[Napi e-vangelium] 2018-04-29

[Evangélium365]

   2018. április 29. - Húsvét 5. vasárnapja

   Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi
   szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz
   gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz,
   megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a
   tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is
   bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától,
   ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok
   a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő
   termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem,
   azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik
   és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor
   bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám,
   hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.
   Jn 15,1-8
   Elmélkedés:
   Krisztushoz tartozunk
   Magyarországon is egyre több helyen terjed az a szokás, hogy az
   elsőáldozók fényképeit az ünnep előtt és után kihelyezik a templomban.
   Ne ballagási tablóra gondoljunk, hanem sokszor még annál is
   látványosabb formára. Például a Krisztust jelképező Oltáriszentség
   rajza van középen, amelyet körbevesznek a gyerekek. Egy másik forma,
   hogy az Egyház nagy hajójában vannak a gyerekek. Az is szép megoldás,
   hogy egy teremben egy hatalmas asztal körül ülnek a gyerekek, középen
   Jézussal, éppen úgy, mintha az elsőáldozók lennének ott az utolsó
   vacsorán, amelyen az Úr először ajándékozta az Oltáriszentséget. Az
   egyik plébánián pedig olyat készítettek, ahol egy igazi szőlőtőre
   papírból tettek színes szőlőfürtöket, amelyeken az elsőáldozó gyerekek
   arcképe volt. A megoldások közül ez utóbbi jól szemlélteti, hogy egy
   gyermeknek, aki első szentáldozására készül, hogyan kell Jézushoz
   kapcsolódnia: úgy, ahogyan a szőlőtőhöz kapcsolódnak a szőlővesszők és
   a szőlőfürtök.
   Ez a kép nem csak a gyermekekre, hanem a felnőttekre és minden
   keresztény emberre is vonatkozik. A mai vasárnap evangéliumában éppen
   erről tanít Jézus. Ezt mondja: "Miként a szőlővessző nem hozhat
   gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem
   maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem
   marad, és én őbenne, az bő termést hoz."
   A szőlő olyan növény, amelynek bőséges termése több dologtól is függ.
   Természetesen függ az időjárástól, hiszen nem mindegy, hogy mennyi
   napfényt és esőt kap, s az sem, hogy ezek az égi áldások mikor érik. A
   termés másik feltétele az emberi munka, az odafigyelés. Ha a gazda nem
   törődik a szőlőjével, akkor az könnyen elburjánzik. A szőlősgazda annak
   tudatában dolgozik, hogy munkáját a zord időjárás, a fagy, egy jégeső
   vagy heves vihar könnyen tönkreteheti.
   Jézus kortársai ismerték a szőlővel kapcsolatos munkákat. A
   példabeszédet hallva azonban nem csak a növénnyel kapcsolatos munkák
   jutottak eszükbe, hanem más is. Az ószövetségi iratokban többször
   szerepel ugyanis az a kép, hogy a választott nép Isten szőlőskertje. A
   nép lelkileg terméketlen marad, ha nem tartja meg Isten parancsait. Ezt
   a gondolatot azonban Jézus tanítása alapján továbbvihetjük. Az Egyház,
   a krisztusi közösség Isten új szőlőskertje. A hívők, az Egyház tagjai
   szoros kapcsolatban vannak a szőlőtővel, Krisztussal, illetve rajta
   keresztül egymással. Két lényeges elem rejlik e képben. Egyrészt
   Krisztusból merítjük az életet, tehát, ha leválunk róla, akkor
   megszűnik az éltető forrás, elszáradunk és többé soha nem fogunk
   termést hozni. Másrészt Krisztusnak köszönhetjük azt is, hogy
   közösséget alkotunk, tehát ha tőle elszakadunk, akkor kiszakadunk a
   közösségből is.
   Honnan tudhatjuk, hogy valóban Krisztushoz tartozunk? A Krisztusban
   való élet azt jelenti, hogy törekszünk az életszentségre, keressük
   Isten akaratát és készek vagyunk engedelmeskedni neki. Az élő hitű
   ember jellemzője továbbá, hogy hitét megvallja mások előtt, megvallja,
   hogy Jézus életének az Ura. Egy következő jellemző az, hogy a közösség
   többi tagjával is szeretetben él, azaz feléjük a szeretet érzésével és
   jócselekedeteivel fordul.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, megváltó Jézusom, te azt kérted az utolsó vacsorán
   tanítványaidtól, amikor megtörted a kenyeret, hogy "ezt cselekedjétek
   az én emlékezetemre." Azt kéred tőlünk, hogy mindaddig, amíg el nem
   jössz újra a földre, ismételjük meg újra és újra a kenyértörést és
   együnk a megtört kenyérből. Köszönjük neked, Uram, hogy megalapítottad
   az Eucharisztiát, és lehetőséget adtál számunkra arra, hogy veled, az
   élő kenyérrel egyesülhessünk, újra és újra beköltözhess a szívünkbe!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180429.mp3