány gondolatot emelek ki. Remélem, ez arra fog sarkallni minket, hogy elővegyük üzeneteit, beszédeit, és éljünk belőlük. "Olyan társadalom felépítése felé kell haladni, amelyben mindenki lehetőséget kap arra, hogy emberhez méltóan élhessen, és megfelelő módon elláthassa önmagát és családját." "Közép- és Kelet-Európa térségét hatalmas várakozás hatja át: a nép kiábrándult a tegnap még uralkodó ideológiájából, s most azt kérdezi, végső soron mi is a létezés értelme, kérdéseket tesz fel az igazságról, kérdez Istenről." "Fedezzétek fel magyar és keresztény gyökereiteket, és minden lehetőt tegyetek meg a szebb jövő építéséért. Kapcsolódjatok bele újból a kontinens történelmének folyamatába." "Senki sem önmaga miatt kapta az életet, az élet közös örökség és közös kötelezettség: arra vagyunk hivatva, hogy új társadalmat építsünk, új, emberséges rendet kell teremtenünk ebben az országban, Európában és a világban." "Nagy királlyal (Szent István), a nemzet igazi atyjával ajándékozott meg titeket az isteni Gondviselés, aki nemcsak uralkodói erejével volt kiváló, hanem lelkületében is. Atya és nevelő, aki szól századokon és nemzedékeken át. A mai nemzedéknek is elismétli azt, amit az Efezusiakhoz írt levelében olvastunk: ,Azt mondom tehát, sőt kérlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon jártatják az eszüket. Sötétség borult elméjükre, elidegenedtek az istenes élettől. és érzéketlenné váltak. ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól' (4,17-20)" Iványi László From idozsa at hcbc.hu Sat May 20 17:45:00 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 20 May 2000 17:45:00 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 05. 21. Message-ID: <200005201545.RAA11280@communio.hcbc.hu> 2000. 05. 21. Saul (már mint szőlővessző-hajtás) bele akar oltódni a szőlőtőbe, az Egyházba. De még félnek tőle, mert minden Krisztusban hívőnek az lebeg a szeme előtt, hogy ő volt, aki ki akarta irtani az egész "szőlőskertet". De az Úr őt választotta eszközül arra, hogy hirdesse nevét... Aki teljesíti az Isten parancsait, az benne marad az Istenben, és az Isten is őbenne. Ez a szőlővessző és a szőlőtő hasonlat lényege. A vessző a tő nélkül kiszárad. Ha igazán élni akarok, akkor csak a szőlőtő tud életben tartani. Mindent tehát amit kaptam, egész életemet, csakis az éltető szőlőtőbe kapaszkodva tudom hasznossá, és másokat is éltetővé tenni. Rajtam keresztül is el kell, hogy jusson mindenkihez, akivel csak kapcsolatba kerülök, a tőke éltető ereje. Ezzel tudok bő termést hozni. Ha nem így lesz, akkor talán fölösleges volt egész életem. O. R. From idozsa at hcbc.hu Tue May 23 17:45:01 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 23 May 2000 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 05. 24. Message-ID: <200005231545.RAA32569@communio.hcbc.hu> Szűz Mária, Keresztények Segítsége Jn 15,5b "Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek." Az emberi logika fordítva kívánná hallani ezt az ok-okozati összefüggést, és nem is téved. Miért mondja mégis így Jézus? Mert tudja jól, hogy mennyi mindent próbálunk tenni e világban nélküle, sőt akár ellenében. De minden, amit nélküle teszünk a "semmi" kategóriába tartozik - legalábbis az ő mércéje szerint. Amit viszont tudatosan "őáltala, ővele és őbenne" cselekszünk, az a "bő" kategóriába fog tartozni, azaz érdemszerző. Ám ha ehhez gyengének érezzük magunkat, segítségünkre siet a Szűzanya, a Keresztények Segítsége. Seidl Ambrus From idozsa at hcbc.hu Fri May 26 17:45:01 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 26 May 2000 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 05. 27. Message-ID: <200005261545.RAA14504@communio.hcbc.hu> Május 27-i mag "kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket" (Jn15,18) Mindnyájan tapasztalhatjuk, hogy Krisztushoz tartozva mennyire szemet szúrunk a világban, provokálunk, sőt botrány a jelenlétünk. (A mozgólépcsőn az apácák népszerűsége csak a négerekével vetekszik.) Vigasztaló az evangélium örömhíre: a sokféle reakció nem az én személyemnek szól, mindenki istenkapcsolatának megfelelően fordul hozzám, sokszor pozitívabban, mint megérdemelném. Ezt is el kell tudni vonatkoztatni magamtól. És még egy elgondolkodtató kérdés: vajon nem kajlaságaim, hóbortjaim, rögeszméim bosszantják környezetemet? A Krisztushoz tartozás nem jelent életidegenséget! Mindezektől csak a Lélekre való olyan fokú nyitottság őrizhet meg, hogy a Szentleckében olvasott bizonyossággal mondhassuk, mi az, amit a Szentlélek megtilt, amit nem enged és mi az, amire rendel. Anna nővér From idozsa at hcbc.hu Sun May 28 17:45:01 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 28 May 2000 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 05. 