From idozsa at hcbc.hu Tue Apr 4 17:45:00 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 4 Apr 2000 17:45:00 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 04. 05. Message-ID: <200004041545.RAA19160@communio.hcbc.hu> Magvető 2000.04.05 A mai evangéliumi részben többször is, különböző módon jelzi Jézus, hogy nem Ő, hanem az Atya. "A Fiú semmit sem tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is." Máshol arról szólt:" Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem" Vagy: "Az az én eledelem, hogy Atyám akaratát cselekszem" ismét: "..de azért ne az én akaratom legyen, hanem a Tiéd, Atyám!" Ez pedig a legnehezebb út kezdete előtti mondata. Tőlünk is valami hasonlót vár, mint amit Ő bemutatott és végrehajtott: "Nálam nélkül semmit sem tehettek". Úgy nézni Őt, mint Ő nézte az Atyát. Úgy tenni azt, amit ő, amint Ő tette azt, amit az Atya. Úgy akarni azt, amit Ő elvár, mint tette Ő, amit az Atya tőle elvárt!" És ennek következménye lehetne, ha valóban így tennénk, hogy mi is mondhatnánk, amit szent Pál: "legyetek az én követőim, amint én Krisztus követője vagyok". Tehát az Atya példa a Fiúnak, a Fiú példa nekünk, mi meg példaképei kell, hogy legyünk a környezetünknek, minden embertestvérünknek. Gyulay E. From idozsa at hcbc.hu Thu Apr 6 17:45:01 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 6 Apr 2000 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 04. 07. Message-ID: <200004061545.RAA18879@communio.hcbc.hu> Jn 7,1-2.10.25-30 Jézus titkos Jeruzsálemi útjárol olvasunk az Evangéliumban. Mégis nyilvánosan beszél. Jézus rejtőzése beszédes, nyílt beszéde pedig rejtélyes. Az Isten és művei amikor megmutatkoznak, akkor egyúttal el is rejtőzkődnek és eltűnek szemünk elől. Amikor Mózesnek megjelent az Úr, akkor csipkebokorba rejtőködött. Amikor "Fia által szólt hozzánk" akkor "külsejében olyan volt mint egy ember". Isten közelsége és közvetlensége azonos, a közvetítéssel (az Ige meghirdetsével) és sajátos távolságával. Ami számunkra fontos lehet, hogy így Isten mindig valamilyen megjelenés fórumot, médiumot választ magának. Ilyen igéje, egyháza, apostolai, papjai, és minden megkeresztelt, azok "akik Krisztust öltötték magukra". Ne higyjük, hogy távol van, ha nem érezzük közelségét, és ne engedjük magunkat megcsalni, ha azt gondoljuk, hogy közel van. Tudnunk kell, hogy Ő Emmanuel, vagyis "velünk az Isten". Takács Gábor From idozsa at hcbc.hu Sun Apr 9 17:45:00 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 9 Apr 2000 17:45:00 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 04. 10. Message-ID: <200004091545.RAA03925@communio.hcbc.hu> Jn 8,1-11 Az írástudók és a farizeusok egymás szavába vágva vádolják a házasságtörő asszonyt, és követelik halálát. "Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia". Jézus hallgat és vár. Nem hangerővel akarja lebírkózni a vádlókat. Ő már tudja, hogy őrá is ugyanezt fogják kiabálni. Isteni bölcsességével válaszol azoknak, akik oly könnyen megteszik magukat bírának. Az ember, amíg él, Istentől megkapja a megtérés lehetőségét. Mi se fosszuk meg egymást ettől. Szabó Tamás From idozsa at hcbc.hu Tue Apr 11 17:45:01 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Tue, 11 Apr 2000 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 04. 