[Magveto] 2000. 06. 14.
Dozsa Istvan
idozsa at hcbc.hu
2000. Jún. 13., K, 17:45:00 CEST
1 Kir 18,20-39; Mt 5,17-19?
Amikor aztán a nép eléje járult, helyreállította az Úr lerombolt
oltárát - vett ugyanis tizenkét követ, Jákob fiai törzseinek száma
szerint, akikhez szólt az Úr szava: «Izrael legyen a neved»...? (1Kir
18,30b-31)
A Kr. e. 9. század elején az Omri dinasztia sikeresen konszolidálta az
északi országot. Az ár, amit megfizetett érte: Izrael elcserélte
Istenét a Baalokra, és elkezdett kétfelé sántikálni. A gazdaság újra
prosperált, az északi ország külpolitikai helyzete megszilárdult, a
belső ellentétek oldódtak. A mélyben azonban - amit csak kevesen
láttak, és aminek Illés adott először hangot - az izraeli társadalom
szétesésnek indult.
A lerombolt oltár maga a tizenkét törzs szövetsége, amelynek Jahve
adta a törvényeit és az erejét.
A lerombolt oltár az elfelejtett szó is: azt cserélték el a néma és
süket kánaánita bálványokért, aki személyesen megszólította, a
nyomorúságból kiemelte és néppé tette őket.
Illés ezért újraépítette az oltárt tizenkét kőből, és azon az oltáron
jelét adta Isten, hogy van hatalma arra, amire a bálványoknak nincs.
Illés egyszerűen fogalmazott a népnek: ?Ha az Úr az Isten, kövessétek
őt, ha pedig Baal, kövessétek azt.? Aztán felkiáltott az Úrhoz, hogy
mutassa meg a választ, és az Úr megmutatta.
Mert Illés egyszerű szívvel gondolkodott Istenről. Jahve lát, hall,
szól és cselekszik. Aki megszólítja, annak válaszol. És akit Ő
megszólított, akit a nevén nevezett, annak válaszolnia kell. Hiszen ez
az élete, enélkül szétesne és elveszne.
Cziglányi Zsolt
More information about the Magveto
mailing list