[Napi e-vangelium] 2018-05-13

[Evangélium365]

   2018. május 13. - Vasárnap, Urunk mennybemenetele

   Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk:
   "Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden
   teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz,
   az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben
   ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a
   kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket
   a betegekre, és azok meggyógyulnak." Az Úr Jézus, miután ezeket
   elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten
   jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az
   Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek
   által, amelyek kísérték őket.
   Mk 16,15-20
   Elmélkedés:
   Kövessük Jézust a mennybe!
   Jézus mennybemenetelének mai ünnepén az evangéliumban arról olvasunk,
   hogy az Úr parancsot ad apostolainak, hogy az egész világon hirdessék
   az ő evangéliumát, örömhírét. E missziós parancs és küldés által az
   örömhír terjedésének, Isten országa növekedésének a szolgáivá válnak az
   apostolok. Jézus csak egy szűk körben, főként az ószövetségi választott
   nép körében és néha pogányok számára hirdette az örömhírt, amelynek
   címzettjei közé az apostoli lelkületű Egyház korszakában már minden
   ember beletartozik. Az üdvösség örömhíre, az örök életre vezető tanítás
   megismerése nem egyesek kiváltsága, hanem egyetemesen szól mindenkinek,
   és a Jézus által megbízottak kötelessége és felelőssége, hogy ez az
   igazság minden kor emberéhez eljusson.
   Jézus nagyon világosan beszél azzal kapcsolatban, hogy mi a küldetés
   tétje: "Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az
   elkárhozik." Ennek tudata felelősséget jelent mind a küldöttekre, mind
   azok számára, akikhez küldetésük szól. A küldöttek felelőssége abban
   áll, hogy ha nem teljesítik az Úrtól kapott megbízást, akkor az ő
   hanyagságuk, tétlenségük miatt nem fogják sokan megismerni az
   üdvösségre vezető igazságot, és nem fognak válaszolni Isten hívására. A
   másik oldalon az emberek felelőssége abban áll, hogy ha hallják az Úr
   küldetésében járók igehirdetését, akkor fogadják azt el személyes
   döntésükkel, amely elfogadás a hitben és a megkeresztelkedésben
   mutatkozik meg. Jézus tehát itt azt az ígéretet fogalmazza meg, hogy
   aki hittel elfogadja őt, mint Isten Fiát és Megváltót, és hitének
   jeleként megkeresztelkedik, az el fog jutni az üdvösségre. Az érem
   másik oldala, hogy aki megismeri ugyan az ő tanítását, de elutasítja
   azt, azaz nem születik meg benne a hit, az a kárhozatra jut. Ezt nem
   fenyegetésnek, hanem inkább figyelmeztetésnek kell tekinteni, amely a
   személyes felelősség alapján minden emberre vonatkozik, azaz mindenki
   maga felel azért, hogy elindul-e a hit útján és eljut-e ezen az úton az
   üdvösségre. Saját kárhozatáért senki ne hibáztasson másokat, hiszen
   ezért egyedül ő maga tehet!
   Ugyanakkor Jézus ígéretei nem csak a végső időkre, nem csupán az
   üdvösségre vonatkoznak, hanem arra is, hogy akik küldetésében járnak és
   hűséggel végzik igehirdető, hitterjesztő szolgálatukat, azok már földi
   életükben megtapasztalhatják az Úr csodálatos erejét és kegyelmi
   segítségét, amely örömmel tölti majd el őket és megerősíti
   valamennyiüket küldetésük teljesítésében.
   A missziós parancs elhangzása után Márk evangélista egyetlen mondatban
   foglalja össze Jézus távozását a világból: "Az Úr Jézus felvétetett a
   mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján." Ez a megfogalmazás magába
   foglalja Jézus földi küldetésének beteljesítését és lezárását, valamint
   azt, hogy visszatért a mennybe, ahol örök helye van a dicsőségben. A
   mennybemenetel annak kifejezése, hogy az Atya megdicsőíti,
   felmagasztalja a Fiút engedelmességéért és önfeláldozásáért, és ebben
   az értelemben szoros kapcsolatban áll az Úr feltámadásával, amely
   esemény szintén az Atyának köszönhető, mellyel megdicsőíti a
   mindhalálig engedelmes Fiút. Jézus mennybemenetele nem azt jelenti,
   hogy elhagy minket, hanem azt, hogy utat mutat számunkra a mennyország
   felé és felkelti bennünk a vágyat, hogy kövessük őt a mennybe.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus! Te minket is a mennybe vársz. Megmutatod nekünk az utat,
   az üdvösség útját, a mennybe vezető utat, és azt szeretnéd, ha
   mindannyian eljutnánk oda. Tanítványaidként erre a sorsra számíthatunk.
   Segíts, hogy ne feledkezzünk el arról a parancsról, amit egykor az
   apostoloknak adtál, s amely nekünk is szól: "Menjetek el az egész
   világra, és hirdessétek az evangéliumot!" Segíts, hogy hűséges
   tanítványaid legyünk, hozzád vezessük az embereket! Segíts
   felismernünk, hogy ez a mi küldetésünk!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180513.mp3