From idozsa at hcbc.hu Mon Feb 14 22:40:56 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 14 Feb 2000 22:40:56 +0100 Subject: [Magveto] 2000.02.15. Message-ID: <039b01bf773b$c64eebe0$ec0f5cd4@dede> Mk 8,14-21 Gyakorta találkozom olyan emberekkel akik hitük elhagyását, elhanyagolását azzal magyarázzák, hogy őket vagy szeretteiket az Isten igazságtalanul büntette. Sokan azt is mondják, ha Isten létezne, nem tenne rosszat az emberrel! Korábban a hitbéli járatlanságnak tulajdonítottam e tévedést és nagy igyekezettel láttam a korrigáláshoz, néha sikerrel. Mondom néha, mert több volt a kudarc! Mára már tudom hogy a kudarc nem pusztán az én tehetségtelenségemből gyökeredzik, s csak ritkán a hiányos kateketikai ismeret e magatartás kiváltó oka! A valódi ok az hogy szeretik - marginális szóhasználattal mondva - "ráverni a balhét" az Istenre! Ma, amikor a bennünket körülvevő világ be akarja bizonyítani hogy nincs létjogosultsága azoknak az értékeknek amiket az Isten hagyott ránk, fontos hogy tudatosítsuk mindenkiben: "Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától..." Csakis jó és tökéletes.......! Kocsis Antal From root at communio.hcbc.hu Thu Feb 17 18:09:57 2000 From: root at communio.hcbc.hu (root) Date: Thu, 17 Feb 2000 18:09:57 +0100 Subject: [Magveto] (no subject) Message-ID: <200002171709.SAA06936@communio.hcbc.hu> From: idozsa at katolikus.hu To: magveto at katolikus.hu Subject: 2000. 02. 17. MIME-Version: 1.0 Content-Type: text/plain; charset="iso-8859-1" Content-Transfer-Encoding: 8bit Bár nem a mai napra szól (sajnos eltévedt útközben), de érdemes elolvasni! 2000. Február 13. Évközi 6. vasárnap Lev 13,1-2.44-46. - 1Kor 10,31-11,1. - Mk 1,40-45. Az emberek jelentős részének problémája saját maga vagy közvetlen hozzátartozójának testi betegsége. A szenvedésben sokszor kerülnek egymáshoz közel olyan emberek, akik egyébként egészen más társadalmi rétegekhez tartoznak. Számukra első és legfontosabb cél a gyógyulás. Ez vezetett sok embert Jézushoz annakidején és azóta is. Jézus azonban mégsem azért jött, hogy testi betegségeinket gyógyítsa, hanem hogy minket üdvözítsen. Milyen jó nekünk, hogy van Valaki, aki ismeri igazi bajainkat és meg tud tőle szabadítani. - Keresem-e lelki gyógyulásomat? A bűn legtöbbször nem az elkövetőjének, hanem másoknak fáj. Észre veszem-e azokat a bűneimet, amelyek másoknak fájnak? Elhíresztelem-e másoknak: van Valaki, akinél gyógyulást találtam? Elemér From idozsa at szivarvanynet.hu Sat Feb 19 00:49:36 2000 From: idozsa at szivarvanynet.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 19 Feb 2000 00:49:36 +0100 Subject: [Magveto] tilos Message-ID: <032901bf7a6c$22d1e1a0$ee0f5cd4@dede> Proba level. Ennek tilos megjelennie a Magveto listán. From idozsa at hcbc.hu Sun Feb 20 00:11:25 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 20 Feb 2000 00:11:25 +0100 Subject: [Magveto] 2000.02.18. Message-ID: <003401bf7b2f$5ad74540$f50f5cd4@szivarvanynet.hu> Sajnos technikai okok miatt késve érkezett, de megjött! Tamás ------------------------------- Február 18. Mk 8, 34-39 Jézusnak e szavai a 2000 év alatt mindig aktuális volt, azt hiszem a mai válságos és átmeneti korban még aktuálisabb, mint valaha. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárát vallja? A mai társadalomban az érvényesülést tekintve nagy lehetoségek vannak, de csak keveseknek adatik meg. Sokan hajtanak ezért, a mai korszellem és a reklámok csak az anyagi javak megszerzését szuggerálják az emberbe. A mindennapos megélhetésért, vagy épp az érvényesülésért gyakran hátra szorulnak az egyéb értékek: a természetfölötti, de a humán értékek is. Sok ember Isten- és egyházkapcsolatát, de még a családi életét is megrontja, sot, tönkre teszi a világ megnyerése". Felül kellene vizsgálni értékrendünket, értékítéletet: kit, mit tartunk a legfontosabbnak az életben. Legalább magunknak válaszoljunk erre oszintén. Iványi László From idozsa at hcbc.hu Sun Feb 20 00:16:13 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 20 Feb 2000 00:16:13 +0100 Subject: [Magveto] 2000.02.20. Message-ID: <003701bf7b2f$5d7e4960$f50f5cd4@szivarvanynet.hu> "Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra, figyeljetek!... /Iz. 43. 18./ Ismét meggyógyult egy béna ember. Sokadik csodás gyógyulás amit olvashatunk az evangéliumban. De itt nagyobb csoda is történt: egy ember (a béna) megtért. A hatalmas tömegből ő azon kevesek közé tartozott, aki megértette Jézus tanítását, nem a teste, hanem a lelke gyógyulását kérte. Fölismerte, hogy Izajás próféciája róla szól: "Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van, nem látjátok?" Mit várunk mi Jézustól? Testi vagy lelki életünk megváltoztatását? Tudunk-e az új dolgokra, a Lélek Szavára figyelni, merjük-e életünket úgy Jézusra bízni, ahogy ez a béna tette. Mikor Jézus elé került, nem kért semmit, teljesen az Úrra hagyatkozott. Vagy az írástudókra hasonlítunk, akik azt mérlegelik, hogy mi az amit Istenfia megtehet, és mi az amit nem? Jézus egyébként őket sem bünteti, sőt számukra is jelet ad azáltal, hogy testileg is meggyógyítja a bénát. "Négyen cipelték". Voltak a tömegben, akik észrevették a mellettük lévőt és segítettek rajta, igen nagy lelkesedéssel, hiszen még a tetőt is megbontották a kedvéért. Lehet, hogy ok is a csodás gyógyulást várták, de segítettek, nem csak tátott szájjal hallgatták a tanítást, hanem tettekre is váltották. Én vajon kikhez tartozom a tömegben? Lelkesen hallgatom, olvasom, az isteni tanítást a saját lelkem örömére, vagy észre veszem a környezetemben azokat, akik közelebb akarnak kerülni Jézushoz? Föladom-e értük kényelmes életemet, vállalok-e értük áldozatot? Merek-e értük én is közelebb menni az Úrhoz? LMK From idozsa at hcbc.hu Sun Feb 20 00:11:58 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 20 Feb 2000 00:11:58 +0100 Subject: [Magveto] 2000.02.20. Message-ID: <003501bf7b2f$5b7f1e00$f50f5cd4@szivarvanynet.hu> Február 20. Mk 2, 1-12. Jézus meggyógyít egy bénát. Talán mindegyikünk érezte már azt, hogy vannak idöszakok, amikor szinte "lebénulunk", nem úgy mennek a dolgaink ahogyan szeretnénk. Jézus azt mondja a bénának: Fiam, bocsánatot nyertek büneid. Az írástudók megbotránkozására megkérdezi, hogy vajon melyik könnyebb, a bünök megbocsájtása vagy a béna meggyógyítása? Nekem erröl az jut eszembe, hogy