12. Message-ID: <200004111545.RAA16395@communio.hcbc.hu> Jn8,31-42 Az emberek újra felfedezik a hitet. Jegyesoktatásokon amikor érdeklődöm a fiatalok vallásosságáról,legtöbben templomba nem járnak, de hisznek Istenben: Imádkoznak hozzá segítségért, hallgatnak a 'sugallataira', egyesek az igazi karácsonyi hangulatért meghozzák azt az áldozatot, hogy eljönnek az éjféli misére. Jézusban is sokan hittek akik hallgatták tanítást, akiket meggyógyított... Nekik mondja: Ha kitartotok tanításomban, valóban a tanítványaim lesztek és az igazság szabaddá tesz titeket. Fejlődésnek indult sarjadó hitüket mégis kiszakította a gőgös elbizakodottság vihara: Ábrahám ivadékai vagyunk! Mit tett Ábrahám? Kivonult Isten szavára atyái földjéről, új életet kezdett ismeretlen földön. A fent említett fiatalok 'hite' jó alap ha rádöbbennek, hogy ennél jobban is lehet és kell hinni. Kitartani a tanításban... Félek, hogy sokaknak nincs akaraterjük a kitartáshoz. Megrekednek az elsőáldozó, bérmálkozó gyermek szintjén és lassan fejődnek visszafelé... vagy más irányba. Sokszor hangoztatjuk, hogy a hit Isten ajándéka. Ez csak az igazság egyik fele, mert Isten nem adja az ajándékát annak, aki nem akar élni vele. Növekedés van a hitben is. Fejlődni kell, ha nem akarunk langyos vízzé válni, amit A megdicsőült Krisztus kiköp a szájából. Ábrahámot irígylem egy kicsit: Ő az új életformához új földre költözött. Én nem költözhetek el, bármennyire is jó lenne néha... Hitemnek égő mécsesével kell világítanom e világ lelki sötétségében. MI From kb at mail.datatrans.hu Fri Apr 14 08:59:11 2000 From: kb at mail.datatrans.hu (Babos =?iso-8859-1?Q?Tam=E1s?=) Date: Fri, 14 Apr 2000 08:59:11 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 04. 13. Message-ID: <38F6C1BF.C3CE13AA@mail.datatrans.hu> 2000. Április 13. Csütörtök nagyböjt 5. hetében Ter 17,3-9. - Jn 8,51-59. Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom nektek: Miel?tt Ábrahám lett, én vagyok. Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus elt?nt el?lük, és elhagyta a templomot. Isten neve, amint ezt Mózesnek kinyilatkoztatta: Jahve (én vagyok) - Jézus saját magáról ugyanezt mondja - egyenl?vé tette magát Istennel, ezért akarták megkövezni. Jézus kinyilatkoztatásából tudjuk, hogy az egyetlen Isten, akinek a neve: Jahve, három személyben él. Személynevük: Atya, Fiú, Szentlélek. Miért nyilatkoztatta ki ezt? Azért, mert szeret minket, s azt akarja, hogy személy szerint ismerjük ?t, hogy részünk legyen szentháromságos boldog életéb?l. Ha nem ismernénk a Szentháromság misztériumát, nehezen tudnánk elképzelni, hogy Isten boldog. Akkor a megkövezés elmaradt, mert még nem jött el az ? órája, de végül ezért ítélték halálra, mert a f?tanács el?tt Isten Fiának vallotta magát. Elemér From idozsa at hcbc.hu Sun Apr 16 17:45:01 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 16 Apr 2000 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 04. 17. Message-ID: <200004161545.RAA23411@communio.hcbc.hu> Április 17 Iz. 42, 1-7 Jn. 12, 1-11 "Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon." (Iz. 42, 2) A mai olvasmány csodálatosan elokészíti az evangélium szövegét. Izajás próféta a megváltóról jövendöl. A Megváltó nem a földi hatalmak megszokott dicsoségében érkezik. Nem kiált. Nem emeli föl a hangját. Nem villogtatja Hatalmát. Figyel a megtört nádszálra, figyel a pislákoló mécsbélre. Elhozza Isten igazságát. Az emberek által elfelejtett Isteni Igazságot. És megerosíti azt. Eljön, hogy szövetsége legyen a népeknek és világossága legyen a nemzeteknek. Eljön, hogy kinyissa a vakok szemét, hogy kiszabadítsa a börtönbol a