[Magveto] 2000. 06. 17.

[Dozsa Istvan]

Mt 5, 33-37
"Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre,... 
sem a földre...  Így beszéljetek inkább: az igen igen,  a nem nem. Ami 
ezenfelül van, a gonosztól való."

A  mai evangéliumi  rész, rövidsége  ellenére, nagyon  fontos üzenetet 
tartogat számunkra.  Ne esküdjünk. Egyáltalán ne  esküdjünk. Beszédünk 
legyen  nyílt:  "igen"-t és  "nem"-et  mondjunk,  hogy ne  érthessenek 
"félre" bennünket.  De semmilyen körülmények között  ne esküdjünk, "se 
égre, se földre,  se Jeruzsálemre, se a  tulajdon hajszálunkra". Mivel 
egyetlen  hajszálunk  színét  sem   tudjuk  megváltoztatni,  mivel  az 
emberiséget  kódoló  gének titkaiba  nem  vagyunk  képesek belépni  és 
bármit is megmagyarázni, jobban tesszük, ha nem esküdözünk.

"Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre,... 
sem a földre...  Így beszéljetek inkább: az igen igen,  a nem nem. Ami 
ezenfelül van, a gonosztól való."

Aki esküdözik,  az feszültségét árulja  el. Belsô nyugtalanságát  és - 
gyakran   -   gerinctelenségét,   egy-egy   "nagy   szóval"   próbálja 
ellensúlyozni. Szavának, gyerekes bizonygatással akar nyomatékot adni. 
"Péter erre már  esküdözni és átkozódni kezdett: <<Nem  ismerem azt az 
embert!>>  Azon  nyomban megszólalt  a  kakas."  (Mt 26,74).  A  "nagy 
szavak" hatnak.  Elhiszik nekünk azt,  amit mi magunk sem  hiszünk el. 
Aztán lassan mi  is kezdjük elhinni azt, amit  mások elhisznek nekünk, 
de amirôl  egészen pontosan  tudjuk, hogy hamis.  Kész az  ördögi kör. 
Frusztráció. Az önkontroll és az önbecsülés elvesztésének a kezdete.
"Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre,... 
sem a földre...  Így beszéljetek inkább: az igen igen,  a nem nem. Ami 
ezenfelül van, a gonosztól való."

A  bizonygatások és  esküdözések  útvesztôibôl ritkán  találnak ki  az 
"áldozatok". A tények olyanok, mint a  hegyre épült város, mint az égô 
gyertyafény.  Contra  facta non  valet  argumentum.  Tények ellen  nem 
használ a bizonyítás. És az esküdözés. Ezt gyakran elfelejtjük.
Egy olyan  társadalomban élünk, amely  egyre jobban elvárja  azt, hogy 
"nagy szavakkal" dobálózzunk. Hozzá vagyunk szoktatva az "esküdözések" 
kaotikus  világához. Aki  nem fogadkozik,  esküdözik, annak  alig-alig 
hisznek. Aki nem csahol együtt a "falkával", azt egyszerűen kizárják a 
sorból. A  "falkának" kellenek a "nagy  szavak", még akkor is,  ha kis 
tettek követik. A "nagy szavak"  nyugtatnak és elaltatnak. A krisztusi 
logikának,  ellenben,  inkább tettekre  van  szüksége.  "Én pedig  azt 
mondom nektek..." Gyümölcsérôl (és nem szavairól) ismerik meg a fát. A 
"jó  gyümölcsöt"  termô   fa  nem  lehet  "rossz",   miképp  a  "rossz 
gyümölcsöt" termô  fáról sem  mondhatjuk azt,  hogy "jó".  Ezt gyakran 
elfelejtjük  és  a   körülöttünk  levô  kultúra  még   fel  sem  hívja 
tévedésünkre a figyelmet.

Szócsatározásaink és  a "nagy szavak" inváziója  helyett fontoljuk meg 
kissé jobban az evangéliumot.  Nézzünk felfele, például a csillagokra. 
Méltóságteljesen  és biztosan  "úsznak" a  világegyetem végtelenjében. 
Isten csodálatos törvényei tartják  ôket a "szabályokhoz", a Természet 
csodálatos rendjéhez.  Talán  így nem  sűlyedünk bele egyre  jobban és 
jobban esküdözésünk feneketlen örvényébe.


Szakács Ferenc Sándor