a büneink okozzák a "bénulásokat", és a bünök megbocsájtása (meggyónása) következtében visszanyerjük "járásunkat", egészségünket. Babos Tamás From idozsa at hcbc.hu Sun Feb 20 00:13:50 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 20 Feb 2000 00:13:50 +0100 Subject: [Magveto] 2000.02.20. Message-ID: <003601bf7b2f$5c934d20$f50f5cd4@szivarvanynet.hu> Évközi 7. vasárnap Iz 43,18-19.21-22.24-25 2Kor 1,18-22 Mk 2,1-12 Visszatekintve az elmúlt vasárnapok evangéliumaira: beteggyógyítások. Nem csak azt hirdetik, hogy Jézusnak van hatalma, hanem megszólítások is. Fölfedezés születhet: Isten jelen van. Kérdezhetjük: hol a helyünk ebben az evangéliumi történetben. Talán a négy tanítvány között, s a barátunkat kell Jézus elé vinnünk -- leleményes és bátor hittel. Akár úgy, hogy helyette is mi higgyünk. Vagy mi magunk vagyunk bénák, s mások cipelnének elébe. De az sem lehetetlen, hogy csak tanúi lehetnénk efféle találkozásoknak, ha éberebbek volnánk. Az elbeszélést mindenesetre élő, jelenre villanó figyelemmel olvassuk. Jézus hatalma azóta sem kisebb, s ha tetőt megnyitó hittel találkozik, mosolyogva teszi a legnagyobbat is. (Jelenits: Betű és lélek, 39) Ami nekem elgondolkoztató: Sok lelki beteg van körülöttem. Hogy megtalálják önmagukat, Jézushoz kell segítenem őket. Csak nem nagyon akarják. Vajon, ha teljesen mozgásképtelenné válnak, lesz-e, aki tetőt bontva hordágyon viszi őket Istenhez? Hálát adok, hogy tudok menni és azt is tudom, merre van az a HÁZ... I. S. From idozsa at hcbc.hu Sun Feb 20 01:17:27 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 20 Feb 2000 01:17:27 +0100 Subject: [Magveto] uj listagazda Message-ID: <00fe01bf7b37$e1b02b60$f70f5cd4@szivarvanynet.hu> Amint latjatok "kicsit" felelenkult a Magveto lista. Szeretettel koszontom Babos Tamast, aki atvette a stafetat, es ezentul a lista gazdaja es iranyitoja lesz. Listaval kapcsolatos problemakkal foduljatok hozza bizalommal! Cime: kb at mail.datatrans.hu Szeretettel: Istvan ..................................... Dozsa Istvan rk. lelkipasztor http://www.plebania.katolikus.hu mailto:idozsa at katolikus.hu From idozsa at hcbc.hu Wed Feb 23 17:45:01 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 23 Feb 2000 17:45:01 +0100 Subject: [Magveto] (no subject) Message-ID: <200002231645.RAA11439@communio.hcbc.hu> From: idozsa at katolikus.hu To: magveto at katolikus.hu Subject: 2000. 02. 24. MIME-Version: 1.0 Content-Type: text/plain; charset="iso-8859-1" Content-Transfer-Encoding: 8bit Magvető - 000224 Szt. Mátyás apostol ünnepe Jn 15,9-17 "Már nem mondalak titeket szolgáknak, ..., barátaimnak mondalak titeket" Vágyhatunk-e ennél jobb előmenetelre? Hál' Istennek, napról-napra tapasztaljuk, hogy ezért az "előmenetelért" érdemes mindent odaadni. Ám ez egyben feladat is: mi már megtapasztaltuk, tapasztalatunkat át kell adnunk a ránkbízottaknak, hogy ők se szolgálknak érezzék magukat Isten Országában. Prédikációink, katekézisünk, gyermeknevelésünk, személyes beszélgetéseink sarkalatos mondanivalója legyen, hogy a szolga parancsokra sandán tekintő, fogcsikorgató engedelmessége helyébe a barát készséges lelkülete kerüjön. Seidl Ambrus From kb at mail.datatrans.hu Fri Feb 25 08:13:39 2000 From: kb at mail.datatrans.hu (Babos =?iso-8859-1?Q?Tam=E1s?