From idozsa at hcbc.hu Tue Dec 5 08:35:25 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 5 Dec 2000 08:35:25 +0100 Subject: [Magveto] 2000.12.05. Message-ID: <009f01c05e92$2e2b4e00$e45a38c3@datatrans.hu> Lk 10, 21-24 "... mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki..." Milyen "kicsi" Jézus. Jövök Atyám, hogy teljesítsem akaratodat... Nem tudtátok, hogy Atyám dolgaiban kell lennem... Lehetne sorolni, de mindenki ismeri egészen az "Atyám kezeidbe ajánlom lelkemet..."-ig. Csak az Atyát nézi, csak neki engedelmeskedik, csak az Ő tetszése fontos, csak az az eledele, hogy Atyja akaratát teljesítse... Felnőtt vagyok-e, okos vagyok-e, vagy igazán bölcs kicsi, Atyám kicsi gyermeke. De jó lenne advent végére olyan "kicsinek" lenni, mint a betlehemi Gyermek. Gyulay Endre From idozsa at hcbc.hu Tue Dec 5 20:42:30 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 5 Dec 2000 20:42:30 +0100 Subject: [Magveto] 2000.12.06. Message-ID: <009201c05ef3$c10d1da0$e35a38c3@datatrans.hu> forrás: Hankovszky Miklós Krisztus második eljövetelére várva az előkészületünket az Élet Kenyere erősíti. A bűn pusztasággá tette az emberi lelkeket, de akik kitartanak Jézus tanítása mellett, azoknak a bűnös világban is bőséges asztalt terít, mert az Ő Szent Testével magát az életet kapja az ember. Az igazság és élet ajándékát hozza Krisztus. Erről beszél a szentmise Kezdőéneke: KEZDŐÉNEK v.ö. Hab 2,3; 1Kor 4, 5 Eljön az Úr és nem késlekedik, megvilágosítja a sötétség rejtelmeit, és kinyilvánítja magát az összes nemzet előtt. FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA Testvéreim! Jézus szeretettel hív minket az Ő Szent Testének és Vérének asztalához. Vizsgáljuk meg hát lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy a bűnbánatban megtisztulva vehessünk részt a legcsodálatosabb Kenyérszaporításban, a szentmise-áldozatban. KYRIE-LITÁNIA Jézus Krisztus, Aki Szent Testedet és Véredet nyújtod a tiszta szívűeknek: Uram, irgalmazz! Jézus Krisztus, Akinek van hatalma, hogy meggyógyíts minden betegséget: Krisztus, kegyelmezz! Jézus Krisztus, Aki végképp legyőzted a halált: Uram, irgalmazz! AZ OLVASMÁNYHOZ A prófétai jövendölés az eljövendő Megváltó áradó szeretetéről beszél. Krisztus valóban bőséges asztalt terített, mert a világ végéig részesülhet minden hívő ember az Ő áldozati lakomájából, a szentmise-áldozat gyümölcséből: az Oltáriszentségből. AZ EVANGÉLIUMHOZ A próféták szavával megígért Megváltó elhozta a gyógyulás ajándékát, és előre jelezte azt a csodálatos lakomát, amit az Újszövetség emberének akart adni. EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK Imádkozzunk, Testvéreim, hogy Isten kegyelme tegyen minket állhatatossá, és az Élet Kenyerével táplálkozva megerősödjünk. Add, Urunk, hogy buzgó lélekkel keressük Országod igazságát. Add, hogy az Oltáriszentség gyakori vétele állhatatossá tegyen minket a jócselekedetekben. Add, hogy szentáldozásaink átformáljanak, és elszakíthatatlanul Krisztushoz kapcsoljanak minket. Add, Urunk, hogy szüntelen hálaadással tanúsítsuk, hogy velünk maradsz. Add, hogy szentáldozásaink átalakítsák gyarló testünket, és előkészítsenek a feltámadásra. Gondviselő Istenünk, mennyei Atyánk! Egyszülötted bőséges asztalt terített a pusztában, és megvendégelte az elcsigázott embereket. Kérünk, táplálj minket az Ő Szent Testével, hogy az Ő második eljövetelére testben-lélekben felkészülhessünk. Krisztus, a mi Urunk által. From idozsa at hcbc.hu Mon Dec 11 17:45:00 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 11 Dec 2000 17:45:00 +0100 Subject: [Magveto] 2000. 12. 12. Message-ID: <200012111645.RAA30065@communio.hcbc.hu> Iz 40,1-11 "... Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert a gonoszsága.... Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját. Karjaira veszi bárányait, az ölében hordozza őket, és nagy gonddal vezeti az anyajuhokat." Mt18,12-14 "...éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsik közül..." Már csak napok vannak hátra az Úr kegyelmének esztendejéből. Lelkiismeretvizsgálatot tartok, milyen terveim voltak egy évvel ezelőtt, mit valósítottam meg. Mi történt bűneim hegyeivel, feltöltődtek-e erényeimnek a völgyei, mennyire simább az Üdvözítő útja szívemhez, mint tavaly? M.I. From idozsa at hcbc.hu Tue Dec 12 17:45:00 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 12 Dec 2000 17:45:00 +0100 Subject: [Magveto] 2000. 12. 13. Message-ID: <200012121645.RAA09187@communio.hcbc.hu> 2000. December 13. Szerda ádvent 2. hetében Iz 40,25-31. - Mt 11,28-30. Az én igém édes, az én terhem könnyű. Máté apostol evangéliumának utolsó sorai kedvenc szentírási helyeim közé tartoznak. Akit szeretek azért szívesen vállalok áldozatot. Jézus igája attól lesz édes és könnyű, hogy szeretem őt. Amikor elköteleztem magam az ő szolgálatára, önként hajoltam hozzá, hogy rám tegye igáját. Milyen jó, hogy rám tette. Köszönöm Uram! Elemér From idozsa at hcbc.hu Wed Dec 13 17:45:03 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Wed, 13 Dec 2000 17:45:03 +0100 Subject: [Magveto] 2000. 12. 14. Message-ID: <200012131645.RAA20678@communio.hcbc.hu> December 14. Az Ószövetség ideje, a próféták korszaka Keresztelő Jánosig tart. Az ő működésével megkezdődik mindannak beteljesülése, amit a törvény és a próféták megjövendöltek, a mennyek országának örömhíre terjed. (V.ö. a párhuzamos szinoptikus helyet: Lk. 16,16-17!). Máté megfogalmazásában Jézus a Keresztelőt az eljövendő Illésnek nevezi, aki Isten jövetelének útját készíti, és így a Messiás előhírnöke. A mennyek országának valósága (mely majd csak a Krisztus második eljövetelekor lesz teljessé), messze felülmúlja ennek az életnek a valóságát. A legkisebb tagja az Országnak nagyobb, mint minden földi asszonyok szülötteinek legnagyobbika, a Keresztelő. De a mennyek országába el kell jutni, és ez nem lehetséges komoly erőfeszítés nélkül, anélkül, hogy az ember mindent fel ne tenne erre az egyetlenegy lapra. Az egész Máté evangéliumot átjárja az a gondolat, hogy az Országba eljutásnak ára van, és ez az ár az ember élete. Krisztus tanítványa, követője, mindenre elszánt ember, aki "eladja mindenét" (13,44-46). Nem elég szavakkal megvallani a Jézushoz való tartozást, csak az épít maradandó házat az Országban, aki tetteinek sziklájára építkezik (7,21; 24-27). Akinek kedvesebb ebben a világban való élete, vagy akár legkedvesebb emberi kapcsolatai, mint Jézus, az el fogja veszíteni az Országban való életét (10,34-39; 16,25). Aki azonban kockáztatja, hogy "mindenki szemében gyűlöletes lesz" (10,39), akinek testi életénél is kedvesebb a Jézushoz való tartozása (10,28), az valóban minden erőfeszítésre elszánt ember. A mennyek országának törvénye (5-7. fejezetek) valóban szűk kapu (7,14), amelyen semmilyen erőfeszítést nem kímélve bemegy az "erőszakos" ember és élete árán is megszerzi az Országot. Az Ország ilyen értelemben "szenved erőszakot". (Ez az állítás egyébként az egész szinoptikus tradíció egyik legnehezebben értelmezhető helye.) Izajás próféta Istenről beszél, aki a szó legteljesebb értelmében Teremtő, kezében tartja az egész valóságot. Ha Ő szereti és Gondviselésével kíséri az embert, akkor az ember számára semmi sem lehetetlen, ami Isten szándékának megfelel. A két szentírási részt együtt olvasva bizalom ébredhet bennünk, hogy ha el vagyunk szánva Krisztus követésére, akkor Isten segítségével, akinek "minden lehetséges" (Mt 19,25-26) eljuthatunk az Országba. From idozsa at hcbc.hu Sat Dec 16 17:45:00 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 16 Dec 2000 17:45:00 +0100 Subject: [Magveto] 2000. 