<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN"
"http://www.w3.org/TR/html4/loose.dtd">
<html>
<head>
<title>Evangelium</title>
<meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type">
</head>
<body>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>2019. ĂĄprilis 24. â Szerda</b></p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>EvangĂŠlium<br></b><br>
HĂşsvĂŠtvasĂĄrnap ketten a tanĂtvĂĄnyok kĂśzĂźl egy Emmausz nevĹą faluba mentek, amely JeruzsĂĄlemtĹl hatvan stĂĄdiumra (kĂŠt-hĂĄrom Ăłra jĂĄrĂĄsnyira) fekszik. ĂtkĂśzben megbeszĂŠltĂŠk egymĂĄs kĂśzĂśtt mindazt, ami tĂśrtĂŠnt. MĂg beszĂŠlgettek ĂŠs vitatkoztak, egyszerre maga JĂŠzus kĂśzeledett felĂŠjĂźk, ĂŠs hozzĂĄjuk szegĹdĂśtt. Ĺk azonban nem ismertĂŠk meg Ĺt, mert lĂĄtĂĄsukban akadĂĄlyozva voltak. JĂŠzus megkĂŠrdezte Ĺket: âMilyen dolgokrĂłl beszĂŠlgettetek egymĂĄssal ĂştkĂśzben?â Erre szomorĂşan megĂĄlltak, ĂŠs egyikĂźk, akit KleofĂĄsnak hĂvtak, ezt vĂĄlaszolta neki: âTe vagy talĂĄn az egyetlen idegen JeruzsĂĄlemben, aki nem tudja, mi tĂśrtĂŠnt ott ezekben a napokban?â Ĺ megkĂŠrdezte: âMiĂŠrt, mi tĂśrtĂŠnt?â
<br> Azok ezt feleltĂŠk: âA nĂĄzĂĄreti JĂŠzus esete, aki szĂłban ĂŠs tettben nagy hatĂĄsĂş prĂłfĂŠta volt Isten ĂŠs az egĂŠsz nĂŠp elĹtt. FĹpapjaink ĂŠs elĂśljĂĄrĂłink kiszolgĂĄltattĂĄk Ĺt, hogy halĂĄlra ĂtĂŠljĂŠk, ĂŠs keresztre feszĂtsĂŠk. Pedig mi azt remĂŠltĂźk, hogy Ĺ vĂĄltja meg Izraelt. AzĂłta, hogy ezek tĂśrtĂŠntek, mĂĄr hĂĄrom nap telt el, ĂŠs nĂŠhĂĄny hozzĂĄnk tartozĂł asszony megzavart bennĂźnket. Hajnalban a sĂrnĂĄl voltak, de nem talĂĄltĂĄk ott a holttestĂŠt. Azzal a hĂrrel tĂŠrtek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt ĂĄllĂtottĂĄk, hogy ĂŠl. KĂśzĂźlĂźnk nĂŠhĂĄnyan el is mentek a sĂrhoz, ĂŠs Ăşgy talĂĄltak mindent, ahogyan az asszonyok mondtĂĄk, Ĺt magĂĄt azonban nem lĂĄttĂĄk.â
<br> JĂŠzus erre Ăgy szĂłlt: âĂ, ti oktalanok ĂŠs kĂŠsedelmes szĂvĹąek! KĂŠptelenek vagytok hinni abban, amit a prĂłfĂŠtĂĄk jĂśvendĂśltek! HĂĄt nem ezeket kellett elszenvednie a MessiĂĄsnak, hogy bemehessen dicsĹsĂŠgĂŠbe?â AzutĂĄn MĂłzesen kezdve valamennyi prĂłfĂŠtĂĄbĂłl megmagyarĂĄzta, ami az ĂrĂĄsokban ĹrĂłla szĂłl. KĂśzben odaĂŠrtek a faluhoz, ahovĂĄ tartottak. Ăgy tett, mintha tovĂĄbb akarna menni. De azok marasztaltĂĄk ĂŠs kĂŠrtĂŠk: âMaradj velĂźnk, mert esteledik, ĂŠs lemenĹben mĂĄr a nap.â BetĂŠrt tehĂĄt, hogy velĂźk maradjon. Amikor asztalhoz Ăźltek, kezĂŠbe vette a kenyeret, ĂĄldĂĄst mondott, megtĂśrte, ĂŠs odanyĂşjtotta nekik. Erre megnyĂlt a szemĂźk, ĂŠs fĂślismertĂŠk. De Ĺ eltĹąnt elĹlĂźk. Akkor azt mondtĂĄk egymĂĄsnak: âUgye lĂĄngolt a szĂvĂźnk, amikor ĂştkĂśzben beszĂŠlt hozzĂĄnk, ĂŠs kifejtette az ĂrĂĄsokat?â MĂŠg abban az ĂłrĂĄban Ăştra keltek ĂŠs visszatĂŠrtek JeruzsĂĄlembe. Ott egybegyĹąlve talĂĄltĂĄk a tizenegyet ĂŠs tĂĄrsaikat. Azok ezzel fogadtĂĄk Ĺket: âValĂłban feltĂĄmadt az Ăr, ĂŠs megjelent Simonnak!â Erre Ĺk is elbeszĂŠltĂŠk, mi tĂśrtĂŠnt az Ăşton, ĂŠs hogyan ismertĂŠk fel JĂŠzust a kenyĂŠrtĂśrĂŠsben.
