[Napi e-vangelium] 2018-06-24

[Evangélium365]

   2018. június 24. - Vasárnap, Keresztelő Szent János születése

   Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
   Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az
   Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
   körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
   anyja ellenezte: "Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: "Hiszen
   senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
   atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
   szavakat írta rá: "János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki
   pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és
   magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat,
   és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki
   csak hallott róla, elgondolkodva mondta: "Mi lesz ebből a gyermekből?
   Hiszen nyilván az Úr van vele." A gyermek pedig növekedett, lélekben
   erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan
   fel nem lépett.
   Lk 1,57-66. 80
   Elmélkedés:
   Krisztusra mutató élet
   A híres német festő, Matthias Grünewald fő alkotása az isenheimi
   szárnyasoltár, amelynek főképe a keresztre feszítést ábrázolja. A bal
   oldalon a fájdalmas Szűzanya János apostollal és a földre boruló Mária
   Magdolnával, a jobb oldalon pedig Keresztelő Szent János. A keresztelő
   jelenléte természetesen csak jelképes, hiszen a valóságban ekkor már
   nem élt. Az alak jellegzetessége, hogy hatalmas mutatóujjával a
   kereszten függő Jézusra mutat, akiről megkeresztelkedésekor
   kijelentette: "Íme az Isten Báránya." Keresztelő János felett a
   következő felirat áll latinul: "Neki növekednie kell, nekem pedig
   kisebbednem."
   A szentek ünnepét vagy emléknapját mindig a haláluk napján szoktuk
   tartani, mert ez az ő mennyei születésük napja. A liturgikus év
   folyamán Keresztelő Szent Jánosnak nem csak a halálára, vértanúságára
   emlékezünk (augusztus 19.), hanem a földi születésének a napját is
   megtartjuk, ezt ünnepeljük a mai napon. Az isenheimi oltár Keresztelő
   Jánosának példáját azért említettem a bevezetőben, mert neki az egész
   élete Krisztusra mutatott és nem csupán az egyik ujja. A János
   személyéhez kapcsolódó két ünnep már önmagában is mutatja, hogy az
   üdvtörténet jelentős alakjáról van szó, akiről maga Jézus is
   kijelentette: "asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő
   Jánosnál" (Mt 11,11).
   A mai ünnep evangéliumában János születéséről és az akkori különleges
   eseményekről olvashatunk. A történet előzménye, hogy amikor Zakariás
   szolgálatot teljesített a jeruzsálemi templomban és megjelent neki az
   Úr angyala azzal a hírrel, hogy gyermeke fog születni, akkor ő nem
   hitte el ezt az isteni üzenetet, és mintegy büntetésül megnémult.
   Zakariás kételkedése emberi oldalról részben érthető, hiszen
   feleségével, Erzsébettel együtt mindketten idősek voltak és nem
   számíthattak arra, hogy ebben az életkorban gyermekük szülessen. Abból
   a szempontból viszont nem magyarázható, nem érthető hitetlenkedése,
   hogy Isten szavai akkor is valóra válnak, ha azok lehetetlennek tűnnek
   az ember számára. Az angyal által közvetített üzenet azonban
   beteljesedett, Zakariás pedig néma maradt a beteljesedés napjáig,
   gyermeke születéséig. Érthető, hogy némasága majd pedig annak
   megszűnése csodálkozást ébresztett a rokonokban és ismerősökben, akik
   mindebben isteni jelet láttak. Az is érthető számunkra, hogy e
   különleges körülmények miatt sokan azt gondolták, hogy a megszületett
   gyermek is különleges lesz, bizonyára Isten valamilyen fontos küldetést
   szánt neki. Születésének elbeszélése után az evangélisták hallgatnak
   Keresztelő Jánosról. Kissé általánosító az a kifejezés, hogy János
   "növekedett, lélekben erősödött és a pusztában élt", de mégis fontos
   információt hordoz. János nem csupán testileg növekedett az évek
   előrehaladtával, hanem lelkileg is erősödött, felkészült arra a
   küldetésre, amit Isten szán neki. A puszta kiváló hely volt ehhez, ahol
   magányban élt, de Istenre figyelve. János személye akkor tűnik fel újra
   az evangéliumokban, amikor Jézus megkezdi nyilvános működését. Ezt
   készíti elő János, hirdetve a bűnbánatot és felszólítva a népet a
   megtérésre. Amikor pedig Jézus jön hozzá a Jordán folyóhoz, hogy
   megkeresztelkedjék, akkor János tanúságot tesz róla, hogy ő a Messiás,
   akinek jövetelét évszázadok óta várták, s akinek jövetelét hirdette.
   Keresztelő János személye és élete serkentsen minket arra, hogy egész
   életünkkel Krisztusra mutassunk, róla tegyünk tanúságot a világban!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! A te eljöveteleddel az isteni irgalmasság áradt
   ki az emberiség felé. A veled való találkozásunk feltétele az, hogy
   szakítsunk bűneinkkel. Bűnbánatunkkal azt fejezzük ki, hogy életünkben
   nincs helye a kísértéseknek és a bűnnek, hanem szeretnénk visszakerülni
   az isteni kegyelem állapotába. Adj szívembe irántad való szeretetből
   fakadó bűnbánatot, hogy képes legyek a lelki megújulásra és örömöd
   befogadására! Teljesedjen be az én életemben is a mennyei Atya akarata!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180624.mp3