12. 17. Message-ID: <200012161645.RAA04170@communio.hcbc.hu> A mai vasárnap minden olvasmánya az örömrôl, az örömhírôl szól. Az elsô olvasmányban Szofoniás szólít fel az örömre és az újongásra. A balsorsot elfordította Isten, nincs többé gyalázat... A Filippieknek írt levél is az Úr közeledtét jelzi és örömöt sugároz. Lukács evangéliumában pedig, Keresztelô Szent János buzdítja a népet és hirdeti nekik az örömhírt, Krisztus eljövetelét. Az öröm tehát Krisztus eljövetele (nem a bevásárló nyugati társadalom fogyasztói lámpaláza), ez világosan kitűnik a mai olvasmányok soraiból. Isten megváltja a népét, inkarnálódik és felveszi az emberi korlátokat. A határtalan, hatalmas szeretetében, határokat ölt magára: megváltja teremtményét saját káoszából és vergôdésébôl. A teremtmény, természetesen, Istennek ezt a tettét a kereszt kínhalálával "jutalmazza": megöli a megváltására sietô Istenét. Mondjuk politikai okokból. Közeledik az öröm ünnepe. Senkit sem akarok elszomorítani, de az én lelkem kissé szomorú. Szomorú, mert az elmúlt két évezredet fürkészem. Mit is hozott létre az isteni megváltás tudatra felépült kereszténység?! Egy keresztény Európa fiaként lapozom az elmúlt ezer év történelmét: háborúk, hatalmi harcok, korrupció, hódítások, újra háborúk, városok megsemmisítése, forradalmak, rendszerváltások, újra forradalmak és újra rendszerváltások, totalitárius hatalmak születése, ideológiák összecsapása, tömegmészárlások sora, izmusok és ellen-izmusok keletkezése, "tiszta tanok" narcisztikus uralkodása, a Kék Bolygó sikeresen végrehajtott ökológiai katasztrófája és újra háborúk... Európa történelme... Az új évezred elôjátéka... A héber világ 2000 szeptember 30-ától 5761-et ír. A mohamedánok 2000 március 17.-étôl idôszámításuk 1421. évébe léptek. Dionysius Exiguus idôszámítása a keresztény világ idôfelfogását tükrözi, amely egy új évezred kapuján kopogtat. Bizonyítványa az elmúlt ezer évrôl nem a legfényesebb. Isten részérôl az idô nagy ajándék, de egyben hatalmas feladat is. A tettek megmérettetnek. Az évezred utolsó évszázada nyílt lapokkal hirdeti az elôtte levô évszázadok "gyümölcseit": intolerancia, a hatalom démonikus hajszolása, törekvés a pluralizmus megszüntetésére, a tömegmanipulációk remekművei, precíz besúgórendszerek kiépítése, a félelem instituciónalizálása, az egyéniség megtagadása, demagóg államférfiak özöne, identitástudatát elvesztô tömegek örült gyűlölete, népek teljes kiirtására irányuló törekvések, Auschwitz, Hiroshima, Vietnam, Európa kettészakítása: egyfelôl amerikanizmus, másfelôl kommunizmus.... Az agyam felmondja a szolgálatot. A káosz tetôpontja volt ez, a keresztény világ felbecsülhetetlen szégyene és csôdje, Isten másodszori keresztrefeszítése... Lineáris idôfelfogásunkkal sikeresen megbontottuk a természet ciklikusságát. A Kék Bolygó - nem szeretnék senkit elszomorítani - egy ökológiai katasztrófához közeledik, vagy már benne is van. Földünk nem a emberi becsvágy kielégítésére teremtetett. "Hiúság rettenetes erô, mely bennünk él és ellenünk tör" - írja Viktor Hugo a "Nevetô ember"- ben. A Harmadik Évezredben belépni készülô kereszténység kissé kiégett. Mindenféle szinten. Pszichikus infláció. Vallásossága egyfelôl bevásárlóközponttá alakult, másfelôl maszkká az emberi túlkapások takargatására. Egy szóban összefoglalva: elfáradt. <> írja Máté 12, 25. Az emberi túlkapás és egoizmus okozta csalódásai örvényében vergödô ember védekezik a további csalódások ellen, megszakítván emberi kapcsolatait. A "védekezés" céljává válik, sérült lelke pedig kiszolgáltatottá minden xenofób