[Napi e-vangelium] 2018-06-17

[Evangélium365]

   2018. június 17. - Évközi 11. vasárnap

   Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: "Isten országa olyan, mint
   amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van,
   éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja
   hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd
   telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt
   fogja a sarlót, mert itt az aratás."
   Majd folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen
   példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor
   elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban
   elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat
   hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak."
   Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták
   megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül
   volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
   Mk 4,26-34
   Elmélkedés:
   Titokzatos növekedés
   Van valami titokzatos és megmagyarázhatatlan abban, hogy a földbe
   vetett magok kikelnek, fejlődnek és termést hoznak. A
   növénytermesztéssel foglalkozó szakemberek fel tudják sorolni azokat a
   tényezőket, amelyek akadályozzák a magok kikelését és azokat is,
   amelyek serkentik azt. De ha odaállnánk egy szakemberhez azzal, hogy
   Jézus beszédét idézve kijelentjük, hogy "a föld magától hoz termést,
   először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban", akkor
   valószínűleg mosolyogna a kijelentésen, hiszen emberi munka,
   odafigyelés és szakértelem nélkül volna ugyan termés, de az aligha
   volna bőséges. Jézus sem az emberi munka szükségessége ellen beszél,
   hanem arra akarja felhívni a figyelmet, hogy minden fejlődésben van
   valami titokzatos, ami megmagyarázhatatlan az ember számára. Lehet,
   hogy a hozzáértő ember sokat tud tenni azért, hogy valóban bőséges
   legyen a termés, de ne feledkezzünk el arról, hogy magát a folyamatot,
   a búzaszemből a csíra kialakulását, majd a növény fejlődését és a
   termés érlelését nem az ember találta ki, nem beszélve arról, hogy a
   fejlődés folyamata során sok olyan hatás éri a növényt, amelyeket az
   ember képtelen szabályozni, gondoljunk csak például a napsütésre.
   Jézus két példabeszédet mond az Isten országáról a mai evangéliumban.
   Az első példázat tanulsága az, hogy nekünk, keresztény embereknek kell
   Isten országának magvait elvetnünk a világban. A növekedés azonban
   Istentől függ. Isten országának terjedése nem az emberi tevékenységnek
   és főként nem az erőlködésnek a függvénye, de ez nem jelenti azt, hogy
   nincs semmi tennivalónk. A második példázat, a mustármagról szóló
   hasonlat pedig azt mutatja be, hogy a kezdetben kicsiny mag, milyen
   nagyra képes nőni. Jézus nem mezőgazdasági tanácsokat osztogat, hanem
   ezzel a két példával Isten országát és annak növekedését szemlélteti.
   Mit tanulhatunk ezekből a példázatokból?
   Amikor a magot földbe vető ember elvégezte a maga munkáját, akkor eljön
   számára a bizakodás időszaka. Elvégezte a munkáját, megtette, ami az ő
   feladata, de most várakoznia kell, mostantól nem az ő kezében van az
   irányítás. Bízik a természetben, várja a kedvező időjárást, de
   mindennek hátterében ott van az Isten, valójában tőle várja, hogy
   kedvező idő segítse a magok kikelését és növekedését, és természeti
   csapás ne tegye eredménytelenné fáradozását. A magot vető ember
   elfogadja, hogy a természetnek megvan a maga rendje, a magok kikelése
   nem fog másnapra megtörténni és a termés beéréséig is hosszú idő telik
   el, minden abban az időben fog történni, ahogyan azt Isten
   meghatározta, belekódolta a magokba.
   Isten országával kapcsolatban is ez a helyzet. Ha elvégeztük
   küldetésünket, azaz elvetettük a világban Isten jóhírének magvait,
   akkor ettől kezdve nem rajtunk múlik, hogy mikor fognak ezek a magok
   kikelni az emberi szívekben. Bízzuk ezt a folyamatot Istenre!
   A két példázatot Márk evangélista annak rövid magyarázatával zárja,
   hogy Jézus miért példabeszédek formájában közölte tanítását. A
   magyarázat szerint az egyszerű emberek így tudták könnyen megérteni
   mondanivalóját. Az egykori hallgatósághoz hasonlóan nekünk is arra kell
   törekednünk, hogy minél jobban megértsük Isten országának titkait és
   minél jobban megvalósuljon életünkben az ő szándéka.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, Jézus Krisztus! Segíts észrevennem kegyelmi segítségedet és az
   általa végbemenő lelki növekedést! Segíts, hogy magamat jó talajnak
   készítsem elő tanításod befogadására és adj erőt követnem
   útmutatásaidat, amelyek a mennyei Atya felé vezetnek! Hiszem, hogy
   segítségeddel képes vagyok a lelki megújulásra. Segíts felismernem
   életem végső célját és legyen erőm Istenre bízni életem! Ha hűséggel
   teljesítem kötelességeim, nincs okom félni, mert kegyelmed eredményt
   hoz, gyümölcsöt fakaszt életemben. Légy velem és kísérjen áldásod, hogy
   az evangélium igazságának megvalósítása által növekedjék bennem az
   Isten országa!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180617.mp3