=) Date: Fri, 25 Feb 2000 08:13:39 +0100 Subject: [Magveto] 2000.02.25. Message-ID: <38B62BA3.CE24E7DF@mail.datatrans.hu> Mk 10,1-12 "Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét." (Mk 10,9) Tudunk Isten töretlen szándékvilágáról. Tudunk az ember törékenységér?l. És tudjuk azt is, hogy a megtört nádszálat nem töri össze. Aki így szól: "Ha pedig a feleség hagyja el férjét és máshoz megy, házasságot tör." (Mk 10,12) -- szól a rajtakapott asszonyhoz is: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!" Hegyi Balázs From idozsa at hcbc.hu Sat Feb 26 17:45:01 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 26 Feb 2000 17:45:01 +0100 Subject: [Magveto] (no subject) Message-ID: <200002261645.RAA29436@communio.hcbc.hu> From: idozsa at katolikus.hu To: magveto at katolikus.hu Subject: 2000. 02. 27. MIME-Version: 1.0 Content-Type: text/plain; charset="iso-8859-1" Content-Transfer-Encoding: 8bit Február 27-i mag "Kiviszem népemet a pusztába" (Oz 2,16) A puszta kétféle arcot mutat. Egyrészt a félelem helye és a zord magányosság földje (vö. Mtörv 32,10), kiaszott vidék, ahol nem terem semmi (Iz), lelki életünk száraz, üres, szenvedéses időszaka, amit legszívesebben elkerülnénk. És most mit hallunk az Úrtól? "Kiviszem népemet", "s a szívére beszélek". Másutt: "körülvette és tanítgatta, és mint a szeme fényét úgy őrizte" népét a pusztában (Mtörv 32,10). Ha az Isten az, aki kivisz, akkor a puszta már nem is olyan puszta, hiszen velem van a Vőlegény, ha nem is mindig érzékelem, de hiszem. A zsidók is negyven éven át vándoroltak a pusztában, holott az ígéret földjét két hét intenzív gyaloglással elérhették volna. Szükségük volt arra, hogy Isten szeretetének tüzében megtisztuljanak, és megerősödjenek hitben, bizalomban és hűségben. Jézus életének is jelentős eseménye, amikor a Lélek kiviszi a pusztába, miért utasítom el hát magamtól ezt a próbatételt? Hiszen a Lélek által az élő szív lapjaira írt üzenet az, ami igazán gazdagít engem, és rajtam keresztül másokat is. Az így átszenvedett tapasztalat az örökkévalóságban is olvasható lesz majd. A szerzetesség története is a pusztai kaland felvállalásával kezdődött! Kérlek Uram, adj hitet, hogy az én sivatagom is virágba fog borulni! Anna From idozsa at hcbc.hu Mon Feb 28 17:45:01 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 28 Feb 2000 17:45:01 +0100 Subject: [Magveto] (no subject) Message-ID: <200002281645.RAA28242@communio.hcbc.hu> From: idozsa at katolikus.hu To: magveto at katolikus.hu Subject: 2000. 02. 29. MIME-Version: 1.0 Content-Type: text/plain; charset="iso-8859-1" Content-Transfer-Encoding: 8bit 2000. február 29. Mk 10,28-31 (vö. Mt 19,27-30; Lk 18,28-30) Az evangéliumi részlet mindhárom szinoptikus evangélistánál megtaláható. Előzményként elhangzik a gazdag ifjú története a tevés hasonlattal, majd az üdvözülésre vonatkozó kérdés-felelet. Mk-nál és Lk-nál Péter csak kijelenti, hogy ők mindent elhagytak és követték Jézust. Mt szerint a jutalomra, sorsukra is rákérdez, és erre reagál Jézus. Mt-nál külön is választható