szóáradatnak. Miközben a keresztény agonizál, a farizeus elôre tör - legyôzhetetlen ellenség. Újra virágkorát éli. Pilinszky gondolatai jutnak eszembe: a farizeus elszigetelt ember. Hiányzik belôle a nyitottság és képtelen az elôítélet-mentes barátságra. Áldozatnak véli az emberi kapcsolatokat. Zsarnok, aki tehernek tünteti fel azt, hogy másokat elnyom és közben pimaszul tekintélytiszteletrôl beszél. Barátok helyett szövetségesei vannak. "Menedzseli" emberi kapcsolatait. A szeretet és a barátság szerepét a "rend"-del pótolja. Nem ismeri a bűntudatot. Igazi lételeme mások megítélése és bírálata és legsúlyosabb vétkeit is valamilyen erény látszatában követi el. Ellentétben a paráznákkal és a latrokkal, ô egy megoldhatatlan esett. Képtelen szembesülni képmutatásával, zsarnoki, ítélkezô és indiszkrét világával. Ady Endre "Békesség ünnepén" című verse lüktet az emlékezetemben: "Örvendezzél derék világ, te meg vagy váltva tudniillik..." A megváltás nem ment fel az egyéni felelôsség elválalásától. A "ma" választása dönti el a "holnap" realitását. Gondolkodni, érvelni és dönteni mindannyiunk feladata... talán fontosabb, mint bármikor. Szakács Ferenc Sándor From kb at mail.datatrans.hu Tue Dec 19 21:49:45 2000 From: kb at mail.datatrans.hu (Babos =?iso-8859-1?Q?Tam=E1s?=) Date: Tue, 19 Dec 2000 21:49:45 +0100 Subject: [Magveto] 2000.12.18 Message-ID: <3A3FC9E9.A7EB0A5E@mail.datatrans.hu> Elnézést a késésért! --------- következ? rész --------- December 18. Kérd?re vonni Jézust: valljuk be, nem nagy dolog. Minden imádkozó ember megteszi nap mint nap. Ám mégsem veszélytelen, mert jellemz? ránk, amit és ahogyan kérdezünk. Lehet kérdezni felületesen, hogy valamiféleképpen elrejtsük az igazi és egyetlen kérdést; lehet kérdezni számításból, mint a farizeusok; lehet úgy is, hogy a kérdés még elhangzik, de nem igazán érdekel a válasz. Mennyire más annak a kérdése, aki éhezi és szomjazza az igazságot. Még akkor is, ha tele van kételyekkel a válaszokat illet?en, nem fogadja el, tovább gyötr?dik, de mégis keres, vágyódik. Azt hiszem ez a fontos: mozgásban lenni valami felé. Aki nem kérdez, vagy már nincs kérdése, vagy nem érdekli a téma, vagy nem vállal felel?sséget a kérdéseiért, az jóllehet kényelmes helyzetben tudja magát, mégis élettelen, üres ... Krisztushív?ként milyen fonos, hogy legyenek kérdéseink nap mint nap Ahhoz, aki meghívott bennünket, még akkor is, ha nehezen vagy egyáltalán nem fogadjuk el a választ. Mert az az ember, aki hallani és látni akar, aki nem zárja el a szívét, az magától az Istent?l kap választ. S az Úr válasza nem pusztán információ lesz, hanem teljes valónkat megmozgató felhívás, mely egészen átalakít, és Isten üzenetének jelévé és hordozójávátesz. From idozsa at hcbc.hu Thu Dec 21 17:45:00 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 21 Dec 2000 17:45:00 +0100 Subject: [Magveto] 2000. 12. 22. Message-ID: <200012211645.RAA25549@communio.hcbc.hu> December 22. 1Sám 1,24-28; Lk 1,46-55 A mai olvasmány és evangélium főszereplője egy-egy nő: Anna és Mária. Mindketten átélték azt a csodálatos érzést, hogy gyermeket hordoztak a szívük alatt. Mindketten megtapasztalták, hogy Isten milyen nagy dolgokra képes: egy meddő nő méhét megnyitja, egy másikét pedig férfi nélkül termékennyé teszi. Hálatelt szívvel gondolnak Alkotójukra, ezért megy Anna a templomba, és ezért ad hálát Mária csodálatos imádságával. Adjunk hálát mi is az adventi szent időben kapott kegyelmekért! Attila From idozsa at hcbc.hu Sat Dec 23 17:45:00 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 23 Dec 2000 17:45:00 +0100 Subject: [Magveto] 2000. 12. 