[Napi e-vangelium] 2018-04-18

[Evangélium365]

   2018. április 18. - Szerda

   Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: "Én vagyok az élet
   kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem
   szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek.
   Minden, amit az Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem
   utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát
   cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig
   küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit
   nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy
   mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én
   feltámasztom az utolsó napon."
   Jn 6,35-40
   Elmélkedés:
   Jézus tanításának helyszíne Kafarnaum, beszéde a kenyérszaporítás után
   hangzik el az általa adott élő kenyérről. A hallgatóság az ószövetségi
   idők mannájára, az Isten által adott kenyérre gondolt, ami a pusztai
   vándorlás során táplálékot jelentett a népnek. A zsidók számára ez a
   csoda meghatározó esemény volt, ezért gondolataikban keresték a
   kapcsolatot azzal a kenyérrel, amit Jézustól kaptak az előző napon, a
   kenyerek megszaporításakor.
   Mi már másként értjük az Úr szavait, hiszen a kenyérről mondott
   beszédének minden kijelentését már az Oltáriszentségre vonatkoztatjuk.
   Jézus a következőket mondja: "aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki
   bennem hisz, nem szomjazik soha" (Jn 6,35). E helyen már nem a földi
   táplálékra gondol, hanem a lelkire, és mi is az élő kenyérre gondolunk,
   az Eucharisztiára, Krisztus szent testére.
   Jézushoz menni azt jelenti, hogy hittel elfogadom őt, egyesülök vele.
   Ez a lelki kapcsolat, a vele való egyesülés a szentáldozásban jön
   létre. Az Oltáriszentségben Krisztus testének vétele mindig arra a
   szeretetre emlékeztet minket, amit az Úr vállalt értünk. Krisztus
   szüntelenül találkozni akar velünk, hozzánk jön, s azt kéri, hogy mi
   hozzá menjünk. A szentmisében önmagát, testét és vérét adja nekünk az
   átváltoztatott kenyérben és borban, amikor pedig magamhoz veszem őt,
   akkor önmagamat adom át neki teljesen.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre,
   hanem csendesen átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk
   során mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a
   bajban és a veszélyben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád
   forduljunk! Add, hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, csak
   higgyünk az örök életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet
   veszélyben, ha veled élünk és veled halunk meg. Segíts minket, hogy az
   evangéliumhoz méltóan éljünk!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180418.mp3