foglyokat, hogy világosságra hozza azokat, akik a sötétségnek a rabjai. Mindezt azért teszi, mert Isten tervét akarja végrehajtani; annak az Istennek a szándékát viszi az emberek közé, aki a földet és az eget teremtette. És mégsem kiált. Mégsem emeli föl a hangját. Mégsem villogtatja Istentol kapott Hatalmát, a Fohatalmat. Ezt nem teszi, mert jól tudja, hogy Istennek a logikája egészen más: "amilyen távol van az ég a földtol, olyan távol vannak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim a ti gondolataitoknál". A Megváltó tudja ezt. Ismeri a Mértéket. "Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon." A "hatalom" az egyéni élet utolsó kísértése. Az Evangélium nyíltan kimondja ezt. A Sátán a pusztában Jézusnak azt ajánlotta, hogy a köveket változtassa kenyérré. Mai szóval: gazdasági programot ajánlott neki. Történelmi materializmus. Nyomor és éhség eltüntetése. A második ajánlat már veszedelmesebb: mutasd meg korlátlan képességeidet. Legyél sztár. Dobd le magad a toronyból. Szerezd meg a magad számára az érted rajongó tömeget. Az utolsó kísértés a legveszedelmesebb és legfélelmetesebb. A Hatalom. Innen csak lefelé lehet látni, fölfele nem. De Jézus tudta, hogy aki a Hatalmat akarja, aki Hatalommal él, az a Hatalmat azonnal elveszíti. A Hatalmat nem lehet birtokolni, mint amint a homokot sem lehet az összeszorított ökölben megtartani. A Hatalom az ember egyéni kísértése. Nincs kivétel. Aki belebotlik annak vége. Napóleon. Hitler. Sztálin. Jézus tudja, hogy csak a démonok hatalmasak. Csak a démonok villogtatják Hatalmukat. Isten: VAN. "Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon." Csendesen hagyja, hogy Mária bekenje olajjal a lábát és a hajával törölgesse. Árulója méltatlankodására sem gurul dühbe. Tudja, hogy Mária cselekedetével a temetése napját készíti elô (Jn. 12, 3-7). Isteni Hatalmát arra használta föl, hogy bölcs módon szétválassza az "embert" és a "problémát", az "erényt" és a "tévedést". Tudta, hogy erény és tévedés együttesen alkotják az élt csodálatos harmóniáját. Krisztus ismerte és értette a hétköznapok mitológiáját. Erénye az éberség volt. Igent mondott sorsára. Igent mondott feladatára. Igent mondott mindarra, ami hívatásához tartozott és ami veszélyesen elválasztotta Ot kora felfogásától. A Fohatalom birtoklásával, Istenfiúsága biztos tudatában igent mondott... halálára. Így O lett az eroszak, az emberi túlkapás és hatalmi-játék porából feltámadt áldozat. Isten teljes önátadása a hatalmi-örvényben elsüllyedo emberért. Szakács Ferenc Sándor From idozsa at hcbc.hu Mon Apr 17 17:45:00 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Mon, 17 Apr 2000 17:45:00 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 04. 18. Message-ID: <200004171545.RAA18900@communio.hcbc.hu> NAGYKEDD Jn 13,21-33, 36-38 Már csak néhány nap választ el attól a naptól, amikor Jézus kimondta: "beteljesedett". Évek óta sokszor elgondolkodtam már azon, vajon mit érezhetett, mire gondolhatott az Üdvözítő a nagypénteket megelőző napokon. A mi életünknek is vannak mozzanatai, amikor azt mondjuk: "beteljesedett" papszentelésre készülve.. vagy mások esküvőjük napján vagy frissen szerzett diplománk birtokában.. erre készültem egész életemben, beteljesedett. Aki gyógyíthatatlan beteg, és tudja, hogy csak néhány hete, néhány napja van, az is a "beteljesedésre" készül. Jézusban, az Isten Fiában megvolt mindkettő: mint Isten Fia készült küldetésének csúcsára, a