24. Message-ID: <200012231645.RAA08855@communio.hcbc.hu> Advent 3. vasárnapja Mik 5,1-4a - Ezt mondja az Úr: ...hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig... Zsid 10,5-10 - Ezért így szóltam: Íme elmegyek, hogy teljesítsem akaratodat... Lk 1,39-45 - Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked! Adventben szívesen énekeljük a Magnificat Dienes Valéria féle szövegét: "Atyáinkhoz szólott évezreken át, benne bízó népe ismerte szavát." Isten szólt, s amit mondott, úgy is lett. Mindezek ellenére ma már kevesen veszik észre, hogy Isten szól, még kevesebben "ismerik szavát". De akik meghallják, meghallgatják, és tettekre is próbálják váltani: boldogok, mint Mária, aki hittel fogadta az Isteni szót, majd az Isteni Igét. Az évezred utolsó, vagy az évezred első karácsonyának küszöbén a Mikeás rögzítette isteni szó legyen reményünk: "...hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig." From kb at mail.datatrans.hu Mon Dec 25 18:04:06 2000 From: kb at mail.datatrans.hu (Babos =?iso-8859-1?Q?Tam=E1s?=) Date: Mon, 25 Dec 2000 18:04:06 +0100 Subject: [Magveto] 2000.12.18,20 Message-ID: <3A477E06.F91A01DD@mail.datatrans.hu> Elnézést a késésért! December 18. Kérd?re vonni Jézust: valljuk be, nem nagy dolog. Minden imádkozó ember megteszi nap mint nap. Ám mégsem veszélytelen, mert jellemz? ránk, amit és ahogyan kérdezünk. Lehet kérdezni felületesen, hogy valamiféleképpen elrejtsük az igazi és egyetlen kérdést; lehet kérdezni számításból, mint a farizeusok; lehet úgy is, hogy a kérdés még elhangzik, de nem igazán érdekel a válasz. Mennyire más annak a kérdése, aki éhezi és szomjazza az igazságot. Még akkor is, ha tele van kételyekkel a válaszokat illet?en, nem fogadja el, tovább gyötr?dik, de mégis keres, vágyódik. Azt hiszem ez a fontos: mozgásban lenni valami felé. Aki nem kérdez, vagy már nincs kérdése, vagy nem érdekli a téma, vagy nem vállal felel?sséget a kérdéseiért, az jóllehet kényelmes helyzetben tudja magát, mégis élettelen, üres ... Krisztushív?ként milyen fonos, hogy legyenek kérdéseink nap mint nap Ahhoz, aki meghívott bennünket, még akkor is, ha nehezen vagy egyáltalán nem fogadjuk el a választ. Mert az az ember, aki hallani és látni akar, aki nem zárja el a szívét, az magától az Istent?l kap választ. S az Úr válasza nem pusztán információ lesz, hanem teljes valónkat megmozgató felhívás, mely egészen átalakít, és Isten üzenetének jelévé és hordozójávátesz. December 20. "Az Úr szolgáló leánya vagyok: történjék velem szavaid szerint." Egy gyermek vállalása, annak születése minden anya életét gyökeresen megváltoztatja: ami eddig fontos volt, értékesnek t?nt, az semmivé válik hirtelen. Mindene a gyermeke lesz: lemond érte a pihenésr?l, ha kell az evésr?l, a szórakozásról. Még álmában is ráfigyel: fölriad minden nyöszörgésre. Máriához hasonlóan mi is igent mondtunk Isten hívó szavára; szívünkbe fogadtuk az Igét. De vagyunk-e az Istenszül?höz hasonlóan jó anyák, akik által növekszik a világban az Ige? Engedjük-e, hogy gyökeresen megváltozzon az életünk, lemondunk-e a saját világunkról az ? kedvéért. Hozunk-e észrevétlen természetességgel áldozatokat nap mint nap Istenért? Adja meg nekünk a Mindenható, hogy ezen a karácsonyon és utána is Máriához hasonlóan áldozatos életünkkel Krisztust adjuk a világnak! LMK From idozsa at hcbc.hu Thu Dec 28 17:45:01 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 28 Dec 2000 17:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2000. 12. 