<html>
<head>
<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8">
</head>
<body bgcolor="#FFFFFF" text="#000000">
<p> </p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>2018. november 2. – Péntek, Halottak napja</b></p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>Evangélium<br>
</b><br>
Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
<br>
„Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz
abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt
az ítélet, mert már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony
mondom nektek: Eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a
halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre
támadnak. Mert ahogyan az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy
megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak
hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.
Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják
az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót
cselekedtek, feltámadnak és üdvözülnek; akik rosszat tettek,
feltámadnak és elkárhoznak.” <br>
<b>Jn 5,24-29</b> </p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>
Elmélkedés</b></p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
Az élet nem csak jó dolgokat hoz számunkra, hanem rosszakat is. Az
egyik nap jót, a másik rosszat. Az egyik nap egészséget, a másik
nap betegséget. Az egyik nevetést, a másik sírást. Az egyik
örömöt, a másik szomorúságot. Az egyik boldogságot, a másik
fájdalmat és csalódást. Lelki alkatunktól függően könnyebben vagy
nehezebben tanuljuk meg, hogyan nézzünk szembe a rosszal, hogyan
viselkedjünk olyan helyzetekben, amelyek nyomasztóak, és hogyan
felejtsük el idővel a rossz emlékeket. Amíg fiatalok vagyunk,
reménnyel és bátorsággal tekintünk a jövőbe, aztán mire
megöregszünk, már szinte csak a múltunkból, az emlékeinkből élünk.
De miért ne tekinthetnénk előre idős korunkban is? Miért ne
fordulhatnánk reménnyel a jövő felé? Miért ne gondolhatnánk
örömmel arra a napra, amikor a földi életből átlépünk majd az örök
életbe? Vajon mit fog hozni számunkra az a nap? Jót vagy rosszat?
Üdvösséget vagy kárhozatot? Örökké tartó boldogságot Istennel vagy
örökké tartó szenvedést Isten nélkül?
<br>
Ma, halottak napján, amikor elhunyt szeretteinkre emlékezünk, ezt
olvassuk az evangéliumban: „Eljön az óra, amikor a halottak
meghallják az Isten Fiának szavát.” Kárhozatra mutató ítélet vagy
üdvösségre vezető örömhír lesz-e számunkra ez a szó? Azon a napon
majd beteljesedik vágyunk és reményünk. Csak az a kérdés, hogy mi
a vágyunk, mi a reményünk?
<br>
© Horváth István Sándor<br>
</p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<br>
<b>
Imádság</b></p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
Uram, Istenem, add nekem a kegyelmet, hogy téged keresselek és
felébredjen szívemben a vágy, hogy téged lássalak. Ne engedd, hogy
bármi is megakadályozzon abban, hogy megpillanthassalak téged, s
te rám emeld irgalmas tekinteted. Az üdvösség pillanata akkor
köszönt be, amikor e két tekintet találkozik. Akkor lelem meg a
boldogságot, ha isteni irgalmad rám talál, s ezzel új élet
kezdődik számomra. Hiszem, hogy a veled való találkozás változást
hoz életembe, elhagyhatom a bűnös élet útját, s elindulhatok feléd
a kegyelem, a szeretet és a hit útján. </p>
<p>Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható: <br>
<a href="https://igenaptar.katolikus.hu">https://igenaptar.katolikus.hu</a></p>
<p>Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:<br>
<a href="https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20181102.mp3">https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20181102.mp3</a></p>
</body>
</html>