<br><b>Lk 24,13-35</b> </p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>
ElmĂŠlkedĂŠs</b></p><p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
A tegnapi evangĂŠliumi beszĂĄmolĂłban arrĂłl olvastunk, hogy MĂĄria Magdolna nem ismeri fel azonnal a feltĂĄmadt Krisztust, hanem csak akkor, amikor nevĂŠn szĂłlĂtja Ĺt az Ăr. Ez volt szĂĄmĂĄra az a jel, amely ĂĄltal meggyĹzĹdĂśtt arrĂłl, hogy Krisztus ĂĄll elĹtte ĂŠs nem egy ismeretlen szemĂŠly. Az emmauszi tanĂtvĂĄnyok, akikrĹl a mai napon olvasunk, ehhez hasonlĂłan jĂĄrtak. ĂrĂĄkon keresztĂźl egyĂźtt mennek JĂŠzussal, halljĂĄk szavait, de ez nem elĂŠg szĂĄmukra ahhoz, hogy felismerjĂŠk az ĂştitĂĄrsul mellĂŠjĂźk szegĹdĹ szemĂŠlyben MesterĂźket. Ĺk is jelet kapnak, a kenyĂŠrtĂśrĂŠs jelĂŠt, amely felnyitja szemĂźket. A tĂśrtĂŠnet vĂŠgigkĂsĂŠri az Ĺ lelki Ăştjukat a csalĂłdottsĂĄgtĂłl a tanĂşsĂĄgtĂŠtelig.
<br> Kezdeti magatartĂĄsukon ne csodĂĄlkozzunk! MesterĂźket keresztre feszĂtettĂŠk, Ăşgy gondoljĂĄk, hogy a csodĂĄlatos tĂśrtĂŠnet vĂŠget ĂŠrt. Amikor elkezdtĂŠk kĂśvetni JĂŠzust, arra tettĂŠk fel ĂŠletĂźket, hogy tanĂtvĂĄnyai lesznek. De mit tegyen az, akinek mĂĄr nincs Mestere? TanĂtvĂĄny-e mĂŠg az, akinek a Mestere meghalt? Ăgy gondolkodik a kĂŠt korĂĄbbi tanĂtvĂĄny. Amire korĂĄbban feltettĂŠk az ĂŠletĂźket, az nem lĂŠtezik tĂśbbĂŠ. Elindulnak visszafelĂŠ, hazafelĂŠ, Emmauszba, ahol korĂĄbban ĂŠltek. Gondolataikban is visszafelĂŠ haladnak, mĂŠg mindig az elmĂşlt napok esemĂŠnyei jĂĄrnak fejĂźkben. De a felismerĂŠs pillanata, a kenyĂŠrtĂśrĂŠs utĂĄnozhatatlan cselekedete, a megvilĂĄgosodĂĄs ĂŠlmĂŠnye rĂśgtĂśn megszĂźnteti csalĂłdottsĂĄgukat ĂŠs remĂŠnyvesztettsĂŠgĂźket. MegĂŠrtik az esemĂŠnyeket, megĂŠrtik az Ăr halĂĄlĂĄnak ĂŠs feltĂĄmadĂĄsĂĄnak ĂŠrtelmĂŠt, ĂŠs visszaindulnak az apostolokhoz, hogy beszĂĄmoljanak talĂĄlkozĂĄsukrĂłl.
<br> Merre haladok a hĂşsvĂŠti utamon?
<br>© HorvĂĄth IstvĂĄn SĂĄndor<br><p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<br>
<b>
ImĂĄdsĂĄg</b></p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
Urunk, Te megadod nekĂźnk, hogy mindig Ăşjra kezdhetĂźnk! Te ajĂĄndĂŠkozod nekĂźnk a jĂśvĹt. Minden nap ĂŠrezzĂźk, hogy mĂşlik az idĹ, ĂŠveink szĂĄma vĂŠges. Urunk, mindannyian szeretnĂŠnk vĂŠgtelen tĂĄvlatokban ĂŠlni. SzeretnĂŠnk megtapasztalni a soha el nem mĂşlĂł fĂŠnyt, szeretnĂŠnk, ha mienk lehetne az ĂŠlet teljessĂŠge. KĂŠrĂźnk, add, hogy az elĹttĂźnk ĂĄllĂł idĹt igazi gazdagodĂĄsra hasznĂĄlhassuk. Add, hogy azt keressĂźk mindig, ami soha vĂŠget nem ĂŠr. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el nem mĂşlik.
</p><p>Az e havi olvasmĂĄnyok ĂŠs zsoltĂĄrok szĂśvege itt olvashatĂł: <br>
<a href='https://igenaptar.katolikus.hu'>https://igenaptar.katolikus.hu</a></p>
<p>Az evangĂŠlium ĂŠs elmĂŠlkedĂŠs szĂśvege itt hallgathatĂł meg:<br>
<a href='https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190424.mp3'>https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20190424.mp3</a></p>
</body>
</html>