[Napi e-vangelium] 2017-06-05

[Evangélium365]

   2017. június 5. - Hétfő

   Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a
   főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett.
   Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne.
   Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
   Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját,
   hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban
   nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát
   küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak
   vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még
   többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már
   csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte
   hozzájuk, mert így gondolkodott: "A fiamat csak becsülni fogják." A
   szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: "Itt az örökös. Gyerünk,
   öljük meg, és mienk lesz az öröksége!" Nekiestek tehát, megölték, és
   kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy,
   elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem
   olvastátok az Írást?
   A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
   Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
   Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis,
   hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
   Mk 12,1-12
   Elmélkedés:
   A gonosz szőlőmunkásokról szóló tanítást Márk evangélista azzal a
   megjegyzéssel vezeti be, hogy Jézus ismét példabeszédekben kezdett
   tanítani. A történet során mindvégig érezzük, hogy nem egy alaptalan
   hasonlatról van szó, s ezt azok a főpapok és vallási elöljárók is
   rögtön megérezték, akikhez az Úr beszélt. A szőlő tulajdonosa maga
   Isten, a szőlőmunkások pedig a választott nép tagjai. Isten időnként
   elküldte szolgáit, a prófétákat, de nem hallgattak rájuk. Az
   elszámoltatás, a termés begyűjtése jogos elvárás a szőlő gazdájától, de
   ennek az elvárásnak a munkások egyáltalán nem akarnak megfelelni,
   fellázadnak a gazda ellen. Az ellentét az újabb szolgák küldésével
   folyamatosan fokozódik, végül a gazda fiának elküldésével és az ő
   megölésével éri el tetőpontját. Itt már nem Izrael történelmének
   múltjáról van szó, hanem utalás ez Jézus várható sorsára, halálára.
   A példázatra nem érdemes úgy tekintenünk, mintha az események
   megmásíthatatlan, végzetszerű leírása volna, hanem inkább
   figyelmeztetésként és meghívásként kell értékelnünk. Egyrészt tehát
   figyelmeztetés, hogy ne képzeljük magunkat Istennek és ne akarjuk
   kezünkbe ragadni az események irányítását, mert Isten a történelem Ura.
   Másrészt meghívás, hogy Jézus személyében ismerjük fel Isten Fiát és
   éljünk szeretetközösségben Istennel.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Mindenható uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt
   adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt
   és italt adtál, és örök életet Szolgád által! Mindenekelőtt azért adunk
   hálát néked, mert hatalmas vagy! Dicsőség néked mindörökké!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170605.mp3