megváltásra.. Ezért az óráért jöttem örömmel, szeretettel, de emberi természet is volt benne, és félt is a szenvedéstől, a haláltól. Micsoda két véglet, micsoda két szélsőséges pont! Egységben, összhangban. A mai evangélium képe is: Az utolsó vacsora, a csodálatos Kenyér és az áruló onnét távozik, ott az a tanítvány, akit Jézus szeretett, de ott az áruló is.. Az Üdvözítő falatot ad, a megajándékozott meg elárulja. És e csúfos árulás után van ereje Jézusnak kimondani: Most dicsőült meg az Emberfia, és benne megdicsőült az Isten. Péter követni akarja, de most nem mehet, életét akarja adni, és még azon éjjel megtagadja. A mi életünk is így teljesedik be megpróbáltatások, szélsőségek közepette: megdicsérnek, kiemelnek, de lehet, hogy még aznap összeszidnak, fölmagasztalnak, kitüntetnek, és mellőznek nemrég sikereket értem el, most meg kudarcot vallottam, szeretnek és elárulnak. Erős, szívós vagyok, és egy perc műve, hogy rá kell jönnöm: hajszálon lóg az életem.. Másoknak jótanácsot adok, pedig én is segítségre szorulok. Minden jószándékom, és törekvésem ellenére meggyőződésem ellen cselekszem. Tudom a jót, de rest vagyok. Szájammal hős vagyok, mint Péter, de tetteim nem mindig igazolják. Jézussal, és csak Jézussal bátrabban lépkedek. A tagadás után jön a hitvallás. Nagypéntek után jön Húsvét. Halál után Élet. Csak Vele teljesedik be igazán az életem. Iványi László From kb at mail.datatrans.hu Wed Apr 19 07:29:46 2000 From: kb at mail.datatrans.hu (Babos =?iso-8859-1?Q?Tam=E1s?=) Date: Wed, 19 Apr 2000 07:29:46 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 04. 19. Message-ID: <38FD444A.42F74335@mail.datatrans.hu> Április 19. Nagyszerda Mt 26, 14 - 25 Ha létezik titokzatos tett az els? keresztények számára, az éppen Júdásnak a mindvégig érthetetlen tette volt, aki e részben színre lép. Máté a Zak 11, 12 beteljesítésére gondol a harminc ezüst pénznél, mely egy rabszolga megöléséért juttatott törvényes összeg volt (vö. Ex 21, 32). Az apostolok ?szinték, amikor megdöbbenésüknek juttatnak kifejezést, amint Jézus kilátásba helyezi az árulást közülük egyiknek a részére. Júdás azonban még ezen a ponton is tud megátalkodott maradni és képmutató módon érdekl?dni: "csak nem én vagyok az, Rabbi?". Jézus válasza: "Te mondtad", a mi szörny? lehet?ségünket is jelentheti . Kérjük Istent?l a kegyelmet, hogy ne ismételjük meg soha semmilyen formában Júdás ?rült tettét. N. J. From idozsa at hcbc.hu Thu Apr 20 04:53:39 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 20 Apr 2000 04:53:39 +0200 Subject: [Magveto] Nagycsutortok Message-ID: <004201bfaa73$ab62c0c0$a3c0e4c3@datatrans.hu> "Szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette." Jézus letérdel elénk: lenézhetek rá, a Világ Ura felnéz rám. - Ez ismétlődik meg minden szentáldozásunkban is. - Fontos vagy számomra, elfogadlak itt és most - mondja. - Nézd, lényegem adom neked: én az Istenfia szolgád leszek, mert szeretlek. Jó lenne csendes örömmel elfogadni ezt az ajándékot, de sokszor viselkedek Péterként: tenni akarok, és nem átélni Isten ajándékát. A tettek ideje még várat magára, most töltekeznem kell, hogy néhány órával később ne áruljam el Jézust tetteimmel, hallgatásommal, gőgömmel, hűtlenségemmel. De nehéz is engednem, hogy szeressenek, ezért nehéz szeretnem. Uram, hagy tekintsek rád! Tanulni szeretnék tőled, mert szelíd vagy és alázatos szívű. LMK From idozsa at hcbc.hu Thu Apr 20 17:45:01 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Thu, 20 Apr 2000 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 04. 