<html>
<head>
<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8">
</head>
<body text="#000000" bgcolor="#FFFFFF">
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>2018. augusztus 13. – Hétfő</b></p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>Evangélium<br>
</b><br>
Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az
Emberfiát az emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de
harmadnapra feltámad.” Erre a tanítványok igen elszomorodtak.
Amikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak, és
megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet templomadót?” – „De igen”
– felelte. Amikor belépett a házba, Jézus megelőzte őt kérdésével:
„Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy
adót, fiaiktól vagy az idegenektől?” „Az idegenektől” – felelte
Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. De hogy meg
ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első
halat, amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne
egy pénzdarabot. Vedd ki és add oda nekik értem és érted!” <br>
<b>Mt 17,22-27</b> </p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<b>
Elmélkedés</b></p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
Máté evangéliumában három olyan jelenetet találunk, amikor Jézus a
rá váró szenvedéseket jövendöli meg és haláláról beszél. Érdemes
odafigyelnünk a tanítványok ezekre adott reakcióira. Az első
jövendöléskor (vö. Mt 16,21-23) Péter apostol határozottan
tiltakozik: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” (Mt
16,22). A második ilyen rövid beszédet a mai evangéliumban
olvassuk: „Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni. Megölik őt,
de harmadnapra feltámad.” Bár itt Jézus a feltámadást is
megemlíti, mégis szomorúság tölti el tanítványait szavai hallatán.
A szenvedések harmadik jövendölését (vö. Mt 20,17-19) követően a
tanítványok arról kezdenek egymás közt tanakodni, hogy ki a
nagyobb közülük, amely beszédtéma azt jelzi, hogy nem igazán
értették meg Mesterük szavainak jelentését és jelentőségét.
<br>
Az apostolok tehát nem értik, hogy miként egyeztethető össze a
szenvedés és a halál azzal a messiási képpel, ami az ő
elképzeléseikben élt. Ők dicsőséggel eljövő és hatalommal uralkodó
Messiást vártak, akinek országában ők is jelentős szerepet
kaphatnak. A szenvedés gondolatával való megbarátkozás és a halál
elfogadása hosszas folyamat esetükben, miként nekünk is időre van
szükségünk ehhez akár másokra, szeretteinkre vonatkozóan gondolunk
erre, akár saját sorunkkal kapcsolatban.
<br>
© Horváth István Sándor<br>
</p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
<br>
<b>
Imádság</b></p>
<p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
Urunk, Jézus Krisztus! Neved megvallása a te személyedhez és az
általad létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket.
Miként az apostolok azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel
megismertessék a te nevedet, a te személyedet az emberekkel,
ugyanúgy nekünk is életünk példájával kell dicsőséget szereznünk
neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így az üdvösség
megvalósulását szolgáljuk a világban. Neved megvallásával
kifejezzük, hogy az üdvösségre törekszünk. </p>
<p>Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható: <br>
<a href="https://igenaptar.katolikus.hu">https://igenaptar.katolikus.hu</a></p>
<p>Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:<br>
<a href="https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180813.mp3">https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180813.mp3</a></p>
<p><br>
</p>
</body>
</html>