[Napi e-vangelium] 2017-03-21

[Evangélium365]

   2017. március 21. – Kedd

   Abban  az  időben  Péter  odament  Jézushoz,  és  megkérdezte:  „Uram,  ha
   testvérem  vétkezik  ellenem,  hányszor  kell  megbocsátanom  neki?  Talán
   hétszer?” Jézus így  felelt: „Nem mondom,  hogy hétszer, hanem  hetvenszer
   hétszer!
   A mennyek  országa  olyan,  mint  amikor  egy  király  el  akart  számolni
   szolgáival.  Amikor  elkezdte,   odahozták  egyik   adósát,  aki   tízezer
   talentummal  tartozott.   Mivel  nem   volt  miből   megfizetnie,  az   úr
   megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és  mindenét,
   amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és
   úgy kérlelte:  Légy  türelmes irántam,  mindent  megfizetek! Az  úr  szíve
   megesett a  szolgán:  szabadon bocsátotta  őt,  sőt még  az  adósságát  is
   elengedte.
   A szolga  kiment,  és  találkozott egyik  szolgatársával,  aki  neki  száz
   dénárral  tartozott.  Elkapta  és  fojtogatni  kezdte:  Add  meg,   amivel
   tartozol! Szolgatársa  térdre hullott  előtte és  kérlelte: Légy  türelmes
   irántam, mindent megfizetek!  De ő  nem engedett, hanem  ment és  börtönbe
   vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
   Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az  úr
   akkor magához hívatta  őt, és így  szólt hozzá: Te  gonosz szolga!  Amikor
   kérleltél, én  minden tartozásodat  elengedtem  neked. Nem  kellett  volna
   neked is  megkönyörülnöd  szolgatársadon,  mint  ahogy  én  megkönyörültem
   rajtad? És az úr  nagy haraggal átadta  őt az őröknek,  míg meg nem  fizet
   mindent, amivel tartozik.
   Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem  bocsát
   mindegyiktek a testvérének.”
   Mt 18,21-35

   Elmélkedés:

   Péter apostol  a  megbocsátással  kapcsolatban  kérdezi  Jézust,  aki  egy
   példabeszéddel világítja  meg a  megbocsátás határtalanságát.  A  hasonlat
   szerint egy szolgának rendkívül nagy összegű tartozását engedte el ura, de
   ugyanez a szolga rögtön ezt  követően egy nagyon csekély összeget  követel
   egy másik  szolgától. A  példázat kihangsúlyozza  az összegek  közti  nagy
   különbséget, valamint az úr  könyörületességét és jószívűségét, illetve  a
   szolga könyörtelen  követelőzését.  A beszéd  értelme  világos  számunkra:
   ahogyan  Isten  megbocsátja  bűneinket,   ugyanúgy  nekünk  is  meg   kell
   bocsátanunk embertársainknak.
   A megbocsátás könnyűnek  tűnik a szavak  szintjén, a gyakorlatban  azonban
   sokszor nehéz. Még nehezebb az, ha valakit megbocsátás gyakorlására, annak
   fontosságára  emlékeztetünk.   Ha  valakit   jószándékkal  az   evangélium
   szavaival    figyelmeztetünk:    „Nem    kellett    volna    megbocsátanod
   embertársadnak?”,  bizony  hamar  jöhet  a  vállrántással  kísért  cinikus
   válasz: „Miért kellett volna megbocsátanom? Amit ellenem tett, arra  nincs
   bocsánat!”
   Sokan vannak, akik nem ismerik az igazi, szívből jövő megbocsátást. Emberi
   gyengeségnek tartják  és nem  felejtenek. A  megbocsátás fogalmát  nem  az
   emberből kiindulva  érthetjük  meg,  hiszen Istentől  ered,  aki  maga  az
   irgalom. Isten  vállalja ezt  a  „gyengeséget”, megbocsát  mindenkinek.  A
   bűnös és bűnbánó embernek, aki már megtapasztalta ezt a végtelen irgalmat,
   azaz, hogy  Isten megbocsátja  az  ő bűneit,  már könnyebb  a  megbocsátás
   gyakorlása az embertársak felé.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely  telve
   van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm  a
   munkakedvet és  hogy mozogni  tudok,  hogy találkozhatom  más  emberekkel.
   Köszönöm az egyedüllétet  és a  pihenést, a  virradatot és  az alkonyt,  a
   nyílt horizontot.  Itt állok,  kezeim telve  vannak ajándékaiddal,  segíts
   nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170321.mp3