[Napi e-vangelium] 2017-09-16

[Evangélium365]

   2017. szeptember 16. - Szombat

   Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Nincs jó fa, amely rossz
   gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden
   fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét,
   sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó
   kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő.
   Hiszen a szív bőségéből szól a száj! Miért mondjátok nekem: "Uram,
   Uram!" - ha nem teszitek, amit mondok?
   Megmondom nektek, kihez hasonlít az, aki hozzám jön, hallgatja
   tanításomat, és tettekre is váltja: hasonlít ahhoz a házépítő emberhez,
   aki mélyre ásott, és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult
   a házra, de nem tudta azt összedönteni, mert jó alapra épült. Aki
   viszont hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz
   az emberhez, aki házát alap nélkül építette a puszta földre. Amikor
   rázúdult az árvíz, háza azonnal összedőlt, és nagy romhalmaz lett
   belőle.
   Lk 6,43-49
   Elmélkedés:
   Jézus nemcsak egykori tanítványaihoz intézi szavait, hanem kifejezetten
   megszólítja leendő követőit, bennünket is. Nem elég az ő tanítását
   hallgatnunk, de az sem, ha Urunknak nevezzük őt, mert ostobák vagyunk,
   ha csupán a fülünknek szól a szava. Azt kéri, hogy tanítását valósítsuk
   meg életünkben. Ha a szívünkhöz szól tanítása és a mindennapi
   jócselekedetek gyakorlására ösztönöz minket, akkor bölcsek vagyunk.
   A házépítő emberről szóló példabeszéd arra világít rá, hogy nem
   elegendő, ha megelégszünk Jézus tanításának hallgatásával, hanem
   életünket erre a tanításra, mint igazságra érdemes alapoznunk. Oktalan
   és felelőtlen volna részünkről, ha nem engednénk, hogy a mi Urunk
   tanítása formáljon minket és jócselekedetekre ösztönözzön. Ő nem
   egyszerűen egy eszmére, egy tanra akar minket tanítani, hanem saját
   életformájára. Akkor értettem meg igazán szavait, ha életközösségre
   lépek vele, minden gondolatom az övé, akaratomat átengedem neki, s
   minden jót érte teszek. Ha nem veszem komolyan szavait, nem veszem
   komolyan személyét sem.
   A házépítés hasonlata ugyanakkor azt is szemlélteti, hogy
   Krisztus-követésünket és vallásosságunkat nem tekinthetjük földi
   életünkben befejezettnek, hanem szüntelenül építkeznünk, fejlődnünk,
   növekednünk kell. Építsünk Krisztusra, fejlődjünk lélekben őbenne és ő
   növekedjék bennünk!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Mindenható Istenünk! Hálatelt szívvel imádunk, magasztalunk és
   dicsőítünk Téged! Mutasd meg nekünk szeretetedet! Urunk Jézus, igaz
   közbenjárónk az Atyánál! Te jól ismersz minket és ismered
   szükségleteinket. Engedd csak azt kérnünk, ami javunkra szolgál, s ami
   lelkünk üdvösségéhez szükséges. Ámen.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170916.mp3