<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN"
"http://www.w3.org/TR/html4/loose.dtd">
<html>
<head>
  <title>Evangelium</title>
  <meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type">
</head>
<body>


 <p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>2019. december 25. – Urunk születése – Karácsony, Pásztorok miséje</b></p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>Evangélium<br></b><br>
Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr hírül adott nekünk!” El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.  
 <br><b>Lk 2,15-20</b> </p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>
Elmélkedés</b></p><p style="text-align: justify; text-align-last: left;">

A betlehemi istálló nem múzeum
<br> Évekkel ezelőtt, a karácsony utáni napokban betértem egy rövid imára a szombathelyi Székesegyházba. Hamarosan egy népes család érkezett, szülők és gyermekek, akik nyilvánvalóan az ünnep miatt hosszasan nézték Kisléghi Nagy Ádám: A pásztorok imádása című festményét. Akaratlanul is hallottam beszélgetésüket. „Nézzétek csak Szent Józsefet, milyen határozottan, erősen tartja kezében botját, készen arra, hogy minden veszélytől megvédje az újszülött gyermeket” – kezdte az édesapa. „Figyeljétek csak Szűz Mária szelíd mosolyát! Milyen nagy öröm, anyai öröm sugárzik belőle” – folytatta az édesanya. „Milyen jóképű az a fiatal angyal” – szólal meg a család kamaszodó lánya. „Nekem az a pásztor tetszik, amelyik a bárányt hozza a vállán” – mondja a nagyobbik fiú. Végül a legkisebb gyerek is megszólal: „Milyen pici, milyen aranyos Jézus fehér pólyában!”
<br> Utólag elgondolkodtam az eseten. Mennyire jellemző, hogy ki mit vesz észre első pillanatban egy képen. Mindenki azt pillantja meg először, ami a saját élethelyzetéhez és életkorához legközelebb áll. Később persze észreveszik a festmény többi elemét, rácsodálkoznak a részletekre, de először mindenki azt pillantja meg, ami a szívéhez a legközelebb áll.
A mai napon Jézus születését ünnepeljük. Az evangélium segítségével csodálatos kép rajzolódik ki előttünk. Elképzeljük a kisváros, Betlehem határában az istállót, állatokkal, ökörrel és szamárral. A háromkirályok még messze járnak, de az őket vezető csillag fénye már felragyogni látszik. A pásztorok már ideértek, s odatérdelnek Mária és József mellé, a jászol elé, amelyben a kis Jézus fekszik. Gondolatainkban megjelennek az angyalok, akik Isten dicsőségéről énekelnek és békességet hirdetnek az embereknek. Van itt látnivaló bőven, de a nézelődés nem elég, elvégre a betlehemi istálló nem egy múzeum, nem egy kiállító terem. Nem bámészkodni jöttünk ide, hanem hódolatunkat és tiszteletünket kifejezni Isten Fia előtt. Mária és József bizonyára szeretne kissé megpihenni az éjszakai szülés után, de nincs nyugalmuk, mert megérkeznek a pásztorok. Hirtelen megtelik az istálló. Nem olyan ez, mint amikor az utcai bűvész körül hirtelen csődület támad, s az addig rohanó embereket megállítja a kíváncsiság, aztán pedig néhány percnyi ámulat után még jobban siessenek, hogy a bámészkodással töltött időt behozzák. A betlehemi istállóban nincs tolongás, minden pásztornak jut egy kis hely, ahová letérdelhet. Itt minden jóakaratú embernek jut hely, aki ki szeretné fejezni hódolatát a Megváltó előtt, nekünk is, ezért érdemes lélekben elindulnunk.
<br> És ha itt vagyunk, akkor nem érdemes tovább sietnünk. Nem rövid bámészkodásra jöttünk, szemeinkkel nem látványosságot keresünk, hanem tekintetünk megpihen a jászlon. Szemünket a jászolban fekvő Gyermekre szegezzük, ő áll legközelebb a szívünkhöz. Közel vagyunk hozzá. Mert Isten nem a végtelen messzeségben él, hanem közel jön hozzánk, emberré lesz, emberként születik meg. Közel van hozzánk Isten szeretete, amely a betlehemi gyermekben öltött testet. Isten egészen közel jön hozzánk, hogy jelenléte értelmet adjon életünknek, reményre buzdítson minket küzdelmeinkben és lelkünket magasabb szintre emelve meghívjon minket a vele való közösségre. Ez karácsony titka és üzenete: Jézus megszületett, velünk az Isten!
<br>© Horváth István Sándor<br><p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<br>
<b>
Imádság</b></p> 

<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">


Üdvözítő Istenünk! A hit olyan adomány, a te ajándékod, amely kivezet minket a sötétségből, az élet céltalanságából, és kiszélesíti látókörünket és életterünket. Segíts minket, hogy ne csupán az emberi élet korlátozottságát és végességét lássuk, hanem a te távlataidban szemléljük önmagunkat. Segíts megértenünk, hogy veled élhetünk már itt a földön, s halálunk után eljuthatunk hozzád az örökkévalóságba, amely új életet jelent számunkra. Örökkévaló Istenünk, köszönjük, hogy emberré lettél és ezzel megmutattad nekünk az utat az üdvösség, az örök élet felé. 
</p><p>Az e havi olvasmányok  és   zsoltárok   szövege itt olvasható:  <br>
<a href='https://igenaptar.katolikus.hu'>https://igenaptar.katolikus.hu</a></p>
<p>Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:<br>
<a href='https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20191225.mp3'>https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20191225.mp3</a></p>

<p></p><hr><p><small><b>Feliratkozás a napi e-mail küldésre:</b>

<br>
Küldjön egy üres levelet az<br>
<b>evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu</b> címre, a levél tárgyához ezt írja:<br>
Evangélium feliratkozas
<br><br>




<b>Napi e-mail küldés lemondása:</b><br>


<b>Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte</b>, az<br>
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja<br>
Evangélium lemondás<br>
<br></small></p>

</body>
</html>