<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN"
"http://www.w3.org/TR/html4/loose.dtd">
<html>
<head>
<title>Evangelium</title>
<meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type">
</head>
<body>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>2020. ĂĄprilis 9. â NagycsĂźtĂśrtĂśk</b></p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>EvangĂŠlium<br></b><br>
HĂşsvĂŠt Ăźnnepe elĹtt tĂśrtĂŠnt. JĂŠzus tudta, hogy elĂŠrkezett az Ăłra, amikor ebbĹl a vilĂĄgbĂłl vissza kell tĂŠrnie az AtyĂĄhoz. Mivel szerette ĂśvĂŠit, akik a vilĂĄgban voltak, mĂŠg egy vĂŠgsĹ jelĂŠt adta szeretetĂŠnek. Vacsora kĂśzben tĂśrtĂŠnt, amikor a sĂĄtĂĄn mĂĄr fĂślĂŠbresztette JĂşdĂĄsnak, KariĂłti Simon fiĂĄnak szĂvĂŠben a gondolatot, hogy ĂĄrulja el Ĺt. JĂŠzus tudta, hogy az Atya mindent a kezĂŠbe adott, s hogy IstentĹl jĂśtt ĂŠs Istenhez tĂŠr vissza. FĂślkelt hĂĄt a vacsora mellĹl, letette felsĹ ruhĂĄjĂĄt, fogott egy vĂĄszonkendĹt ĂŠs a derekĂĄra kĂśtĂśtte. AzutĂĄn vizet ĂśntĂśtt egy mosdĂłtĂĄlba, ĂŠs mosni kezdte tanĂtvĂĄnyainak a lĂĄbĂĄt, majd a derekĂĄra kĂśtĂśtt kendĹvel meg is tĂśrĂślte. Amikor Simon PĂŠterhez ĂŠrt, az Ăgy szĂłlt: âUram, te akarod megmosni az ĂŠn lĂĄbamat?â JĂŠzus Ăgy felelt: âMost mĂŠg nem ĂŠrted, mit teszek, de kĂŠsĹbb majd megĂŠrtedâ. De PĂŠter tiltakozott: âAz ĂŠn lĂĄbamat ugyan meg nem mosod soha.â JĂŠzus azt felelte: âHa nem moslak meg, nem lesz semmi kĂśzĂśd hozzĂĄmâ. Erre PĂŠter Ăgy szĂłlt: âUram, akkor ne csak a lĂĄbamat, hanem a fejemet ĂŠs a kezemet is!â JĂŠzus azonban kijelentette: âAki megmosdott, annak csak a lĂĄbĂĄt kell megmosni, ĂŠs egĂŠszen tiszta lesz. Ti tisztĂĄk vagytok, de nem mindnyĂĄjan.â Tudta ugyanis, hogy egyikĂźk elĂĄrulja, azĂŠrt mondta: âNem vagytok mindnyĂĄjan tisztĂĄk.â MiutĂĄn megmosta lĂĄbukat, fĂślvette felsĹ ruhĂĄjĂĄt, Ăşjra asztalhoz Ăźlt, ĂŠs Ăgy szĂłlt hozzĂĄjuk: âMegĂŠrtettĂŠtek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek ĂŠs Ărnak hĂvtok engem, ĂŠs jĂłl teszitek, mert az vagyok. Ha tehĂĄt ĂŠn, az Ăr ĂŠs Mester megmostam lĂĄbatokat, nektek is meg kell mosnotok egymĂĄs lĂĄbĂĄt. PĂŠldĂĄt adtam nektek, hogy amit ĂŠn tettem, ti is tegyĂŠtek meg.â
<br><b>Jn 13,1-15</b> </p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>
ElmĂŠlkedĂŠs</b></p><p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
JĂŠzus szolgĂĄlata ĂŠs ajĂĄndĂŠka
<br> NagycsĂźtĂśrtĂśkĂśn, az esti szentmisĂŠben az utolsĂł vacsorĂĄra emlĂŠkezĂźnk. KĂŠt dolog teszi emlĂŠkezetessĂŠ ezt az esemĂŠnyt, JĂŠzus szolgĂĄlata ĂŠs az Ĺ ajĂĄndĂŠka. Az elsĹt ĂŠrtĂźnk teszi, a mĂĄsodikat nekĂźnk szĂĄnja. SzolgĂĄlata a lĂĄbmosĂĄsban, ajĂĄndĂŠka az OltĂĄriszentsĂŠgben mutatkozik meg.
