<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN"

"http://www.w3.org/TR/html4/loose.dtd">

<html>

<head>

  <title>Evangelium</title>

  <meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type">

</head>

<body>

 <p style="text-align: justify; text-align-last: left;">

<b>2018. október 10. – Szerda</b></p>

<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">

<b>Evangélium<br></b><br>

Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát. Ekkor egyik tanítványa arra kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:

Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.

Jöjjön el a te országod.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

<br>Bocsásd meg vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek.

<br>És ne vígy minket kísértésbe.”  

 <br><b>Lk 11,1-4</b> </p>

<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">

<b>

Elmélkedés</b></p><p style="text-align: justify; text-align-last: left;">

A liturgikus használatra szánt evangéliumi szöveg így kezdődik: „Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát.” Ez kissé eltér az eredetitől, amely így hangzik: „Történt egyszer, hogy Jézus valahol éppen imádkozott.” A jelenet helyszíne tehát nem ismert, csupán az biztos, hogy Jézus úton van Jeruzsálem felé. Azt is jogosan vélelmezzük, hogy az Úr mindennapjainak része az imádkozás, naponta látták őt tanítványai amint félrevonul, hogy imádkozzon, kapcsolatban legyen a mennyei Atyával. Egy ilyen alkalommal kéri őt egyik tanítványa arra, hogy tanítsa meg őket imádkozni. A kérés nem az, hogy tanítson meg nekik egy imát, hanem hogy tanítsa meg őket a helyes imádkozásra. Amikor Jézus mégis egy konkrét imaszöveget fogalmaz meg, amelyet aztán minden nap mondhatnak, s amely azóta is az Egyház egyik legfontosabb imája, akkor olyan dolgokat fogalmaz meg ebben az imában, amelyek a helyes imádkozás és az Istennel való helyes kapcsolat alappillérei.

Imánkat kezdjük azzal, hogy Atyánknak szólítjuk Istent, azaz mindig gyermeki bizalommal forduljunk hozzá, hiszen ő gyermekeinek tekint minket. Isten magasztalása, dicsőítése legyen minden imádságunk része, aztán pedig terjesszük elé bátran és bizalommal kéréseinket. Imánkban ismerjük el, hogy Istentől várjuk a „mindennapi kenyeret”, s mindazt, ami életünkhöz szükséges. Imádságunkban fejezzük ki hálánkat Isten megbocsátó szeretetéért és fejezzük ki készségünket, hogy mi is irgalmasan fordulunk embertársaink felé. Ha így imádkozunk, Istennek tetsző lesz imánk.

<br>© Horváth István Sándor<br><p style="text-align: justify; text-align-last: left;">

<br>

<b>

Imádság</b></p> 

<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">

Uram, Jézus Krisztus! Vezess végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom, hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne hagyjam s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon! Vezess a szeretet útján! 

</p><p>Az e havi olvasmányok  és   zsoltárok   szövege itt olvasható:  <br>

<a href='https://igenaptar.katolikus.hu'>https://igenaptar.katolikus.hu</a></p>

<p>Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:<br>

<a href='https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20181010.mp3'>https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20181010.mp3</a></p>

</body>

</html>