[Napi e-vangelium] 2018-03-16

[Evangélium365]

   2018. március 16. - Péntek

   A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában
   működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére
   törtek. Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai
   elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de
   nem nyilvánosan, hanem titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett,
   a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték: "Nemde ő az, akit halálra
   keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán
   bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk,
   honnan való. A Messiásról pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan
   való." Erre Jézus, aki a templomban tanított, emelt hangon odaszólt:
   "Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól
   jöttem. Az Igaz (Isten) küldött engem, akit ti nem ismertek. Én viszont
   ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem." Erre szerették volna
   Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő
   órája.
   Jn 7,1-2.10.25-30
   Elmélkedés:
   Az evangéliumokban többször találkozunk azzal, hogy a vallási vezetők,
   az írástudók és a farizeusok Jézus ellen fordulnak, vitába szállnak
   vele, megkérdőjelezik hatalmának eredetét. A szembenállásuk idővel csak
   fokozódik, lassan megérlelődik bennük az a gondolat, hogy Jézusnak
   vesznie kell. Tanításával és törvényértelmezésével meglátásuk szerint
   zavart okoz a nép körében, és persze saját hatalmukat és tekintélyüket
   is féltik, bár ezt érthető módon nem hangoztatják. Haragjuk és
   gyűlöletük fokozódik, gyilkos szándékukról Jézusnak is, a népnek is
   tudomása van. János evangélista ennél a résznél az mondja, hogy a
   kenyérszaporítás után mondott beszéd, amely az élő kenyérről, az Úr
   testéről, mint az örök élet táplálékáról szólt, váltotta ki a gyilkos
   szándékot, de jól tudjuk, hogy nem csupán ez van a háttérben.
   A mai evangélium szerint az ellene irányuló gyűlölet miatt Jézus
   titokban megy Jeruzsálembe, hogy részt vegyen a Sátoros-ünnepen. Nem
   félt, hiszen akkor nem is ment volna a városba, főként nem mutatkozott
   volna a templomban. Az ellene irányuló fenyegetés nem akadályozza meg
   őt abban, hogy küldetését teljesítse, továbbra is megjelenik a
   templomban és tanítja az embereket. Nyíltan beszél arról, hogy ő az
   Isten küldötte, s aki nem hisz ebben, az magát az Atyát utasítja el.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenem! Lehet lelkünk még oly fennkölt: telve jószándékkal,
   buzgalommal, elszántsággal, mégis elég egy pillanatra elszakadnunk
   tőled, hogy legkiválóbb érzelmeink szertelenséggé fajuljanak,
   szeretetünk erőtlen érzelemmé satnyul, előrelépésünk lelki kevélységgé
   ágaskodik, buzgalmunk erőszakossággá türelmetlenkedik, önbizalmunk
   elbizakodottsággá fuvalkodik. Ilyenkor döbbenünk rá arra, hogy biztos
   úton csak te tudsz vezetni bennünket. A te szavad a legfőbb
   életszabályunk. Az életadó erőt is belőled merítjük a hit csatornáján
   keresztül.
   Boldog John Henry Newman


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180316.mp3