<html>
  <head>
    <meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8">
  </head>
  <body text="#000000" bgcolor="#FFFFFF">
    <p> </p>
    <p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
      <b>2018. augusztus 5. – Évközi 18. vasárnap</b></p>
    <p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
      <b>Evangélium<br>
      </b><br>
      Abban az időben: Amikor a nép nem találta Jézust, sem a
      tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy
      megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták,
      megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?”
      <br>
      „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért
      kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a
      kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely
      megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az
      Emberfia adja nektek – őt ugyanis az Atya igazolta.”
      <br>
      Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot
      cselekedjünk?” „Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha
      hisztek abban, akit küldött.”
      <br>
      De ők így folytatták: „Hát te milyen csodajelet teszel, hogy
      lássuk és higgyünk neked? Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a
      pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.”
      <br>
      Jézus erre így szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes
      adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi
      égi kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászállt az égből, és
      aki életet ad a világnak.”
      <br>
      Erre így szóltak hozzá: „Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret!”
      <br>
      „Én vagyok az élet kenyere – felelte Jézus. – Aki hozzám jön,
      többé nem éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjazik.” <br>
      <b>Jn 6,24-35</b> </p>
    <p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
      <b>
        Elmélkedés</b></p>
    <p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
      Az élő kenyér
      <br>
      Egy mesterségét szerető, a kenyeret modern gépek helyett inkább
      kézzel dagasztó pék mondta: „Az igazi kenyérnek lelke van, az
      igazi kenyér élő.” Mit akart ezzel kifejezni? Ha a lisztet és a
      vizet egymás mellé letesszük, akkor akármeddig állhatnak, semmi
      nem változik, nem lesz belőlük kenyér. Ha viszont a lisztet és a
      vizet összekeverjük, élesztőt adunk hozzá, akkor élet lesz belőle.
      Ezzel az élettel fogyaszthatóvá tesszük az ember számára
      emészthetetlen gabonát. Nemcsak életet teremtünk, de enni is adunk
      az embereknek. A kenyér készítéséhez nélkülözhetetlen az ember
      munkája.
      <br>
      Istennel való találkozásainkkal kapcsolatban is elmondható valami
      hasonló. Az ember bemegy a templomba, ahol jelen van Jézus
      Krisztus az Oltáriszentségben. Olyan ez, mint amikor letesszük
      egymás mellé a lisztet és a vizet. Egy helyen, egy térben van
      jelen Isten és az ember, egymás közelében, de ettől még nem
      történik semmi. És akkor most logikusan az következne, hogy az
      embernek tennie kell valamit, hogy elinduljon az élet, élővé
      váljon a kapcsolat, valóban létrejöjjön a találkozás, de lehet,
      hogy mégsem történik semmi. Az ember imádkozik, előterjeszti
      kéréseit vagy éppen hálát ad, de lehet, hogy megragad csupán a
      szavak szintjén, ennél több nem történik. Ebben a helyzetben
      valójában akkor kezd el élővé válni a kapcsolat, ha Isten kezd el
      tevékenykedni és az ember meghallja az ő szólítását, és ekkor
      következik az ember tevékenysége, munkája. Tulajdonképpen még a
      szentmisén is ez zajlik le. Van ember, aki bemegy a templomba,
      részt vesz a misén, az Úr Jézus is jelenválóvá válik, de mégsem
      történik kettőjük között semmi, mert az embert nem érinti meg az
      Úr jelenléte.
      <br>
      Azért van ez így, mert van valami titokzatos a szentmisében. Az
      egyházi szóhasználat szerint misztériumról, titokról beszélünk. A
      szentmise elején a miséző pap lelkiismeretvizsgálatra és bűneink
      megbánására hív minket, hogy „méltóképpen ünnepelhessük az Úr
      szent titkait.” Az átváltoztatás után a pap az átváltoztatott
      kenyérre és borra, Krisztus testére és vérére vonatkozóan mondja:
      „Íme hitünk szent titka.” Az ember számára megfoghatatlan,
      megmagyarázhatatlan titokról, de mégis igazságról van itt szó.
      Olyan dologról, amit nem értünk meg a teljes valóságában. Feltárul
      számunkra valami a titokból, megsejthetünk belőle sok mindent, de
      mégis rejtve marad annak teljes mélysége. A szentmisére
      vonatkozóan azért rendkívül pontos a misztérium kifejezés, mert
      egy valóságos esemény, amelyben Isten a kezdeményező, mégpedig
      olyan esemény, amely találkozást biztosít az ember számára
      Istennel. A szentmise eseményében megünnepeljük továbbá Krisztus
      húsvéti misztériumát, az ő megváltó halálát és feltámadását,
      amelynek köszönhetően válik lehetőség számunkra az Istennel való
      kiengesztelődésre és találkozásra. E találkozás a szentáldozásban
      valósul meg.
      <br>
      Az evangéliumban arról olvastunk, hogy a csodálatos
      kenyérszaporítás után Jézus az élő kenyérről kezd el tanítani, a
      kenyérről, amelyet ő ad. Az emberek megsejtenek valamit abból a
      titokból, amiről az Úr beszél, ezért így fordulnak hozzá: „Urunk,
      add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Jó volna, ha mi is minden
      alkalommal azzal a vággyal indulnánk a szentmisére, hogy az Úr
      adjon nekünk élő kenyeret, adja nekünk önmagát az átváltoztatott
      kenyérben!
      <br>
      © Horváth István Sándor<br>
    </p>
    <p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
      <br>
      <b>
        Imádság</b></p>
    <p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
      Urunk, Jézus Krisztus! Az Eucharisztia ünneplésén, a szentmisén
      való jelenlétünk alkalmat ad arra, hogy részesedjünk a te
      áldozatodból és feltámadásodból. A szentáldozás által közösségre
      lépünk, egyesülünk veled, ugyanakkor lelki közösségre lépünk
      embertársainkkal is, mert mindannyian az egy kenyérből, a te szent
      testedből részesülünk. Hisszük, hogy ha a te szent testeddel
      táplálkozunk, eljuthatunk az örök életre. </p>
    <p><br>
      <b>Aktuális:<br>
      </b></p>
    <p style="text-align: justify; text-align-last: left;">
      <b>Gmail és citromail: mostanában késve érkezhet az evangélium</b>
      <br>
      <br>
      Mi mindenkinek egyszerre küldjük el este 11 óra körül a napi
      evangéliumot. Sajnos az utóbbi időben jónéhány gmail és citromail
      címre csak nagy késéssel, reggelig sem érkezik meg. Néha az is
      előfordul, hogy végleg elkallódik valahol az elküldött e-mail. <br>
      <br>
      <font color="#cc0000"><b>Ezért úgy döntöttünk, hogy itt mindig
          olvashatóvá tesszük a legfrissebb e-mail szövegét:</b></font>
      <br>
      <a href="https://evangelium.katolikus.hu/friss/">
        https://evangelium.katolikus.hu/friss/
      </a><br>
      <br>
      <i>Ezentúl a fenti címen mindig megjelenik, már este 11 óra körül.</i><br>
      <br>
       </p>
    <hr>
    <p>Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható: <br>
      <a href="https://igenaptar.katolikus.hu">https://igenaptar.katolikus.hu</a></p>
    <p>Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:<br>
      <a href="https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180805.mp3">https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180805.mp3</a></p>
  </body>
</html>