[Napi e-vangelium] 2017-03-15

[Evangélium365]

   2017. március 15. – Szerda

   Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát  és
   bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az  Emberfiát
   a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd  kiszolgáltatják
   a pogányoknak,  megcsúfolják,  megostorozzák  és  keresztre  feszítik,  de
   harmadnapra feltámad.”
   Ekkor odalépett  hozzá a  Zebedeus-fiúknak (Jakab  és János  apostoloknak)
   anyja, fiaival  együtt, és  leborult előtte,  hogy kérjen  valamit.  Jézus
   megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,)  hogy
   az én két  fiam országodban melletted  üljön: az egyik  jobbodon, a  másik
   pedig bal oldaladon.” Jézus így  válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy  mit
   kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem
   ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A
   szenvedések kelyhét  velem  együtt  kiisszátok  majd.  De  hogy  ki  üljön
   mellettem jobb és bal felől,  azt nem én döntöm  el. Azok ülnek majd  ott,
   akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
   Amikor a többi  tíz (apostol)  ezt meghallotta,  méltatlankodni kezdett  a
   testvérpár viselkedése  miatt.  Jézus magához  hívta  őket, és  így  szólt
   hozzájuk: „Tudjátok,  hogy a  pogányoknál hogyan  hatalmaskodnak a  vezető
   emberek: akinek  nagyobb a  rangja, érezteti  a hatalmát.  Nálatok ne  így
   legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni,  legyen a szolgátok! És aki  első
   akar lenni, legyen  a cselédetek! Az  Emberfia sem azért  jött, hogy  neki
   szolgáljanak,  hanem  hogy  ő  szolgáljon  másoknak,  és  odaadja   életét
   váltságul mindenkiért.”
   Mt 20,17-28

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumban Jézus a Jeruzsálemben rá váró szenvedésről és halálról
   beszél  apostolainak,  akik  nem  értik   ezeket  a  szavakat.  Ő   nagyon
   céltudatosan   halad   szenvedésének    városa   felé,   ahol    küldetése
   kereszthalálával beteljesedik, de övéi értetlenül fogadják  kijelentéseit.
   Főként azt nem érthetik,  hogy ha Mesterük előre  látja, hogy milyen  sors
   vár rá, azaz  szenvedni fog  és meg fog  halni, akkor  miért mennek  mégis
   Jeruzsálembe, miért nem  próbálják elkerülni  azt. Nem értik  még, hogy  a
   szenvedés és  a  halál  vállalása Jézus  részéről  szolgálat.  Egyrészt  a
   mennyei  Atyának  tett  szolgálat,  akinek  mindhalálig   engedelmeskedik,
   másrészt a mi megváltásunk, üdvösségünk érdekében vállalt szolgálat.
   Az apostolok értetlenségét jól jelzi,  hogy ezt követően versengés  alakul
   ki köztük. Arról vitatkoznak, ki  a nagyobb közülük. Hatalomra,  uralomra,
   evilági  dicsőségre  vágyakoznak,  és  ez  nem  csak  Jakabra  és  Jánosra
   vonatkozik, akik kitüntetett helyre vágynak,  hanem a többi tíz  apostolra
   is,  akik  nem  akarnak  lemaradni  a  dicsőségről,  ezért  beszállnak   a
   versengésbe. Ez  jó  alkalmat ad  Jézusnak  arra, hogy  a  szolgálatra,  a
   szolgálat szellemére nevelje őket.  Krisztus szolgálatához hasonlóan a  mi
   szolgálatunk is  legyen szabad!  Gondoljunk mindig  arra, hogy  egyedül  a
   szenvedésen keresztül vezet út a feltámadás dicsőségébe.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Istenem, őrizz meg engem attól,  hogy valaha is terhesnek érezzem  a
   munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban. Adj kitartást, örömet, mellyel
   végzem a  munkámat, valamint  hasznosan, jól  gazdálkodjam az  idővel,  ne
   fecséreljem el haszontalan  beszélgetéssel, vagy  időtöltéssel. Adj  nekem
   oly erős szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne teher  legyen,
   hanem öröm.

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170315.mp3