<br> Amikor ajĂĄndĂŠkot adunk valakinek, gyakran halljuk: âIgazĂĄn nem kellett volna!â Olykor csak formasĂĄgbĂłl, megszokĂĄsbĂłl vagy egyszerĹąen csak udvariassĂĄgbĂłl hangzik el ez a mondat, mĂĄskor egĂŠszen komolyan gondolja a megajĂĄndĂŠkozott szemĂŠly. TermĂŠszetesen mi is ilyeneket szoktunk mondani, mĂŠg akkor is, ha szĂvĂźnk mĂŠlyĂŠn ĂśrĂźlĂźnk is az ajĂĄndĂŠknak. Az ajĂĄndĂŠkozĂł kedvĂŠt nem veszi el ez a rĂśpke mondat, mĂĄs alkalombĂłl, mĂĄs szemĂŠlynek Ăşjra ajĂĄndĂŠkot fog adni. Ahhoz, hogy megajĂĄndĂŠkozottak legyĂźnk vagy elfogadjunk valamilyen segĂtsĂŠget a mĂĄsiktĂłl, fel kell adnunk a bĂźszkesĂŠgĂźnket. El kell fogadnunk azt a tĂŠnyt, hogy olyan dolog is a miĂŠnk lehet, legyen az akĂĄr kĂŠzzelfoghatĂł tĂĄrgy, akĂĄr egy jĂł szĂł, cselekedet vagy ĂŠppen megbocsĂĄtĂĄs, amiĂŠrt nem kĂźzdĂśttĂźnk meg, nem is fizettĂźnk ĂŠrte, ĂŠs talĂĄn meg sem ĂŠrdemeljĂźk.
<br> Amikor JĂŠzus megmossa tanĂtvĂĄnyai lĂĄbĂĄt, akkor szolgĂĄlatot vĂŠgez ĂŠs egyĂşttal a szolgĂĄlatra ad pĂŠldĂĄt. Ăs mi erre a reakciĂł? PĂŠter apostol tiltakozĂĄsa: âAz ĂŠn lĂĄbamat ugyan meg nem mosod soha.â Mintha csak azt mondanĂĄ: Erre igazĂĄn nincs semmi szĂźksĂŠg! FormasĂĄgbĂłl vagy megszokĂĄsbĂłl biztosan nem mondja ezt PĂŠter, mert JĂŠzus soha mĂĄskor nem tett ilyet. BizonyĂĄra komolyan gondolta, hogy egy Mesternek nem az a dolga, hogy szolgakĂŠnt megmossa tanĂtvĂĄnyai lĂĄbĂĄt. Az biztos, hogy erre nem volt senki felkĂŠszĂźlve, sem PĂŠter, sem a tĂśbbi apostol. Olyat lĂĄtnak most MesterĂźktĹl, amit mĂĄskor sosem lĂĄttak. JĂŠzus pedig Ăşgy gondolja, hogy igenis szĂźksĂŠg van erre a kĂźlĂśnleges, egyszeri szolgĂĄlatra az Ĺ rĂŠszĂŠrĹl, mĂŠgpedig azĂŠrt, hogy ĂśvĂŠi megtisztuljanak ĂŠs a kĂŠsĹbbiekben MesterĂźk pĂŠldĂĄja szerint szolgĂĄljanak. PĂŠter is ĂŠs a tĂśbbiek is elfogadjĂĄk ezt az ĂŠrtĂźk vĂŠgzett szolgĂĄlatot. Annak ĂŠrdekĂŠben, hogy megĂŠrtsĂŠk az Ăr cselekedetĂŠnek jelentĹsĂŠgĂŠt, elhangzik a parancs a lĂĄbmosĂĄs utĂĄn: âPĂŠldĂĄt adtam nektek, hogy amit ĂŠn tettem, ti is tegyĂŠtek meg.â JĂŠzus egyszeri cselekedete az EgyhĂĄz ĂŠletĂŠben sokszorosan folytatĂłdik.
