[Napi e-vangelium] 2017-03-24

[Evangélium365]

   2017. március 24. – Péntek

   Abban az  időben egy  írástudó  megkérdezte Jézustól:  „Melyik az  első  a
   parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az  Úr,
   a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből,
   teljes lelkedből, teljes  elmédből és  minden erődből!  A második  hasonló
   ehhez:  Szeresd  felebarátodat,  mint  önmagadat!  Ezeknél  nincs  nagyobb
   parancsolat.”
   Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő  az
   Egyetlen, és  hogy  rajta kívül  nincs  más. És  azt  is, hogy  őt  teljes
   szívünkből, teljes elménkből és  teljes erőnkből szeretni,  embertársunkat
   pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy  véres
   áldozatnál.”
   Jézus az  okos  felelet hallatára  megdicsérte:  „Nem jársz  messze  Isten
   országától.” Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
   Mk 12,28b-34

   Elmélkedés:

   A törvények  helyes értelmezéséről  kérdezik Jézust  a mai  evangéliumban:
   „Melyik az  első a  parancsok közül?”  A korabeli  írástudók igyekeztek  a
   törvények  és  parancsok  között  valamiféle  sorrendiséget   felállítani,
   meghatározni azt,  hogy  melyik  a  fontosabb,  melyiket  kell  mindenáron
   megtartani,  és  esetleg  melyek  a  kevésbé  jelentősek.  Jézus   válasza
   egyértelművé teszi,  hogy  a legfőbb  parancs  az Isten  iránti  szeretet,
   amelyhez szorosan kapcsolódik az emberek felé irányuló szeretet.
   E kettős  irányú  szeretet azt  feltételezi,  hogy az  ember  kilép  saját
   önzéséből és érdekvilágából. Sok mai  ember világnézetében az ember áll  a
   középpontban.  Természetesen  ilyenkor   nem  a  másik   emberre,  nem   a
   felebarátra  gondolnak,   hanem  önmagukra.   Olyan  ez,   mintha   valaki
   napjainkban azt hirdetné, hogy mégis a Föld a világmindenség központja,  s
   a Nap és a többi bolygó mind a Föld körül keringenek. Jó lenne megtenni  a
   kopernikuszi-fordulatot az emberről alkotott gondolkodásunkban! Jó  volna,
   ha helyreállítanánk a helyes sorrendet, és  végre Isten és az ő  törvényei
   kerülnének az első  helyre! Ezután  pedig az  embertársaink felé  irányuló
   szeretet következne, s csak legvégül  gondolnánk önmagunkra. Jó lenne,  ha
   észrevennénk, hogy Isten jobban szeret bennünket, mint mi önmagunkat. Vagy
   az önszeretetünkkel is őt akarjuk felülmúlni?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézus Krisztus, Világosságunk!  Te nem  azért jöttél, hogy  elítéld ezt  a
   világot,  hanem  hogy  föltámadásod   által  minden  embernek  elhozd   az
   üdvösséget és a  kiengesztelődés örömhírét. Amikor  bensőnkben felizzik  a
   megbocsátó szeretet, szívünk minden megpróbáltatás ellenére új életre kel.
   Gyógyítsd, Urunk, a mi lelkünket!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170324.mp3