<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN"
"http://www.w3.org/TR/html4/loose.dtd">
<html>
<head>
<title>Evangelium</title>
<meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type">
</head>
<body>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>2019. július 6. – Szombat</b></p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>Evangélium<br></b><br>
Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad.”
<br><b>Mt 9,14-17</b> </p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>
Elmélkedés</b></p><p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
A zsidó vallásosság egyik lényeges eleme a böjt, amelyet a farizeusok rendkívül komolyan vettek, és igyekeztek másokra is rákényszeríteni saját böjti gyakorlatukat. Vallási csoportjuk tagjai felfigyeltek arra, hogy Jézus és tanítványai nem tartják meg szigorúan a böjti szokásokat, és emiatt többször is vitába szálltak Jézussal.
<br> A mai evangéliumban nem ők keresnek alkalmat a vitára, hanem Keresztelő János tanítványai szeretnék tisztázni a böjtölés kérdését, nekik nem szándékuk vitatkozni. Kérdésükre Jézus egy lakodalmi ünnepség képével válaszol. A hasonlat szerint ő a vőlegény, aki együtt ünnepel, örvendezik barátaival, az ő tanítványaival. Jézus jelenléte a világban valóban ünnep mindenki számára, ilyenkor tehát nem a böjtnek vagy a szomorkodásnak van az ideje, hanem az örvendezésnek. A mi Urunk az ő világba érkezésével új időszakot hozott, az ünneplés idejét. Az örvendezés időszaka azonban nem tarthat örökké, ezért komolyan kell vennünk az Úr figyelmeztetését. Eljön majd az idő, amikor „elviszik a vőlegényt” s ezzel véget ér a lakodalom. Utalás ez arra, hogy elfogják és megölik őt.
<br> A régi és új szövetről, valamint borostömlőkről szóló hasonlatok a vallási életben való megújulást szorgalmazzák. Nincs okunk ragaszkodni az idejétmúlt dolgokhoz, hiszen Jézus új gondolkodásmódot, új életvitelt kér tőlünk és megadja kegyelmét, hogy új szívvel szeressük őt.
<br>© Horváth István Sándor<br><p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<br>
<b>
Imádság</b></p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
Urunk, Jézus Krisztus! Az Eucharisztia a te legcsodálatosabb ajándékod számunkra. Miként a megszaporított kenyeret ajándékként adtad az éhező népnek, és ahogyan önmagad adtad táplálékként az apostoloknak az utolsó vacsorán, ugyanígy az Eucharisztiában önmagadat adod ajándékként a mennyei Atyának. Ugyanakkor a megszentelt és átváltoztatott kenyérben nekünk is adod magad. Ez a legnagyobb ajándék számunkra. Nem utasítjuk vissza barátságodat és ajándékodat, hanem örömmel vesszük magunkhoz a szentáldozáskor szent testedet, amely az örök élet kenyere.
</p><p>Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható: <br>
<a href='https://igenaptar.katolikus.hu'>https://igenaptar.katolikus.hu</a></p>
<p>Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:<br>
<a href='https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190706.mp3'>https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190706.mp3</a></p>
</body>
</html>