[Napi e-vangelium] 2017-09-18

[Evangélium365]

   2017. szeptember 18. - Hétfő

   Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment.
   Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt.
   A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte
   hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa
   meg a szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt:
   "Megérdemli, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a
   zsinagógát is ő építtette nekünk."
   Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a
   százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: "Uram, ne fáradj!
   Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam
   magamat méltónak arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és
   meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is
   szolgálnak katonák. S ha azt mondom az egyiknek: "Menj!" - akkor
   elmegy, ha a másiknak meg azt mondom: "Jöjj ide!" - akkor odajön, vagy
   ha a szolgámnak szólok: "Tedd meg ezt!" - akkor megteszi."
   Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az
   őt követő tömegnek: "Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet
   Izraelben." Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek
   találták.
   Lk 7,1-10
   Elmélkedés:
   Jézus csodáinak leírásakor az evangélisták először bemutatják a
   betegséget, amelyet a beteg személy kérése követ a gyógyulás
   reményében. Ezt követően történik meg a csoda, majd pedig annak
   bemutatása, hogy a betegségnek immár semmi nyoma sincs.
   A mai evangéliumban olvasott történet egy olyan esetet mond el,
   amelyben nem a gyógyítás ténye áll a középpontban, hanem annak hite,
   aki Jézushoz fordul, jelen esetben a pogány katonatiszt hite. "Uram,
   nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj" - fordul Jézushoz a pogány
   százados, aki tehát önmagát érdemtelennek nevezi. Azért is érdemes
   odafigyelnünk ezekre az őszinte és alázatot sugárzó szavakra, mert a
   jelenlévő zsidó elöljárók méltónak tartják a katonatisztet arra, hogy
   Jézus teljesítse kérését, meggyógyítsa a szolgáját, mert sok jót tett a
   zsidó néppel és a zsinagógát is ő építtette.
   Jézus megteszi, amit a katona kér, meggyógyítja szolgáját. Úgy tűnik,
   hogy Jézus szerint is megérdemli a százados a jócselekedetet, de nem
   ugyanazért, tehát nem a tetteiért tartja méltónak őt, mint a zsidók,
   hanem a hitéért. A katona ugyanis egyértelműen kifejezi kérésével, hogy
   hisz Jézusban, hisz az ő gyógyító erejében és hisz Jézus halált legyőző
   isteni hatalmában.
   A szentmisében a szentáldozást megelőzően a százados szavait imádkozva
   készülünk a Krisztussal való találkozásra. Uram, nem vagyok méltó, hogy
   hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul az én lelkem.
   Engem mi tesz méltóvá, hogy Jézus hozzám jöjjön?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, Jézus Krisztus! Az Egyház közösségében mindannyian
   megtapasztalhatjuk az üdvösséget, amelyet te a mennyei Atyától hoztál
   el nekünk és megérezhetjük az Atya szeretetét. Te azt kérted
   tanítványaidtól és azt kéred tőlünk, hogy úgy szeressük egymást,
   ahogyan te szeretsz minket. Napjainkban is szükséged van apostolokra,
   akik készek a szolgálatra. Szükséged van tanúkra, akik küldötteidként
   szeretetedet közvetítik. Adj nekünk apostoli lelkületet, hogy a
   szeretet tanúi, szereteted hirdetői legyünk! Vezess minket az
   evangélium hirdetésének útján és mutass nekünk utat az üdvösség felé!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170918.mp3