[Magveto] 2000. 04. 29.

[Dozsa Istvan]

ApCsel 4,13-21; Mk 16,9-15

"hírül vitte"
"hírül adták"
"hirdessétek az evangéliumot"
"nehogy még tovább terjedjen a híre"

Mi a hír? Olyan információ, ami az újdonság erejével hat. Az a szöveg, 
amelyben nincs valami újdonság, nem nevezhető hírnek.

Mi az evangélium? Örömhír. Az örömnek a híre, ill. olyan hír, amely 
örömöt eredményez. Nemcsak Jézus föltámadása vagy az írott evangéliumok 
jelentik az örömhírt, hanem az is amit ma, most ez nekünk jelent. Hír, 
azaz az újdonság erejével hat ránk, ha engedjük. Mindig hír, kétezer 
éve tud hír lenni, hiszen nem holt betű, hanem élő ige. Ha olvassuk, 
hallgatjuk, szívünkben forgatjuk, mindig újat ad nekünk.

Milyen kíváncsian kapcsoljuk be a rádiót, hogy megtudjuk, mi a helyzet 
a gátakon! Milyen érdeklődéssel kezdjük olvasni az újságok lehetőleg 
minél tömörebb tudósításait! Vajon van-e bennünk "szent kíváncsiság", 
hogy az Isten igéjét is legalább ilyen érdeklődéssel fogadjuk 
magunkba? Az egyház bölcs, a szentmisében mennyei híradót vezetett 
be: az olvasmányok rövidek, megmarad az üzenet hírnek! Persze vannak 
kivételes, kitüntetett napok, amikor "vezércikkeket" olvasunk/hallunk 
(l. pl. passiók), de nem ez a jellemző. Minden egyes napra jut egy kis 
öröm, egy hír, egy örömhír, amit nemcsak hallgatni, de továbbadni is 
öröm. Péternek és Jánosnak is hiába parancsolta meg a Főtanács, hogy 
hallgassanak. 

A mai öröm számomra az, hogy Isten mindig újat tud és akar mondani nekem.
Mai feladatom: befogadni és továbbadni az érkező mennyei hírt/híreket.

Bangó M. Klára