<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN"
"http://www.w3.org/TR/html4/loose.dtd">
<html>
<head>
<title>Evangelium</title>
<meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type">
</head>
<body>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>2026. február 4. – Szerda</b></p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>Evangélium<br></b><br>
Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában.” Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.
<br><b>Mk 6,1-6</b> </p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>
Elmélkedés</b></p><p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
A mai evangéliumi rész meglepően emberi helyzetet mutat be: Jézus hazatér Názáretbe, de nem ünnep és ujjongó nép várja, hanem bizalmatlanság, irigység és elutasítás. Azok, akik talán a legjobban ismerték őt, hiszen körükben nőtt fel, nem tudnak túllépni a megszokott képen: „hiszen ez csak az ács, Mária fia!” Ők már eldöntötték, hogy mit gondolnak róla és nem akarnak változtatni ezen a képen.
<br> A történet figyelmeztet minket: milyen gyakran ítélünk a felszín, a múlt, a megszokás alapján. Hányszor zárjuk ki Isten cselekvését az életünkből, mert nem úgy történik valami, mint ahogy elképzeltük. „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában” – mondja Jézus, s szavai fájdalmasan igazak ma is. A hit hiánya nem Isten erejét korlátozza, hanem a mi befogadó készségünket.
<br> Ugyanakkor ez a részlet vigaszt is hordoz: még akkor sem fordult el Jézus, amikor elutasították. „Néhány beteget meggyógyított” még a keményszívűség közepette is, mert Isten kegyelme mindig utat keres.
<br> Legyen bátorságunk és bizalmunk újra és újra megnyitni a szívünket Jézus előtt! Lehet, hogy egy ismerős emberben vagy egy megszokott élethelyzetben érkezik. Ne zárjuk ki a csoda lehetőségét csupán azért, mert túl hétköznapinak tűnik.
<br>© Horváth István Sándor<br><p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<br>
<b>
Imádság</b></p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
Uram, Jézus Krisztus! Te hazatértél azok közé, akik ismertek, de mégsem ismertek fel. Bocsásd meg, amikor én is előítélettel vagy közönnyel fogadlak, amikor túlságosan biztos vagyok a magam igazában, vagy nem engedem, hogy meglepj, megszólíts, megérints! Adj nyitott szívet, amely kész felismerni téged a hétköznapokban, az ismerős személyekben! Ne engedd, hogy hitetlenségem kizárja a te kegyelmedet! Taníts hinni akkor is, ha minden megszokottnak tűnik, és várni rád akkor is, amikor mások már nem várják érkezésedet! Jöjj, Uram, szüntesd meg bizalmatlanságomat és taníts újra hinni a te szeretetedben!
</p><p>Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható: <br>
<a href='https://igenaptar.katolikus.hu'>https://igenaptar.katolikus.hu</a></p>
<p>Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:<br>
<a href='https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260204.mp3'>https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260204.mp3</a></p>
<p></p><hr><p><small><b>Feliratkozás a napi e-mail küldésre:</b>
<br>
Küldjön egy üres levelet az<br>
<b>evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu</b> címre, a levél tárgyához ezt írja:<br>
Evangélium feliratkozas
<br><br>
<b>Napi e-mail küldés lemondása:</b><br>
<b>Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte</b>, az<br>
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja<br>
Evangélium lemondás<br>
<br></small></p>
</body>
</html>