29. Message-ID: <200005281545.RAA14788@communio.hcbc.hu> 2000. május 29. (Apcsel 16,11-15) Jn 15,26-16,4a Azért mondtam nektek... Azért teszik ezt... Azért mondtam nektek... Azért nem mondtam el...(4b) Ez az evangéliumi szakasz egy hosszabb jézusi beszéd részeként tárul elénk. Az előző és az elkövetkező napok igéi mind ebből a tanításból valók. Jézus búcsúzik tanítványaitól. Mielőtt eltávozik, szól hozzájuk, magyaráz nekik, értelmezi a történéseket: "azért mondtam", "azért teszik". Keressük az élet értelmét, és Jézus segít nekünk. De az sem véletlen, hogy ezek a ma elénk kerülő magyarázó szavak két olyan rész között találhatók, amelyek a Lélek eljöveteléről szólnak: mivel a teljes igazságra Ő vezet el minket (16,13), aki az Atyától származik (15,26). Tehát a talán leggyakoribb és legmélyebbre ható kérdésünkre, a "Miért?"-re csak a Szentháromsággal való közösségben kaphatunk kielégítő feleletet: "azért..." Kiegészítések: Egyszer valahol azt olvastam, hogy ahol magyarázkodás van, ott nincs szeretet. Jézus nem magyarázkodik, hanem magyaráz. Védekeznie nincs miért, azt viszont nagyon szeretné, ha megértenénk. A következő gondolatok a pedagógusoknak szólnak: Hamarosan itt az iskolaév vége, mi is búcsúzunk tanítványainktól. Milyen útravalót kapnak tőlünk? Fontos tudnunk, hogy az igazságok, amikre remélhetőleg tanítottuk őket, nem teljesek. A Szentlélek, még munkálkodik bennük, hogy a vetés szárba szökkenjen. Jézus példája nyomán törekednünk kell arra, hogy megértessük velük, mit miért mondunk. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy csak akkor dolgoznak odaadón, ha tudják, mit miért kell csinálniuk. Mi felnőttek is így vagyunk ezzel. Legyünk tudatosabbak: "Ezt azért teszem, mert... (Ha a "kell" miatt, akkor emberi méltóságunkat adjuk fel). Bangó M. Klára From idozsa at hcbc.hu Tue May 30 17:45:01 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 30 May 2000 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 05. 31. Message-ID: <200005301545.RAA03794@communio.hcbc.hu> ApCsel 17,15.22-18,1 A mai szentleckét hallva, nem mondhatni, hogy szent Pál apostol nagy sikert arat Athén fôterén, miközben az "ismeretlen Istent" hirdeti. Amíg arról az Istenrôl beszél, akit ismeretlenül is tisztelnek, amíg arról a Teremtôrôl beszél, akinek mindannyian a fiai vagyunk, nincs is gond. De amikor arra kerül a sor, hogy ez az Isten egy napon igazságos ítéletet tart a feltámadt Krisztus által, akkor kigúnyolják: "errôl majd még máskor is meghallgatunk". Hát, nem sokat változott a világ. Milyen szívesen hallgatjuk, amikor elismerik vallásosságunkat, Isten-szeretetünket, buzgóságunkat,... de mihelyt arról van szó, hogy ítélet is lesz, hogy gyarló/bűnös emberek vagyunk, akkor nem igazán tetszik a szentbeszéd. "Pál erre eltávozott közülük". gk From idozsa at hcbc.hu Wed May 31 17:45:01 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 31 May 2000 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 06. 01. Message-ID: <200005311545.RAA11308@communio.hcbc.hu> június 1 csütörtök Szent Jusztinusz vértanú ApCsel 18, 1-8 Pál egészen a tanításnak szentelte magát. Jn 16, 16-20 Szomorúságotok örömre változik. Szinte receptszerű: Pál megérkezik, elmegy a zsinagógába vagy az imádság helyére, a zsidóknak hirdeti Jézust, akik nem fogadják el. Ezután következik a pogányok missziója. De mégis van egy maroknyi mag a zsidóságból is, akik mégis elfogadják a tanítást, és megtérnek Jézushoz. Szomorúságotok örömre változik. Szomorúságotok, hogy hatástalannak látszik sokszor az erőfeszítés, hogy sokan nem akarnak hallgatni az Isten szavára, hogy kényelemből, nemtörődömségből elmaradnak szentmiséről, hittanról, egyházközségből. Örömre változik, mert mindig vannak néhányan, akik mindennek ellenére kitartanak, akik vállalják a meg nem értést, akik szívesen követik Jézust. Ez a maroknyi mag megerősít abban, hogy érdemes egészen az igehirdetésnek szentelnem magamat. Ebből a maroknyi magból tud az Isten népet alkotni magának. Ez a maroknyi mag elegendő, hogy Isten szeretete megmutatkozhassék mindenkinek, akik akarják észerevenni, hogy Isten velünk van. És ha Isten velünk, ki ellenünk! Fulop Akos /satya/ RM sarisapi plebanos