[Napi e-vangelium] 2017-09-11

[Evangélium365]

   2017. szeptember 11. - Hétfő

   Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani
   kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a
   farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán
   okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat.
   Megszólította tehát a béna kezű embert: "Kelj fel, és állj ide a
   középre!" Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: "Kérdem
   tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy
   pusztulni hagyni?" Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez:
   "Nyújtsd ki a kezedet!" Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre
   esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit
   tegyenek Jézussal.
   Lk 6,6-11
   Elmélkedés:
   Jézus korában a szombati nap szent volt, a nyugalom napja, amely napon
   nem volt szabad dolgoznia senkinek. Ez a törvény elsősorban a fizikai
   munkára vonatkozott. Éppen ezért nehezen érthető számunkra, hogy egy
   beteg ember meggyógyítását miért lehetett olyan munkának vagy
   tevékenységnek tekinteni, amelyet nem volt szabad szombaton megtenni.
   A béna ember meggyógyítása különleges abból a szempontból, hogy itt
   Jézus tulajdonképpen nem tesz semmit. Nem érinti meg a beteg testrészt,
   nem teszi kezét a betegre, nem alkalmaz semmilyen gyógyító formulát,
   mint más esetekben, sőt, még nem is imádkozik a gyógyítást megelőzően.
   Jézus tehát nem tesz semmit, nem tesz egyetlen mozdulatot sem, nem
   végez fizikai munkát, amivel megszegné a szombatot, hanem csupán
   szavának erejével gyógyít. Egyszerűen azt mondja a betegnek, hogy
   nyújtsa ki a kezét, s amikor ő ezt megteszi, akkor bekövetkezik a
   csoda. Mivel Jézus nem tesz semmit, ezért "esztelen harag" szállja meg
   azokat, akik vádolni akarták.
   A történet emellett azt is tanítja, hogy emberi előírások nem
   akadályozhatják meg Jézust a jócselekedetek és gyógyítások
   végrehajtásában. A csodák olyan jelképes cselekedetek, amelyek egyrészt
   Jézus isteni, természetfeletti hatalmát jelzik, másrészt Isten
   jóságáról tanúskodnak.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Hálát adunk néked, Atyánk, az életért és tudásért, melyet
   kinyilatkoztattál nekünk a Te szolgád, Jézus által! Dicsőség néked
   mindörökké! Ahogyan e kenyértöredékek szét voltak szóródva a hegyeken
   és eggyé váltak összegyűjtve, úgy gyűljön össze egyházad királyságodban
   a Föld határairól! Mindenható Uralkodónk, ki mindent nevedért
   teremtettél, ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk
   pedig lélek szerinti ételt és italt adtál, és örök életet Szolgád
   által. Dicsőség néked mindörökké!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170911.mp3