[Napi e-vangelium] 2018-07-01

Evangélium365 evangelium at lista.hcbc.hu
2018. Júl. 1., V, 00:02:03 CEST


   2018. július 1. - Évközi 13. vasárnap

   Abban az időben: Amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a túlsó partra, a
   tó partján nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű
   férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé
   borult, és nagyon kérte: "Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a
   kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" Erre ő elment vele. Nagy tömeg
   kísérte, és tolongott körülötte.
   Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok
   orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk
   költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért
   átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így
   gondolkodott magában: "Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." És
   azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult
   bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult
   a tömegben, és megkérdezte: "Ki érintette meg a ruhámat?" Tanítványai
   ezt válaszolták: "Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki
   érintett meg?" De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az
   asszony félve, remegve előlépett - mert hisz tudta, hogy mi történt
   vele -, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő
   így szólt hozzá: "Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és
   bajodtól megszabadulva légy egészséges!"
   Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és
   közölték: "Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír
   hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: "Ne félj, csak
   higgy!" Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem
   engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához,
   nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt
   hozzájuk: "Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg,
   csak alszik." Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga
   mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a
   helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt
   mondta neki: "Talita kúm", ami annyit jelent: "Kislány, mondom neked,
   kelj föl!" A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves
   volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan
   meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik,
   hogy adjanak enni a kislánynak.
   Mk 5,21-43
   Elmélkedés:
   Válaszd Jézust!
   A mai vasárnap evangéliuma két csodát kapcsol össze. A történet azzal
   kezdődik, hogy a zsinagóga elöljárója, egy Jairus nevű ember Jézus
   segítségét kéri haldokló kislánya miatt. Jézus elindul, de útközben egy
   vérfolyásban szenvedő, őt megérintő asszony meggyógyul betegségéből.
   Mire az elöljáró házába érnek, a kislány már meghalt, de Jézus
   feltámasztja, visszahívja őt az életbe. A két elbeszélést több elem is
   összekapcsolja. Mindkettőnél nő szerepel, egy fiatal lány és egy
   idősebb asszony. Jelentősége van Jézus érintésének is. Jairus ugyanis
   azt kéri, hogy Jézus tegye kezét kislányára, érintse meg őt, s ez majd
   gyógyulást fog hozni. Az asszony pedig maga érinti meg az Urat és
   szintén gyógyulásában reménykedik. Közös elem továbbá, hogy az egyik
   történetben egy tizenkét esztendős lányról van szó, a másikban pedig
   ugyanennyi ideje szenved betegségében az asszony. Mindkét esetben
   valamilyen leküzdhetetlen akadály szerepel, azaz olyan élethelyzetek
   ezek, ahol az ember már tehetetlen. Jairus a halálán lévő kislányához
   hívja Jézust, tehát olyan állapotban van gyermeke, amikor ember már
   aligha segíthet rajta, majd pedig ez a határhelyzet tovább fokozódik,
   még jobban nyilvánvalóvá válik, amikor meghozzák a kislány haláláról a
   hírt a szolgák. Az asszony esetében szintén emberileg kilátástalan
   helyzetről van szó, hiszen Márk evangélista hangsúlyozza, hogy a
   kellemetlen orvosi kezelések egyáltalán nem hoztak eredményt a beteg
   asszony számára, hiába költötte rájuk egész vagyonát.
   Mindezek mellett a legfontosabb közös elem, hogy Jézus a hitre adott
   válaszként gyógyít. Jairus így fejezi ki hitét: "Halálán van a lányom.
   Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" Ha nem hinne
   Jézus gyógyító erejében, aligha kérne ilyet. Aztán pedig, amikor
   kislánya halálhírét hozzák, ő nem tartja feleslegesnek, hogy az Úr
   házába fáradjon, azaz továbbra is hisz abban, hogy Jézus képes
   segíteni. Ezért bátorítja őt Jézus: "Ne félj, csak higgy!" Az asszony
   abban a hitben, abban a reményben érinti meg Jézus ruháját, hogy ez az
   érintés gyógyulást fog hozni számára. Ha nem hitt volna erősen ebben,
   aligha tett volna ilyet.
   Érdemes észrevennünk a történetekben a szereplőkre, Jairusra és az
   asszonyra ható kétféle erőt. Jairus egyrészt a szolgák elkeseredett
   szavát hallja, ami alapján nincs oka reményre, semmi értelme nincs
   annak, hogy Jézus eljöjjön házába. Másrészt pedig Jézus bátorítását
   hallja, aki szerint a hit csodákra képes. Az asszony esetében is
   észrevehető ez a kettős hatás, de itt nem kimondott szavak, hanem az ő
   gondolatai formájában jelentkeznek. Egyrészt azt gondolja, hogy
   egyetlen orvos sem tudott rajta segíteni korábban, tehát nincs esélye
   arra, hogy meggyógyuljon, másrészt pedig nem adja fel a reményt, bízik
   abban, hogy Jézus képes vele csodát tenni, s ehhez elég lesz az is, ha
   meg tudja őt érinteni. Mindketten engedik azt, hogy a jó hatás győzzön
   bennük és éppen ennek köszönhetően teljesül vágyuk. A zsinagógai
   elöljárót nem tudják lebeszélni a szolgák arról, hogy Jézust házába
   hívja gyermekéhez, és az asszonyt sem bizonytalanítják el a korábbi
   sikertelenségek és kellemetlen élmények, bátran, bizalommal, hittel
   megteszi, amit elhatározott, amit jónak tart, megérinti Jézus ruháját.
   Életünk bizonyos helyzeteiben a hit és a kételkedés, a bizalom és a
   tehetetlenség, a bátorság és a félelem között őrlődünk. Érdemes mindig
   Jézust választanunk!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus. Értetlenül és tehetetlenül állunk, amikor
   találkozunk a szenvedéssel vagy a halállal. Segíts minket, hogy
   bajainkban, nehéz élethelyzeteinkben is mindig érezzük, hogy te nem
   hagysz magunkra minket és képes vagy segíteni rajtunk. Segíts, hogy ne
   veszítsük el isteni erődbe és szeretetedbe vetett hitünket! Segíts,
   hogy a legkilátástalanabb helyzetben is gondoljunk a te gondviselő
   szeretetedre! Bizalommal és hittel fordulunk hozzád: Mutasd meg, Urunk,
   hogy velük vagy!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180701.mp3


További információk a(z) Evangelium levelezőlistáról