[Napi e-vangelium] 2018-06-21

[Evangélium365]

   2018. június 21. - Csütörtök

   Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: "Amikor imádkoztok,
   ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy
   akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket!
   Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt
   kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
   Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
   szenteltessék meg a te neved;
   jöjjön el a te országod;
   legyen meg a te akaratod,
   amint a mennyben, úgy a földön is.
   Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
   és bocsásd meg vétkeinket,
   miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
   és ne vígy minket kísértésbe,
   de szabadíts meg a gonosztól!
   Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek,
   mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem
   bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek
   bűneiteket."
   Mt 6,7-15
   Elmélkedés:
   Az adakozás és böjt után a vallási élet harmadik fontos elemével, az
   imádkozással kapcsolatban olvashatjuk Jézus tanítását a mai
   evangéliumban. Az előzményben említést tett a most is képmutatóknak
   nevezett írástudók és farizeusok szokásáról, miszerint a zsinagógákban,
   utcákon vagy más nyilvános helyeken imádkoznak. E szokásban azonban nem
   kell feltétlenül a feltűnési vágyat keresnünk. A vallásos zsidó ember a
   kötelező napi imádságait állva végezte, mégpedig a meghatározott
   időben. Ha éppen úton volt, bárhol is érte ez az idő, ő megállt és
   elmondta az imát. Így természetesen előfordulhatott, hogy imádságát
   nyilvános helyen, mások szeme láttára végezte. E szokás helyett Jézus
   azt javasolja, hogy az ő tanítványai inkább visszavonultan
   imádkozzanak.
   Ezt követően tanítja meg övéinek a Miatyánk kezdetű imát. A korabeli
   rabbiknak volt egy-egy saját imája, amelyet megtanítottak
   tanítványaiknak. Jézus is ezt a szokást követi. A pogányok bőbeszédű
   imájával szemben egy viszonylag rövid imát tanít, amely összefoglalja
   az ember leglényegesebb kéréseit, amellyel Istenhez fordulunk. Az Isten
   felé fordulás alapja az, hogy Isten úgy tekint ránk, mint gyermekeire,
   tehát mi szólítsuk őt bátran Atyánknak. Ha istengyermeki bizalommal
   fordulunk hozzá, akkor számíthatunk segítségére.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a
   betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a
   gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba
   zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a
   törvényt nem megszűntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni
   tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki
   botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a
   számára az élet teljessége.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180621.mp3