<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN"
"http://www.w3.org/TR/html4/loose.dtd">
<html>
<head>
  <title>Evangelium</title>
  <meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type">
</head>
<body>


 <p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>2022. március 27. – Nagyböjt 4. vasárnapja</b></p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>Evangélium<br></b><br>
Azokban a napokban: Vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:
<br> „Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.
<br> Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek.
<br> Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött, és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
<br> Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”  
 <br><b>Lk 15,1-3. 11-32</b> </p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>
Elmélkedés</b></p><p style="text-align: justify; text-align-last: left;">

Az Atya házában és szívében
<br> Jézus példabeszéde megrendítő módon mutatja be az ifjú lázadását apja iránt, felelőtlen döntését és könnyelmű távozását, vagyonának elpazarlását értelmetlen élettel, valamint az idegenség és a sötétség napjainak kilátástalanságát. Döbbenten figyelünk az események előrehaladtára, melynek során a fiú elveszíti emberi méltóságát és szégyellnivaló helyzetbe kerül. E mélypont, ahonnan már aligha lehet mélyebbre süllyedni, felébreszti benne a honvágyat, eszébe juttatja az atyai házat, ahol korábban biztonságban, szeretetben élhetett. Nem kis bátorságra volt szüksége ahhoz, hogy útnak induljon hazafelé.
<br> A fiú és az atya találkozására csak a fiú készülhetett fel előre. Az apja nem tudhatta, hogy fia mikor jön haza vagy hogy egyáltalán hazatér-e valaha. A fiú viszont hazafelé tartva állandóan arra a pillanatra gondolt, amikor majd apjától bocsánatot fog kérni. Talán arra is felkészült, hogy apja eltaszítja és nem fogadja el bocsánatkérését. De bármennyire is próbált készülni a találkozásra, olyan fogadtatásban részesült, amire nem számított. Erre utal, hogy azzal is megelégedett volna, hogy a napszámosok közé befogadják.
<br> Az apa nem számíthatott arra, hogy fia visszatér hozzá, de a fiú jötte mégsem érte váratlanul. Az atyja megbocsátására vágyó fiú még észre sem veszi apját, amikor ő már megpillantja és eléje siet. A példázat cselekményei a házhoz kötődnek. E házat hagyja el a fiatalabb fiú, ide kívánkozik vissza, amikor mindenét elpazarolta, és ebbe az atyai házba tér vissza. Neki mindig helye volt ebben a házban, akkor is, ha ez a hely egy időre üres maradt. Az idősebb testvér, akinek szintén helye van az atyai házban, a történet végén mégsem akar oda belépni, mert talán azt gondolta, hogy az ő helyét akarja elfoglalni öccse, akit nem is testvérének, hanem atyja fiának nevez.
<br> A tékozló fiú története az atyai házból való távozással kezdődik és ugyanebbe a házba való visszatéréssel fejeződik be. A kettő között történik a fiú észhez térése, amit keresztény szóhasználattal megtérésnek nevezünk. Mi indítja őt a megtérésre, a hazatérésre? Örökségének, vagyonának elpazarlása után a fiú arra kényszerül, hogy sertéseket őrizzen, s annyira éhezik, hogy még az állatok eledeléből is enne. Megalázó helyzet. Annyira megalázó, amit már az ember nem tud lelkileg elviselni, hiszen emberi méltóságától fosztották meg, amiért csak magát okolhatja. A fiúban van annyi őszinteség, hogy nyomorúságos, megalázó helyzetéért nem mást hibáztat, s van benne annyi bölcsesség, hogy megtalálja a kiutat. Azzal a gondolattal indul haza apjához, hogy legalább béres, szolga lehessen, mert még ez is jobb, mint amiben jelenleg él.
<br> Elindulása, hazatérése, bocsánatkérése alázatot kíván, a bűnbánó ember alázatát. A történet igazi meglepetése mégsem a fiú hazaindulása, hanem az, hogy apja várta őt, remélte, hogy visszatér. Az apa nem büntet, pedig volna hozzá joga. Nem is oktatja ki fiát, pedig volna miért. Ő megbocsát. Ahogyan Isten megbocsát mindenkinek, aki alázattal hozzá megy. Isten irgalmas Atyaként várja megtérésünket, bűneink megbánását. A kiengesztelődés, a fiúi méltóság nem a mi bűnbánatunk érdeme, hanem az irgalmas Isten ajándéka.
<br>© Horváth István Sándor<br><p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<br>
<b>
Imádság</b></p> 

<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">


Irgalmas Atyám! Nagy öröm számomra, hogy újra a közeledben vagyok, visszafogadsz magadhoz és ismét szeretettel ölelsz át engem. Szereteted soha nem volt számomra kényszer, én mégis megtagadtam azt, elhagytalak téged. Most bűneimet megbánva térek vissza hozzád, irgalmas Atyámhoz. Te biztosan mindig vártál engem és bíztál abban, hogy nem felejtem el jóságodat és szeretetedet. Érints meg kezeddel, amelyből megbocsátás, irgalom, gyógyulás, tisztulás, megbékélés, szeretet és öröm sugárzik. Érints meg irgalmaddal! Érints meg szereteteddel! 
</p><p>Az e havi olvasmányok  és   zsoltárok   szövege itt olvasható:  <br>
<a href='https://igenaptar.katolikus.hu'>https://igenaptar.katolikus.hu</a></p>
<p>Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:<br>
<a href='https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20220327.mp3'>https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20220327.mp3</a></p>

<p></p><hr><p><small><b>Feliratkozás a napi e-mail küldésre:</b>

<br>
Küldjön egy üres levelet az<br>
<b>evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu</b> címre, a levél tárgyához ezt írja:<br>
Evangélium feliratkozas
<br><br>




<b>Napi e-mail küldés lemondása:</b><br>


<b>Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte</b>, az<br>
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja<br>
Evangélium lemondás<br>
<br></small></p>

</body>
</html>