<br> Az utolsĂł vacsora mĂĄsik fontos esemĂŠnye az, amikor a kenyĂŠrben JĂŠzus az Ĺ testĂŠt, a borban az Ĺ vĂŠrĂŠt adja apostolainak. A jelenlĂŠvĹ apostolok fejĂŠben is megfordulhatott ĂŠs tĹlĂźnk sincs tĂĄvol az a gondolat, hogy ezt igazĂĄn nem kellett volna! Kisebb ajĂĄndĂŠkkal is beĂŠrtĂźk volna, ezt nem ĂŠrdemeljĂźk meg. Ebben megint az emberi tiltakozĂĄs mutatkozik meg. De erre a tiltakozĂĄsra semmi szĂźksĂŠg! Nem a mi ĂŠrdemeink jutalmakĂŠnt kapjuk ezt az ĂŠrtĂŠkes, lelki ĂŠletĂźnk szĂĄmĂĄra legĂŠrtĂŠkesebb ajĂĄndĂŠkot, hanem az Ăr irĂĄntunk valĂł szeretetĂŠbĹl. JĂŠzus olyat tesz kĂśzvetlenĂźl a halĂĄla elĹtt, amit korĂĄbban sosem tett. Az apostolok olyan ajĂĄndĂŠkot kapnak, amelyre nem szĂĄmĂtottak. Az EgyhĂĄz olyan ajĂĄndĂŠkot kap JĂŠzustĂłl az OltĂĄriszentsĂŠgben, amelyet azĂłta is a legĂŠrtĂŠkesebbnek tart. AztĂĄn elhangzik az Ăr parancsa: âEzt cselekedjĂŠtek az ĂŠn emlĂŠkezetemre!â A parancsnak engedelmeskedve az EgyhĂĄz Ăşjra ĂŠs Ăşjra megismĂŠtli, jelenvalĂłvĂĄ teszi az Ăr ĂĄldozatĂĄt. JĂŠzus egyszeri ajĂĄndĂŠka az EgyhĂĄz ĂŠletĂŠben megsokszorozĂłdik. ValahĂĄnyszor rĂŠszt veszĂźnk a szentmisĂŠn ĂŠs a szentĂĄldozĂĄsban magunkhoz vesszĂźk Krisztus szent testĂŠt, akkor elfogadjuk az Ĺ nekĂźnk szĂĄnt ajĂĄndĂŠkĂĄt. Azzal az ĂśrĂśmmel jĂśjjĂźnk a szentmisĂŠre, hogy itt JĂŠzus ajĂĄndĂŠkĂĄt kapjuk, ĂŠs azzal az ĂśrĂśmmel tĂĄvozzunk, hogy Isten ajĂĄndĂŠkozott meg minket.
<br>© HorvĂĄth IstvĂĄn SĂĄndor<br><p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<br>
<b>
ImĂĄdsĂĄg</b></p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
Uram, JĂŠzus Krisztus! Te az utolsĂł vacsorĂĄn a kenyeret testedkĂŠnt, a bort vĂŠredkĂŠnt adtad az apostoloknak. E cselekedetednek kĂśszĂśnhetĹen mennybemeneteled utĂĄn is valĂłsĂĄgosan jelen vagy kĂśztĂźnk, a szentmisĂŠben jelenvalĂłvĂĄ vĂĄlsz az ĂĄtvĂĄltoztatott kenyĂŠrben ĂŠs borban. Azt akartad, hogy cselekedetedet kĂśvetĹid ismĂŠteljĂŠk meg: adjunk hĂĄlĂĄt az IstentĹl kapott adomĂĄnyokĂŠrt, ajĂĄnljuk fel velĂźk egyĂźtt Ăśnmagunkat Istennek, fogadjuk magunkba a te szent testedet. KĂśszĂśnjĂźk, hogy velĂźnk vagy az OltĂĄriszentsĂŠgben ĂŠs kĂśszĂśnjĂźk, hogy tĂĄplĂĄlsz minket. Az ĂĄltalad adott kenyĂŠr keresztĂŠny ĂŠletĂźnk forrĂĄsa. SegĂts, hogy ĂĄldozatodhoz kapcsolĂłdva mi is felajĂĄnljuk ĂŠletĂźnket a mennyei AtyĂĄnak!
</p><p>Az e havi olvasmĂĄnyok ĂŠs zsoltĂĄrok szĂśvege itt olvashatĂł: <br>
<a href='https://igenaptar.katolikus.hu'>https://igenaptar.katolikus.hu</a></p>
<p>Az evangĂŠlium ĂŠs elmĂŠlkedĂŠs szĂśvege itt hallgathatĂł meg:<br>
<a href='https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200409.mp3'>https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200409.mp3</a></p>
<p></p><hr><p><small><b>FeliratkozĂĄs a napi e-mail kĂźldĂŠsre:</b>
<br>
KĂźldjĂśn egy Ăźres levelet az<br>
<b>evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu</b> cĂmre, a levĂŠl tĂĄrgyĂĄhoz ezt Ărja:<br>
EvangĂŠlium feliratkozas
<br><br>
<b>Napi e-mail kĂźldĂŠs lemondĂĄsa:</b><br>
<b>KĂźldjĂśn egy Ăźres levelet arrĂłl az e-mail cĂmrĹl, amirĹl a napi evangĂŠliumot eredetileg megrendelte</b>, az<br>
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu cĂmre, a levĂŠl tĂĄrgyĂĄhoz ezt Ărja<br>
EvangĂŠlium lemondĂĄs<br>
<br></small></p>
</body>
</html>