21. Message-ID: <200004201545.RAA24482@communio.hcbc.hu> 2000. április 21. Nagypéntek Amikor az ember Istennel találkozik, mindig valamilyen fényességet lát. Sőt, amikor Mózes lejön a hegyről, még az ő arcát is el kell takarni, mert "átvett" az isteni fényességéből. Az Újszövetségben, a Tábor-hegyi jelenetben is Jézus elváltozik színében, és fehéren fénylik, mint a hó. Sőt, a feltámadáskor, az őrök is nagy fényességet láttak az angyalok "kőhengerítő munkája" közben. Az Istennel, az istenivel való találkozás ilyen "megvilágosító" erejű. De ma, Nagypénteken, más a helyzet. Ma "A fényes Isten-arcot vér, s fájdalom fedi". Nem változott meg, csak egy rövid ideig elfedi fényességét a mi sötét, fekete bűneink következménye. Ennyire szeretett Ő, az Isten. Nem elég, hogy megalázta magát és emberré lett, hogy megismerjem az igazi, Istent szerető emberi életet, ráadásul még - bűntelenül(!) - magára is vállalta bűneimet. Ezek miatt nem látni ma a fényes Isten- arcot. Micsoda áldozatos, szerető tanítás ez! Amikor ma felhangzik a felszólítás, hogy "Jöjjetek hát keresztények, hódolattal hajtsunk térdet", kérni fogom az Urat, hogy ha már saját képére és hasonlatosságára megteremtett azért, hogy egy örökkévalóságon át Vele éljek, - és mint Mózes arca, az én arcom is ragyogjon -, segítsen kegyelmével, hogy életem "véres és fájdalmas" perceiben se feledkezzem meg arról, hogy "fényes-arcúnak" lettem megteremtve. O. R. From idozsa at hcbc.hu Sun Apr 23 17:45:01 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 23 Apr 2000 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 04. 24. Message-ID: <200004231545.RAA09471@communio.hcbc.hu> Magvető - 000424 Húsvéthétfő Mt 28,8-15 "Félelemmel, de még nagyobb örömmel..." Szent irigységgel tekintünk az asszonyokra. Nekik adatott meg legelsőként, hogy félelmük örömre változzék. Megérdemelték a semmit sem latolgató szeretetükért, hűségükért. És a katonák? Ők is féltek. Pénzt kaptak - s már örültek is. De milyen más volt az ő félelmük (rettegés másoktól), milyen más lett az örömük (pénzen szerzett öröm)! Bár nekik is szólt, ők nem voltak képesek meghallani: "Ne féljetek!" Nekünk is szól, halljuk meg! Seidl Ambrus From kb at mail.datatrans.hu Wed Apr 26 20:21:59 2000 From: kb at mail.datatrans.hu (Babos =?iso-8859-1?Q?Tam=E1s?=) Date: Wed, 26 Apr 2000 20:21:59 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 04. 27. Message-ID: <390733C7.D5036792@mail.datatrans.hu> --------- következő rész --------- Április 27-i mag (Apcsel 3,11-26) A szentleckében szerepl? történet a helyes tanúságtétel példája. El?ször is nem magunkat kell a középpontba állítani, Péter és János is er?sen szabadkoznak, hogy a gyógyítás nem az ? erejükb?l történt. Isten tetteit kell hirdetnünk, hitünk magját, lényegét: Krisztus meghalt, de Isten feltámasztotta ?t a halálból. Még egy fontos részlet: mi öltük meg! Személyes b?neink miatt mi is részesei lettünk ennek az eseménynek, de csak a b?nbánat és a megtérés által részesülhetünk annak gyümölcseib?l. Akkor már Krisztus nemcsak MIATTUNK, de ÉRTÜNK is halt meg. Végül ne feledjük el, hogy Isten maga tanúskodik általunk. Az igazi tanúságtétel az evangélium (Lk 24,40-48)szavai szerint a feltámadt Jézussal való személyes találkozásból fakad, az Atya által megígért és kiárasztott Lélek által. ? maga küld bennünket, miután feltárja el?ttünk a Szentírás értelmét, és meger?síti szavainkat tetteivel, Péter és János esetében egy csodálatos gyógyítással a Salamon-tornácnál. Most, hogy már mindent végiggondoltunk, talán indulhatnánk is! Anna n?vér From idozsa at hcbc.hu Fri Apr 28 17:45:01 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Fri, 28 Apr 2000 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 04. 