[Napi e-vangelium] 2017-10-03

[Evangélium365]

   2017. október 3. - Kedd

   Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
   elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek
   elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást
   készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe
   tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak:
   Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el
   őket? De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: Nem tudjátok, hogy
   milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az
   embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse. Ezután másik faluba
   mentek.
   Lk 9,51-56
   Elmélkedés:
   A tegnapi evangéliumban Jézus már próbálta lehűteni forrófejű és olykor
   hirtelen haragú apostolait. Ma ismét egy olyan esetről olvasunk, amikor
   túlzásba esnek az apostolok, s az Úr szelíd intésére, tanácsára van
   szükség. A "hirtelen felindultság" sem mentség a két apostol számára,
   akik a Jézust be nem fogadó szamaritánusok "méltó" büntetését szeretnék
   azonnal kieszközölni. Jézus rögtön figyelmezteti is őket arra, hogy
   kijelentésük mögött bizony rossz szándék húzódik meg, amely méltatlan
   az ő tanítványaihoz. Érdekes, hogy a máskor oly kicsinyhitű apostolok,
   most mennyire bátrak és mennyire bíznak abban, hogy kérésük azonnal
   teljesül és egy gyors fohásszal majd elintézhetik az egész falu
   lakosságát.
   Jézus számtalanszor lelkünkre köti: a rosszat soha ne viszonozzuk
   rosszal. Ilyen esetekben ne hivatkozzunk végsőkig az igazságosság
   elvére, ne a bosszú és megtorlás járjon a fejünkben, hanem a
   megbocsátás. Isten sem mindenáron megbüntetésünket akarja, hanem
   türelmesen vár bűnbánatunkra. Életünk erkölcsi minősítésekor nem is az
   a mérvadó, hogy a többitől elkülönítve egy-egy cselekedetünk milyen,
   hanem az, hogy milyen lelkület van bennünk. Mi az alapvető szándékunk,
   irányultságunk, amely a cselekedeteink sorozatát meghatározza.
   Törekedjünk a békességes, a megbocsátó lelkületre!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Köszönöm, Uram, hogy te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, az Üdvözítő,
   aki új életet ajándékozol mindannyiunknak. Uram, sokszor nem értem
   terveidet, céljaidat, eszközeidet vagy az eseményeket, amelyek
   megtörténnek veled, velem, velünk, körülöttünk. De tudom, hogy a te
   útjaid nem a mi útjaink. Küldd el a Szentlelket, hogy általa
   megérthessük, megérezhessük a kereszt titkát, üdvösségre és új életre
   szülő tervedet, és hogy a Lélek bölcsessége által felismerhessük
   életünkben tőled kapott keresztünket, amelyet az ő erejével akarunk
   hordozni. Add, hogy megláthassuk, megpróbáltatásaink növekedésünkre
   szolgálnak, és így örvendezhessünk a belőlük fakadó gyümölcsöknek.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171003.mp3