[Napi e-vangelium] 2017-05-07

[Evangélium365]

   2017. május 7. - Húsvét 4. vasárnapja

   Abban az időben így szólt Jézus: "Bizony, bizony, mondom nektek: Aki
   nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló.
   Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit
   neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és
   kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok
   követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak
   tőle, mert az idegen hangját nem ismerik."
   Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről
   beszél. Jézus ezért így folytatta: "Bizony, bizony, mondom nektek: Én
   vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és
   rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam
   keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj
   csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy
   életük legyen, és bőségben legyen."
   Jn 10,1-10
   Elmélkedés:
   Indulj el utadon!
   A mai napon, húsvét 4. vasárnapján Papi és Szerzetesi Hivatások
   Világnapját ünnepli Egyházunk. Jó Pásztor vasárnapnak is nevezzük ezt
   az ünnepet, egyrészt azért, mert az evangélium Jézust, mint Jó Pásztort
   állítja elénk, másrészt azért, mert minden pap és szerzetes arra kap
   meghívást, hogy jó pásztorként gondoskodjon a rábízottakról, Isten
   népéről.
   Nem minden ember foglalkozik azzal, hogy mi a hivatása, van-e
   egyáltalán neki valamilyen sajátos hivatása, feladata az életben. Sokan
   sem fiatalkorukban, sem később nem teszik fel maguknak azt a kérdést,
   hogy van-e életüknek különösebb célja, vár-e tőlük valamit Isten? Nem
   nyugtalanítja őket, hogy megfelelnek-e a teremtő Isten elvárásainak.
   Mások viszont észreveszik, hogy milyen belső erők mozgatják őket
   döntéseikben és cselekedeteikben, felfedezik sajátos képességüket,
   amelyeket az evangéliumok nyelvén talentumoknak nevezünk. Elindulnak,
   hogy fejlesszék képességeiket, mert megértik, hogy Istentől kapták
   azokat és kötelességük azok fejlesztése, használata mások javára.
   A papi hivatás lényegét, titkát nehéz megragadni. Nem egyszerűen csak
   arról van szó, hogy valaki meghoz egy határozott döntést és személyesen
   elkötelezi magát egy feladat végzésére, hanem arról, hogy Istentől
   megszólítást, meghívottságot érez és önzetlenül átadja önmagát annak a
   feladatnak a szolgálatára, amelynek teljesítésére Isten hívja. Belső
   indíttatás, elköteleződés és hivatástudat nem csak a papoknál és a
   szerzeteseknél létezik. Nagyon sokan hivatásuknak érzik szülői
   feladataikat, gyermekeik nevelését. Orvosok, pedagógusok esetében is
   joggal beszélhetünk arról, hogy mások gyógyítását vagy tanítását
   hivatásként élik meg. Sokan csatlakoznak önkéntesként karitatív
   szervezetekhez, mert munkájuk mellett hivatásuknak érzik azt, hogy
   másokon segítsenek önzetlenül és szeretettel végzett szolgálatuk által.
   Amikor valakit a hivatásával kapcsolatban kérdeznek és azt próbálják
   megtudni tőle, hogy miért választotta éppen azt, amelyet gyakorol,
   akkor sokféle motivációt lehet felsorolni, amelyek a döntésben
   befolyásolták és a megvalósítás irányába terelték, de mindig marad egy
   homályos folt, egy megmagyarázhatatlan elem. A papi hivatás esetében
   azért van ez így, mert Isten csendes munkáját, amely hatással van egy
   fiatal lelkére, nehéz tetten érni.
   A pályaválasztás időszakában sok fiatal teszi fel önmagának a következő
   kérdéseket: Mi a hivatásom? Honnan tudhatom meg, hogy van-e hivatásom?
   E kérdések mögött jól kitapinthatóan ott húzódik a bizonytalanság.
   Vannak fiatalok, akiket a legnagyobb jószándék vezet, szeretnének
   Istenért és az emberekért valami szépet tenni, nem ragaszkodnak tehát
   önző elképzeléseikhez és nem álmodoznak fényes karrierről, mégis éveken
   keresztül csak gondolkoznak, őrlődnek, tétováznak, nem képesek egész
   életre szóló döntést hozni. Természetesen megfontoltan kell dönteni, de
   a megfontoltság mellé érdemes odatenni a bátorságot és a bizalmat, hogy
   majd Isten segíteni fog a hivatás teljesítésében. Amíg valaki csak azon
   töpreng, vajon mi a hivatása, addig nincs semmilyen hivatása. De ha
   elindul egy úton, mégpedig azzal a bátorsággal és bizalommal, hogy
   Isten segít majd neki, hogy végighaladjon ezen az úton, annak már van
   hivatása és megtalálta azt.
   A bizonytalankodó fiataloknak szól az üzenet: Ne tétovázz és ne
   várakozz sokáig! Indulj el saját utadon és Isten majd vezetni fog!
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Urunk, mindenható Istenünk, a te titkaidat és csodáidat szemléljük.
   Titok és csoda az, amikor a te gyermekeddé válik az a gyermek vagy
   felnőtt, akit megkeresztel egy pap. Titok és csoda, amikor megszabadul
   bűneitől az a személy, akit a pap által közvetített feloldozás révén
   megérint a te isteni irgalmad a szentgyónásban. A legnagyobb titok és
   csoda az, amikor a pap imádsága által a kenyér és a bor az Úr testévé
   és vérévé változik a szentmisében. Istenünk, küldj papokat, akik
   Krisztust, a Jó Pásztort követve szolgálják az emberek üdvösségét és
   jelenvalóvá teszik számukra a te csodálatos titkaidat és csodáidat!
   Küldj papokat, akik jelenlétedről, irgalmadról és szeretetedről
   tanúskodnak a világban!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170507.mp3