[Magveto] 2000. 06. 07.

[Dozsa Istvan]

ApCsel 20,28-38

Vigyázzatok magatokra és  az egész nyájra. Azért  rendelt benneteket a 
Szentlélek az  élére elöljáróul, hogy igazgassátok  az Isten egyházát, 
amelyet  a tulajdon  vére árán  szerzett meg  magának. Tudom,  hogy ha 
eltávozom,   ragadozó  farkasok   törnek  rátok,   s  nem   kímélik  a 
nyájat.Közületek  is akadnak  majd olyanok,  akik rajta  lesznek, hogy 
álnok szóval maguk mellé állítsák a tanítványokat.

Ezért  legyetek éberek, és  véssétek jól emlékezetetekbe,  hogy három 
éven át  éjjel-nappal szünet  nélkül, könnyek között figyelmeztettelek 
benneteket.  Most  pedig az  Istennek  és  kegyelme szavának  ajánllak 
benneteket.  Neki hatalma  van rá,  hogy fölépítse  művét, és  megadja 
nektek  az összes  szenttel közös  örökséget. Senki  ezüstjét, aranyát 
vagy ruháját nem kívántam.

Jól tudjátok,  hogy amire  magamnak és  társaimnak szükségünk  volt, a 
kezem  munkájával  szereztem  meg.  Minden  tekintetben  példát  adtam 
nektek, hogyan kell  dolgozni, s a gyengéknek  támaszukra lenni, Urunk 
Jézus szavaira emlékezve: Nagyobb  boldogság adni, mint kapni." Szavai 
befejeztével letérdelt,  és imádkozott velük. Nagy  sírásban törtek ki 
mindnyájan,  Pál nyakába  borultak és  összecsókolták. Leginkább  az a 
mondása fájt nekik, hogy nem  látják többé viszont. Aztán kikísérték a 
hajóhoz. 

Jn 17,11b-19
Én nem  maradok tovább a világban,  de ők a világban  maradnak, én meg 
visszatérek hozzád.  Szent Atyám, tartsd  meg őket a  nevedben, akiket 
nekem  adtál,  hogy  egyek  legyenek,  mint  mi.  Amíg  velük  voltam, 
megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki 
más nem veszett el közülük, csak  a kárhozat fia, így beteljesedett az 
Írás. Most visszatérek hozzád, ezeket  pedig elmondom a világban, hogy 
örömöm teljesen az övék legyen.  Átadtam nekik tanításodat, de a világ 
gyűlölte  őket, mert  nem  a világból  valók, amint  én  sem vagyok  a 
világból  való. Nem azt  kérem tőled,  hogy vedd  ki őket  a világból, 
hanem  hogy óvd meg  őket a  gonosztól. Hiszen  nem a  világból valók, 
amint én sem vagyok a világból  való. Szenteld meg őket az igazságban, 
mert  hiszen a  tanításod igazság.  Amint  te a  világba küldtél,  úgy 
küldöm  én is  őket a  világba. Értük  szentelem magamat,  hogy ők  is 
szentek legyenek az igazságban.
 
 
"Azért  rendelt  benneteket a  Szentlélek  az  élére elöljáróul,  hogy 
igazgassátok az Isten egyházát, amelyet  a tulajdon vére árán szerzett 
meg magának."  

Mindannyink  feladata,  hogy  pásztorok  legyünk,  azon  helyen  ahova 
disponáltak  bennünket. Ahhoz  képest  amit az  ApCsel  leír, hogy  az 
apostolokat elragadja a Szentlélek és itt meg ott találják magukat, ez 
az  izgató  mozgalmasság  nem   történik  meg  velünk.  Sokkal  inkább 
egyszerű,     profán    jellegű     intézkedések    határozzák     meg 
pásztorkodásunkat.  Nem  egyszer rendkívül  "Lélek-telennek"  tűnhetik 
föl  saját,   de  az  egész egyház  apostoli  tervékenysége,  pásztori 
munkája.  Annál  is aktuálisabb  számunkra  Pünkösd  előtt  az  ApCsel 
kiemelt mondata. Egy  kicsit helyre teszi a dolgokat:  elmondja kié ez 
az egyház és mi volt az ára. De azt is, hogy ki küldött engem. 

Jézus sokszor beszél a magról, ami  földbe hull. Sok harc szenvedés és 
küzdelem megvívása árán lesz a magból  termés. És először nem a termés 
látszik,  hanem értéktelen  "járulék".  A "lényeg" az  új termés  csak 
mindennek a végén. Ne keverjük össze a járulékot a lényeggel. De ne is 
keserítsen  el az,  hogy  a  lényeg a  fejlődés  utolsó pontján  válik 
láthatóvá. A vetőmag is termés volt egyszer, amit  mi vethetünk, azt Ő 
vére árán szerezte meg.

Takács Gábor