[Magveto] 2000. 06. 14.

[Dozsa Istvan]

1 Kir 18,20-39; Mt 5,17-19?
Amikor  aztán a  nép  eléje járult,  helyreállította  az Úr  lerombolt 
oltárát -  vett ugyanis  tizenkét követ,  Jákob fiai  törzseinek száma 
szerint, akikhez szólt  az Úr szava: ŤIzrael legyen  a nevedť...? (1Kir 
18,30b-31)
A Kr. e. 9. század elején az Omri dinasztia sikeresen konszolidálta az 
északi  országot.  Az ár,  amit  megfizetett  érte: Izrael  elcserélte 
Istenét a Baalokra,  és elkezdett kétfelé sántikálni.  A gazdaság újra 
prosperált, az  északi ország  külpolitikai helyzete  megszilárdult, a 
belső  ellentétek oldódtak.  A  mélyben azonban  -  amit csak  kevesen 
láttak, és aminek  Illés adott először hangot -  az izraeli társadalom 
szétesésnek indult.
A lerombolt  oltár maga  a tizenkét  törzs szövetsége,  amelynek Jahve 
adta a törvényeit és az erejét.
A lerombolt  oltár az elfelejtett szó  is: azt cserélték el  a néma és 
süket  kánaánita   bálványokért,  aki  személyesen   megszólította,  a 
nyomorúságból kiemelte és néppé tette őket.
Illés ezért újraépítette az oltárt  tizenkét kőből, és azon az oltáron 
jelét adta Isten, hogy van hatalma arra, amire a bálványoknak nincs.
Illés egyszerűen fogalmazott  a népnek: ?Ha az Úr  az Isten, kövessétek 
őt, ha  pedig Baal, kövessétek  azt.? Aztán felkiáltott az  Úrhoz, hogy 
mutassa meg a választ, és az Úr megmutatta.
Mert Illés  egyszerű szívvel  gondolkodott Istenről. Jahve  lát, hall, 
szól  és  cselekszik.  Aki  megszólítja, annak  válaszol.  És  akit  Ő 
megszólított, akit a nevén nevezett, annak válaszolnia kell. Hiszen ez 
az élete, enélkül szétesne és elveszne.

Cziglányi Zsolt