[Napi e-vangelium] 2017-03-12

[Evangélium365]

   2017. március 12. – Nagyböjt 2. vasárnapja

   Abban az  időben:  Jézus  maga  mellé vette  Pétert,  Jakabot  és  (ennek)
   testvérét Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott  elváltozott
   előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér
   lett, mint  a fény.  És  íme, megjelent  nekik  Mózes és  Illés:  Jézussal
   beszélgettek. Ekkor  Péter  így  szólt  Jézushoz:  „Uram,  jó  nekünk  itt
   lennünk! Ha akarod,  felállítok itt  három sátrat,  neked egyet,  Mózesnek
   egyet és Illésnek egyet!” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő  borította
   be őket, és  a felhőből egy  hang hallatszott: „Ez  az én szeretett  Fiam,
   akiben kedvem  telik.  Őt  hallgassátok!” Ennek  hallatára  a  tanítványok
   földre  borultak  és  nagyon  megrémültek.  De  Jézus  odament   hozzájuk,
   megérintette őket, és ezt mondta:  „Keljetek fel, és ne féljetek!”  Amikor
   szemüket fölemelték,  nem láttak  mást, csak  Jézust egymagát.  A  hegyről
   lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg
   az Emberfia a holtak közül fel nem támad!”
   Mt 17,1-9

   Elmélkedés:

   A dicsőség fényében
   Hétpettyes katicabogár téved a szobámba,  csak akkor veszem észre,  amikor
   már leszállt az  egyik virágra. Nem  pihenni jött, sietősen  mászik fel  a
   növény egyik szárán, a csúcsára érve toporzékol egy kicsit, majd megfordul
   és lemászik. Egy  másik levélre  ugyanolyan sietősen  kapaszkodik fel,  de
   onnan sincs tovább út, ezért ismét lefelé veszi az irányt. Próbálkozik még
   néhányszor, aztán talán megunja, ezért kiterjeszti szárnyait és elröppen a
   fény, az ablak  felé. Közben  elgondolkodom: vajon  milyen érzés  lehetett
   neki, amikor  először jött  rá, hogy  repülni is  tud? A  katicabogár  nem
   tekinti felesleges fáradozásnak, hogy fel és le mászik a fűszálakon és más
   növényeken, mert bármelyikről tovaszállhat.
   Nagyböjt második  vasárnapján egy  magaslatra  hív minket  az  evangéliumi
   történet, Jézus színeváltozásának jelenete. Lélekben csatlakozunk a  három
   kiválasztott apostolhoz,  Péterhez,  Jakabhoz  és  Jánoshoz,  hogy  az  Úr
   vezetésével felmenjünk a  hegyre. Életünk  során sokszor  megjárjuk ezt  a
   lelki  magaslatot,   eljutunk  az   Istennel  való   találkozás   helyére,
   megtapasztaljuk Isten közelségét és  jelenlétét, de mindannyiszor le  kell
   jönnünk a hegyről, ahogyan a három apostol is lejött a színeváltozás után,
   és miként a katicabogár is lemászik a növényen. De életünk során  egyetlen
   pillanatra sem feledkezhetünk meg  arról, hogy „vannak szárnyaink.”  Ugyan
   nem a  magunk  erejéből,  hanem Istennek  köszönhetően  fogunk  eljutni  a
   mennybe, de jó  tudnunk, hogy nem  kell a mélybe  süllyednünk, nem  fogunk
   teljesen megsemmisülni, hanem Isten kegyelme felemel minket.
   A színeváltozással az  lehetett az  Úr célja,  hogy felragyogtassa  isteni
   dicsőségét a  kiválasztott három  apostolnak és  megmutassa nekik,  milyen
   dicsőség vár rá és  minden emberre a  mennyországban. Az apostolok  szemét
   elkápráztatta a látomás, a dicsőségben  ragyogó Krisztus látványa, de  itt
   most nem éreznek félelmet. Isten közvetlen jelenléte sok esetben  félelmet
   ébreszt az  emberben,  de jelen  esetben  nincs erről  szó.  Zavarodottak,
   csodálkoznak, de nem rettegnek, hanem maradni szeretnének. Erre utal Péter
   megjegyzése, miszerint jó nekik az isteni fényben tündöklő Jézus közelében
   lenni, és  szeretnék,  ha  ez  az  élmény  tovább  tartana.  A  csodálatos
   színeváltozás  azonban   nem   tart   sokáig,  vissza   kell   térniük   a
   mindennapokba, le kell jönniük a  hegyről. Szívükben azonban ott őrzik  az
   élmény emlékét, és talán éppen ez fog nekik erőt adni Jézus  kereszthalála
   láttán.
   Az esemény  jelentős  mozzanata  az  a titokzatos  hang,  amely  a  Jézust
   körülvevő felhőből hallatszik:  „Ez az  én szeretett  Fiam, akiben  kedvem
   telik. Őt  hallgassátok!”  Minden  kétséget kizáróan  ez  a  mennyei  Atya
   hangja, az  ő tanúságtétele  Jézusról, a  Fiúistenről. Az  Atya  szavaiból
   tudja meg Péter, Jakab és János, hogy ki valójában Jézus. A  feltámadáskor
   szintén az Atya fog cselekedni, a feltámasztással azt fogja igazolni, hogy
   Jézus az ő szeretett Fia. A húsvét ünnepe az Isten-látás, a  Feltámadottal
   való személyes találkozás napja lesz számunkra, mert a feltámadt  Krisztus
   megmutatja isteni dicsőségének teljességét.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk,  Jézus  Krisztus!  Belátjuk,  hogy  nem  elegendő   színeváltozásod
   szemlélése, nekünk is változnunk kell. A lelki újjászületés útján be  kell
   ismernünk, hogy bűnösök vagyunk, és szükségünk van a te segítségedre, hogy
   megszabaduljunk a bűntől.  A lelki  megújulás útján el  kell fogadnunk  az
   isteni megváltást. Ha a nagyböjti időszakot a bűnbánatra, a bűnbevallásra,
   a szentgyónásra használjuk, akkor a  böjti időszak végén jobban  megértjük
   és elfogadhatjuk, hogy kereszthalálod  jelenti a megváltást. Hívj  minket,
   hogy veled legyünk  a szenvedés napjaiban  és feltámadásodnak is  részesei
   lehessünk!

    
   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/
    
   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170312.mp3