29. Message-ID: <200012281645.RAA21092@communio.hcbc.hu> dec 29. (1Jn 2,3-11) Lk 2,22-35 Tegnap aprószentek napja volt, ma pedig újabb kicsi gyermekről (Gyermekről) olvashatunk az evangéliumban. Ilyenkor karácsony környékén különös módon is biztosít minket arról Isten és az egyház, hogy fontosak neki(k) a kicsinyek. De vegyük észre, hogy az öregek is fontosak! Istennek az agg Simeonra külön gondja van. Miért? Miért fontos ő ebben a részben? Ő a reprezentánsa a bölcs öregeknek, akik Szentlélekkel teltek, hagyják magukat általa vezettetni - várván a vigasztalást és készülődvén az "elbocsátásra". Akikben ez a várakozás, készülődés él, azok képesek meglátni az új életben a világosságot, képesek felismerni az érkező isteni kegyelmet. Simeon küldetése az, hogy képességét a felismerésre nem akármilyen újszülött, hanem Jézus esetében hasznosítsa mindnyájunk javára. Ha az adventet a világosságra (Világosságra) várakozva, eljövetelére készülődve töltöttük, akkor képesek vagyunk felismerni a karácsonyi Kisdedben az Isten Fiát, az elérkezett kegyelmet, küldetésünk pedig Simeonéhoz hasonló: tanúságot tenni erről a bizonyosságról. Ha megtesszük, békességben várhatjuk az "elbocsátást". ---- Azoknak, akik zsolozsmázni szoktak, nagyon ismerősen cseng Simeon szava, hiszen minden este előkerül a kompletóriumban. Jó ez, mert gyakorta szembesülünk azzal a kérdéssel, hogy milyen a készületünk a Jézussal való találkozásra: nemcsak a karácsonyira, hanem a végső nagyra is. Minden kis találkozás után vágyunk a következőre, azaz a napi adventek napi karácsonya után újabb személyes adventet kezdünk reggelente. Még ilyenkor, az évi karácsony után is. Bangó M. Klára nővér From idozsa at hcbc.hu Sat Dec 30 17:45:00 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sat, 30 Dec 2000 17:45:00 +0100 Subject: [Magveto] 2000. 12. 31. Message-ID: <200012301645.RAA05572@communio.hcbc.hu> 2000. december 31. Az év utolsó napja, az évszázad utolsó napja, az évezred utolsó napja, a 2000. Szentév végének a közeledte... Ugye nem mondok semmi újat? Talán már annyiszor hallottuk, hogy unjuk is... Én, csak úgy, magamba révedek (vagy talán magamba-borzadok?): és mi lesz 2001. január 1-evel? Fogok-e egyáltalan, bár egy keveset, változni és jobb lenni? Vagy mindössze az "évszazad vége, évezred vége,..." mondat üres és külsőséges ismételgetésének egyre halkuló visszhangja marad csak bennem? gk From idozsa at hcbc.hu Sun Dec 31 17:45:01 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 31 Dec 2000 17:45:01 +0100 Subject: [Magveto] 2001. 01. 01. Message-ID: <200012311645.RAA13820@communio.hcbc.hu> Január 1. az új év napja, karácsony nyolcada, egyben a béke világnapja. Olvasmány: Szám 6, 22-27 Hívjátok le nevemet, és én megáldom népemet. Szentlecke: Gal 4, 4-7 Isten szívünkbe elküldte Fiának Lelkét. Evangélium: Lk 2, 16-21 Nyolc nap elteltével kürölmetélték a gyermeket. Új évet kezdünk, egyben új évtizedet - évszázadot - évezredet. Különleges pillanat részesei lehetünk. Az elmúlt évben, a jubileumi év visszatekintésre adott alkalmat. Visszatekintésre, hogy megerősödve tudjunk nekivágni az új útnak, tudjuk az előttünk álló évnek, évtizednek nekivágni. Január elseje a béke világnapja. Nagy szükség van idén a békéért imádkozni. A békét saját környezetünkben kell elkezdeni építeni. Ha kis környezetünkben sikerül békét teremteni, ha megtaláljuk, és megvalósítjuk az Isteni békét, akkor ez jel lesz a többi ember számára is. Mit is jelent a béke? Nem pusztán a fegyverek hallgatását. Nem a veszekedés szünetelését. A béke a szeretetből fakad, az Isten szeretetéből. És ez nem azt jelenti, hogy mindent el kell néznem a másiknak, nem azt, hogy a másik bármit megtehet, hogy nem szólhatok semmiért. A béke egy szeretetkapcsolat, amelyben a felelek meg tudnak beszélni mindent, megoldást tudnak keresni a vitás kérdésekre, és eközben nem sérül a kapcsolatuk. Ezt a békét munkálnom kell magamban napról napra. Ezt a békét Isten segítségével tudom elérni. Boldog, örömteli, békességes új évet! Fulop Akos RM /satya/ sarisapi plebanos