[Napi e-vangelium] 2017-06-13

Evangélium365 evangelium at lista.hcbc.hu
2017. Jún. 13., K, 00:10:01 CEST


   2017. június 13. - Kedd

   Jézus így tanított a hegyi beszédben: "Ti vagytok a föld sója. De ha a
   só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy
   kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A
   hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak,
   hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson
   mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek
   előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!"
   Mt 5,13-16
   Elmélkedés:
   A mai evangéliumban Jézus két hasonlatot mond arról, hogy
   tanítványainak hivatása a világhoz szól. A föld sójának és a világ
   világosságának nevezi követőit. A só ízesítő, tartósító és tisztító
   hatású. A fény pedig éltető erejű. Bár Jézus kijelentő mondatot használ
   mindkét esetben, mindnyájan érezzük a kijelentések felszólító értelmét:
   legyetek a föld sója és legyetek a világ világossága!
   Jézus tanítványaként úgy tudom ízessé tenni a világot, hogy tanúskodom
   Isten jelenlétéről és szeretetéről az emberek előtt. Szükségünk van
   Istenre, mint a fényre, amely nélkül nem tudunk élni. A fény hasonlat
   ugyanakkor az önteltség és a gőg elkerülésére is figyelmeztet minket,
   hiszen nem mi magunk vagyunk a fény forrása, hanem Krisztus, aki a
   világ világosságának nevezi magát. Az ő fényét kell továbbadnunk, hogy
   a hit és a szeretet ragyogja be minden ember életét.
   "Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva
   jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!" - olvassuk Jézus
   szavait. A fény nem önmagát világítja meg, hanem önmagán kívül minden
   mást láthatóvá tesz. Keresztény jócselekedeteinket ne a magunk
   dicsőségére tegyük, ne elismerést várjunk az emberektől, hanem tegyük
   úgy, hogy mi magunk észrevétlenek maradunk, csak maga a tett marad
   mögöttünk, ami már nem ránk, hanem az Istenre irányítja a figyelmet.
   Minden jóságot, amit az embereknek adni tudunk, mi is Istentől kapjuk.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Istenünk, add, hogy készségesek legyünk befogadni az életet. Add, hogy
   legyen bennünk erő, hogy fölemeljük fejünket, és föltekintsünk Jézusra,
   akit értünk szegeztek keresztre. Add, hogy ne vesszünk el a hétköznapok
   gondjaiban, hanem vegyük észre az odafönn-valókat. Add, hogy a
   világosságban járjunk, ne pedig bűneink sötétségében. Köszönjük, hogy
   Fiadban, Jézus Krisztusban az igazi Világosság jött közénk. Add, hogy
   fölismerjük őt, neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak. Add, hogy
   mindig úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől:
   egyedül te vagy az Úr, a mi Istenünk.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170613.mp3


További információk a(z) Evangelium levelezőlistáról