<html>
<head>
<meta http-equiv="content-type" content="text/html; charset=UTF-8">
</head>
<body text="#000000" bgcolor="#FFFFFF">
<p><b><br>
2019. augusztus 19. – Hétfő</b></p>
<p align="justify">
Egy alkalommal Jézushoz járult egy gazdag ifjú, és megkérdezte:
„Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?” Jézus
így válaszolt neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyedül
Isten a jó. Ha pedig el akarsz jutni az életre, tartsd meg a
parancsokat!” Az ifjú tovább kérdezte: „Melyeket?” Jézus
felsorolta: „Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne
tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld, és szeresd felebarátodat
úgy, mint önmagadat!” Az ifjú erre kijelentette: „Ezt mind
megtartottam. Mit kell még tennem?” Jézus így felelt: „Ha
tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindenedet, és árát oszd szét
a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és
kövess engem!” Ennek hallatára az ifjú szomorúan eltávozott, mert
nagy vagyona volt. <br>
<b> Mt 19,16-22</b><br>
</p>
<p><b>Elmélkedés: </b><br>
<br>
Érdekes találkozásról olvasunk a mai evangéliumban. A Jézushoz
lépő személyt Máté evangélista egyszerűen csak „gazdag ifjúnak”
nevezi, de nem jegyzi le sem nevét sem származását. A találkozás
első pillanatától, a bizalomteljes megszólítástól és a bennünket
is foglalkoztató kérdéstől folyamatosan érezzük az ifjú
jószándékát, buzgóságát és lelkesedését, s emiatt azt várnánk,
hogy a találkozásnak pozitív lesz a végkimenetele, de sajnos
mégsem lesz az. Az ifjú végül távozik, mert nagy vagyonnal
rendelkezik, amiről nem hajlandó lemondani. Mondjuk ki világosan:
a vagyonáról még az örök életért cserébe sem hajlandó lemondani.
Mert azzal indul a találkozás, az a kérdés foglalkoztatja őt, hogy
miként juthat el az örök életre. És amikor ennek módját, ennek
útját Jézus feltárja előtte és arra kéri, hogy vagyonát ossza szét
a szegényeknek, akkor ő ezt nem akarja megtenni. Sajnos az örök
élet vágyánál erősebb volt benne a vagyonban való bizakodás. Úgy
gondolhatta, hogy anyagi javai által boldog lesz az élete, s
számára a földi élet boldogsága pillanatnyilag vonzóbb volt, mint
a túlvilágon, a halál után, az örök élet boldogsága.
<br>
Mennyi fiatal és mennyi felnőtt gondolkodik manapság is hasonlóan!
Jól ismerik az emberi élet nagy kérdéseit, azt is tudják, hogy ki
tud ezekre a kérdésekre hiteles és mindenkor érvényes választ
adni, sőt, még a helyes választ is megtudják, mégsem indulnak el a
krisztusi úton, nem vállalják a lemondásokat.
<br>
Bízom-e abban, hogy Isten minden lemondásomat százszorosan fogja
megjutalmazni? Bízom-e abban, hogy Isten legnagyobb ajándéka
számomra az örök élet?
<br>
© Horváth István Sándor <br>
</p>
<p><b>Imádság: </b><br>
<br>
Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod mutatja, hogy mit jelent az
élet teljes odaadása, az élet szeretetből való feláldozása. A
szeretet mértéke csak a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az
önzés. Ha kevesebbet akarunk adni Istennek, akkor önzőek vagyunk
és nem ismerjük a mindent odaadó szeretetet. Amikor a szeretetet
gyakoroljuk az sosem önmagunk vagy emberségünk feladása, hanem
éppen emberségünk legmélyebb megélése, kifejezése. Segíts, hogy
értelmünkkel Isten megismerésére törekedjünk, szívünk minden
érzését felé irányítsuk és lelkünk minden idegszálával rá
figyeljünk. Add, hogy a szeretet valóban belülről, szívünk és
lelkünk mélyéről fakadjon! <br>
</p>
<br>
A mai olvasmány és a zsoltár szövege
itt olvasható:<br>
<a class="moz-txt-link-freetext" href="https://igenaptar.katolikus.hu">https://igenaptar.katolikus.hu</a> <br>
<br>
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:<br>
<p>
<a class="moz-txt-link-freetext" href="http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190819.mp3">http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190819.mp3</a><br>
</p>
<p> </p>
<p><br>
</p>
</body>
</html>