[Napi e-vangelium] 2017-03-27

[Evangélium365]

   2017. március 27. – Hétfő

   Egy alkalommal  Jézus Szamariából  Galileába ment.  Jóllehet maga  mondta,
   hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn  Galileába
   érkezett, az  ottaniak szívesen  fogadták.  Látták ugyanis  mindazt,  amit
   Jézus az  ünnepek alkalmából  Jeruzsálemben cselekedett,  mert ők  is  ott
   voltak az ünnepeken. Így  jutott el Jézus újra  a galileai Kánába, ahol  a
   vizet borrá változtatta.
   Élt Kafarnaumban  egy királyi  tisztviselő,  akinek a  fia  megbetegedett.
   Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment  hozzá,
   és kérte: jöjjön  és gyógyítsa  meg a fiát.  A gyermek  már halálán  volt.
   Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.”  A
   királyi tisztviselő azonban  így szólt:  „Uram, jöjj,  mielőtt meghalna  a
   fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj  csak! Fiad él.” Hitt az ember  Jézus
   szavának, és  elment.  Még  útban volt  hazafelé,  amikor  eléje  futottak
   szolgái, és  kijelentették,  hogy a  fia  él. Megkérdezte  tőlük:  „Melyik
   órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap  déltájban hagyta el a láz.”  Az
   apa visszaemlékezett, hogy abban az  órában mondta neki Jézus: „Fiad  él.”
   Erre hitt ő maga, és vele  egész házanépe. Ez volt Jézus második  csodája,
   amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
   Jn 4,43-54

   Elmélkedés:

   „Hitt az  ember Jézus  szavának” –  és ebben  a pillanatban  megtörtént  a
   csoda. Csak annyi kellett hozzá, hogy a tisztviselő odalépjen Jézushoz  és
   hittel elmondja kérését. Megszólította az  Urat, hogy jöjjön és  segítsen,
   mert bízott abban, hogy Jézus tud segíteni. Jézus pedig észrevette a kérés
   mögött ezt a bizalmat.
   Hányszor előfordul  velünk, hogy  minden  erőnket latba  vetjük a  jó  ügy
   érdekében, de nem tudunk  eredményt elérni. Megmozgatjuk  kapcsolatainkat,
   mások segítségét kérjük,  de nem  jutunk közelebb  célunkhoz. Pedig  talán
   nekünk sem kellene egyebet tennünk,  mint ahhoz fordulni, aki valóban  tud
   segíteni. Hittel odajárulni Jézushoz, aki képes csodát tenni velünk is. Ez
   a bizalom,  ráhagyatkozás, hit  hiányzik sokszor  belőlünk. Hányszor  kell
   megkérdeznie Jézusnak  tőlünk, hogy  hol van  a mi  hitünk? Az  evangélium
   számos csodája azt  tanítja nekünk,  hogy a mustármagnyi,  kicsiny hit  is
   elég ahhoz,  hogy  „megmozduljanak  a hegyek”,  azaz  létrejöjjön  a  nagy
   változás az emberi szívekben. Csak  oda kell lépnem az  Úr elé és el  kell
   neki  mondanom,   hogy   hiszek   az   ő   segítségében.   Hiszek   az   ő
   mindenhatóságában. Hiszek  jóságában  és gondviselő  szeretetében.  A  hit
   által feltétel nélkül egyesülök Isten  akaratával, mert bízom abban,  hogy
   jót akar és jót tesz nekem.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk, irgalmas  Atyánk, aki  szeretetedet Fiadban,  Jézus  Krisztusban
   nyilatkoztattad   ki,   és   kiárasztottad   ránk   a   Szentlélekben,   a
   Vigasztalóban, fölajánljuk neked ma a világ és minden ember sorsát. Hajolj
   le hozzánk, bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket, űzz el tőlünk minden
   rosszat, add, hogy  a Föld minden  lakója megtapasztalja  irgalmasságodat,
   hogy benned,  a Szentháromság  egy Istenben  megtalálják mindig  a  remény
   forrását.
   Szent II. János Pál pápa

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170327.mp3