[Magveto] 2000. 07. 17.

[Dozsa Istvan]

"Ne gondoljátok,  hogy békét jöttem  hozni a földre. Nem  békét jöttem 
hozni, hanem kardot." (Mt 10,34)
Amikor  Máté evangéliumát  olvasom, mindvégig  arra gondolok:  "kemény 
szavak ezek; ugyan ki értheti?!"  Pedig, ha egy kissé odafigyelünk nem 
is olyan érhetetlen. Nem élünk  a legbékésebb világban. Nem csak kard, 
hanem már atombomba is akad  bôven. Az emberiség megmutatta destruktív 
hatalmát: véresebb  századot, mint az  elköszönô XX. század,  nem igen 
találni  a  történelem  hasábjain.  De  Jézus  nem  áll  meg  ennél  a 
kifejezésénél, hanem  továbbfűzi gondolatait: "Az embernek  a tulajdon 
családja lesz az ellensége". Egyre aláaknázottabb területre érünk. Nem 
elég  a  kard,   íme  itt  van  a   tulajdon  családunkkal  folytatott 
"ellenségeskedés".  Nem egészen  népszerű  gondolatok. Jézusnak  semmi 
esélye nem volt a "karrierhez". Ha karrierista lett volna, nem mondott 
volna "ilyeneket". Ugyanis az ember bármit eltűr, de azt már nem, hogy 
nagyszerű álmodozásából megzavarják és  felverjék. Jézus, ugyanis, itt 
épp  azt  fejtegeti,  hogy   ha  elfogadjuk  önmagunkat,  saját  alap-
beállításunkat, ha  vállunkra vesszük  saját keresztünket  (Mt 10,38), 
vagyis vállaljuk egyénné válásunk fáradságos kálváriáját (C. G. Jung), 
akkor joggal  számíthatunk a társadalom ellenállására.  Isten többször 
is tudtunkra adja,  hogy nevünkön szólít". Nem egy  rajongó és demagóg 
tömeget  akar  saját  népeként,  amelyet könnyű  félrevezetni  és  még 
könnyebb   becsapni  ("Újholdjaitokat   és  zarándoklataitokat   egész 
szívemből gyűlölöm, terhemre lettek. Már belefáradtam, hogy elviseljem 
őket" -  Iz. 1,14). Inkább  önmeggyozodésre alapozott hitre  hívja fel 
figyelmünket, melyrôl tetteink árulkodnak  ("Tanuljatok meg jót tenni: 
keressétek az igazságot,  segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok 
igazságot" - Iz. 1,17).

Szakács Ferenc Sándor