29. Message-ID: <200004281545.RAA19811@communio.hcbc.hu> ApCsel 4,13-21; Mk 16,9-15 "hírül vitte" "hírül adták" "hirdessétek az evangéliumot" "nehogy még tovább terjedjen a híre" Mi a hír? Olyan információ, ami az újdonság erejével hat. Az a szöveg, amelyben nincs valami újdonság, nem nevezhető hírnek. Mi az evangélium? Örömhír. Az örömnek a híre, ill. olyan hír, amely örömöt eredményez. Nemcsak Jézus föltámadása vagy az írott evangéliumok jelentik az örömhírt, hanem az is amit ma, most ez nekünk jelent. Hír, azaz az újdonság erejével hat ránk, ha engedjük. Mindig hír, kétezer éve tud hír lenni, hiszen nem holt betű, hanem élő ige. Ha olvassuk, hallgatjuk, szívünkben forgatjuk, mindig újat ad nekünk. Milyen kíváncsian kapcsoljuk be a rádiót, hogy megtudjuk, mi a helyzet a gátakon! Milyen érdeklődéssel kezdjük olvasni az újságok lehetőleg minél tömörebb tudósításait! Vajon van-e bennünk "szent kíváncsiság", hogy az Isten igéjét is legalább ilyen érdeklődéssel fogadjuk magunkba? Az egyház bölcs, a szentmisében mennyei híradót vezetett be: az olvasmányok rövidek, megmarad az üzenet hírnek! Persze vannak kivételes, kitüntetett napok, amikor "vezércikkeket" olvasunk/hallunk (l. pl. passiók), de nem ez a jellemző. Minden egyes napra jut egy kis öröm, egy hír, egy örömhír, amit nemcsak hallgatni, de továbbadni is öröm. Péternek és Jánosnak is hiába parancsolta meg a Főtanács, hogy hallgassanak. A mai öröm számomra az, hogy Isten mindig újat tud és akar mondani nekem. Mai feladatom: befogadni és továbbadni az érkező mennyei hírt/híreket. Bangó M. Klára From idozsa at hcbc.hu Sun Apr 30 17:45:01 2000 From: idozsa at hcbc.hu (Dozsa Istvan) Date: Sun, 30 Apr 2000 17:45:01 +0200 Subject: [Magveto] 2000. 05. 01. Message-ID: <200004301545.RAA09206@communio.hcbc.hu> ApCsel 4, 23-31 Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették Isten szavát. Jn 3, 1-8 Aki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten Országát. A beszélgetés Jézus és Nikodémus között az újjászületés gondolatát emeli ki. Az újjászületés pedig a Húsvét egyik hangsúlyos témájára, a keresztségre utal. Legtröbbünk számára a keresztség szertartása mint valami külső dolog áll előttünk, amelyet ismerünk, de csak külső szemlélőként, szülőként, testvérként, keresztszülőként éljük át. Éppen ezért szükséges Húsvét időszakában emlékezzünk a keresztségre. A keresztségben újjászülettünk vízből és Szentlélekből. Isten gyermekei lettünk, a világosság fiai. Minden húsvét egy kicsit újjászületés, amikor megerősítjük, megújítjuk keresztségi fogadásunkat. Minden húsvét erőt ad, hogy tovább folytassuk utunkat, tovább folytassuk hitvalló életünket. Minden hónap kezdete szintén az újjászületés gondolatát tárja elénk. Mit szeretnék ebben a napban másképpen csinálni. Mit szeretnék elérni, lekűzdeni, megávltoztatni, megerősíteni. Nem egyedül kell küzdenünk, Jézus velünk van és velünk marad. De májusban különösen is figyelni szeretnénk égi édesanyánkra, Máriára. őt köszöntjük a litánia szavaival, Őt kérjük, hogy vezessen minket szent Fiához. Fulop Akos /satya/ RM sarisapi plebanos