a válasz két része: először az apostolokra vonatkozó ígéret hangzik el, utána a többi krisztuskövető jutalmát részletező felelet, amely némi változtatással Mk-nál és Lk-nál is megtalálható. A ház, szülő, házastárs, gyermek és föld elhagyásának motívumai: Mt- Krisztus nevéért, Mk-Krisztusért és az evangéliumért, Lk-Isten országáért. Ebből az következik, hogy ezek ekvivalensek, tehát amit Krisztus nevéért, ill. az evangéliumért teszünk, Isten országáért tesszük. A jutalom mértéke Mt-nál és Mk-nál százannyi, Lk-nál pedig "sokkal több". Az örök életet mindhárom evangélium említi. A jutalmazás idejének megjelölésekor Mk és Lk kiemeli, hogy már most, ebben a világban történik, az örök életet pedig az eljövendő világban kapjuk. Máténál a részletet a szőlősgazdáról szóló példabeszéd követi, és csak utána szól arról, amire a másik két evangélista rögtön rátér: Jézus harmadszor is megjövendöli szenvedését. Érthető, hogy Máté tovább foglalkozik a jutalom témájával, hiszen nála szerepel Péter erre vonatkozó kérdése. Mi tagadás, emberek lévén magáért a munkáért nem lelkesedünk. De amint felcsillan előttünk a jutalom reménye, felvillanyozódunk, és erőinket összeszedve hajlandók vagyunk küzdeni. Isten ismeri az ember szívét, hiszen Ő alkotta. Tudja, hogy cél és értelem kell neki, mert anélkül nem "működik". Ezért Fia által elmondja nekünk, mi a jutalom, ha az Ő nyomában járunk, Őt követjük. A jutalom egy része már a földön a miénk. De vajon észrevesszük-e a sok-sok ajándékot a nagy munkálkodásban? A festő is néha hátrébb lép, hogy megszemlélje, amit alkotott. Mi is gyönyörködjünk néha abban, amit már sikerült az életben "megfestenünk", és vegyük észre, ha valamit elrontottunk! Ilyen megállások idején mindig bontsuk ki az érkezett égi ajándékcsomagot, melyben mindig egy-egy újabb színt találunk, amivel tovább alkothatunk az Isten dicsőségére! Ha javítófestékre bukkanunk a csomagban, akkor adjunk hálát, mert korrigálhatjuk a hibákat a képen. Jó festegetést mindenkinek! Bangó M. Klára From idozsa at hcbc.hu Tue Feb 29 17:45:01 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 29 Feb 2000 17:45:01 +0100 Subject: [Magveto] (no subject) Message-ID: <200002291645.RAA21214@communio.hcbc.hu> From: idozsa at katolikus.hu To: magveto at katolikus.hu Subject: 2000. 03. 01. MIME-Version: 1.0 Content-Type: text/plain; charset="iso-8859-1" Content-Transfer-Encoding: 8bit március 1 szerda 1Pét 1, 18-25 Krisztus vére árán szabadultunk ki a bűn rabságából. Mk 10, 32-45 Az Emberfia azért jött, hogy életét adja válságul sokakért. A versengés szelleme mélyen hozzátartozik az emberhez. Sok jónak, előrelépésnek lehet forrása. Ugyanakkor veszélyeket is rejt magában. Mert nem mindegy, hogy milyen áron akarok előbbre jutni. A versengésnek nem a másik legyőzésére kell irányulnia, hanem önmagam megjobbítására, a bennem levő rossz legyőzésére. Ebben a küzdelemben nem marad egyedül az ember. Hiszem Krisztus vére árán szabadultunk ki a bűn rabságából. Krisztus vére ad erőt, hogy magam megjobbításért küzdjek. Krisztus vére ad erőt, hogy a körülöttem élőket is bátoríthassam ebben a küzdelemben. Fulop Akos /satya/ RM sarisapi plebanos