[Napi e-vangelium] 2017-07-25

[Evangélium365]

   2017. július 25. - Kedd, Szent Jakab apostol

   Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak
   (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult
   előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz?" Ő
   azt felelte: "Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban
   melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon."
   Jézus így válaszolt nekik: "Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek
   vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell
   innom?" "Készek vagyunk!" - felelték. Jézus erre így folytatta: "A
   szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
   mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
   akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
   Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
   testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt
   hozzájuk: "Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető
   emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
   legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki
   első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy
   neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét
   váltságul mindenkiért."
   Mt 20,20-28
   Elmélkedés:
   A mai evangélium tanúsága szerint az apostolok valamiféle földi
   dicsőségre vágytak, s ebből az következik, hogy Jézus uralmát is
   evilági királyságként képzelték el. Téves elképzeléseiket Jézus
   szétoszlatja, hiszen az ő uralmának megvalósulása a gyötrelmes
   szenvedés és a kereszthalál lesz, s hozzá hasonló sors vár majd az
   apostolokra is. Az Úr ugyanis nem evilági hatalomra vágyott, hanem
   engedelmes szolgaként teljesítette mindazt, amit a mennyei Atya kért
   tőle. A tanítványoknak pedig - ebben is követve Mesterüket -
   teljesíteniük kell azt, amit ő kér tőlük. Ez az életmód nem uralkodást,
   hanem szolgálatot jelent, amely az élet feláldozásában teljesedik be.
   Jézus ezt tanítja saját küldetésével kapcsolatban: "Az Emberfia sem
   azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak,
   és odaadja életét váltságul mindenkiért."
   Nem helytelen, ha arra vágyunk, hogy a mennybe, az örök dicsőségbe
   jussunk. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a szenvedés és a
   szolgálat útján érhetjük el célunkat. A nagyravágyás lelkületével
   szemben Jézus az alázatosságot és a szolgálatkészséget ajánlja nekünk,
   s erre a legjobb példa az ő élete. Ha dicsőségében részesülni
   szeretnénk, akkor nem a hatalmaskodást vagy az uralkodást kell
   választanunk, hanem a szolgálat útján kell járnunk alázatosságban. Kész
   vagyok-e őt követni a szenvedésekben, hogy részem legyen a mennyország
   dicsőségében?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Jézusunk! Jól tudod, mily szörnyű érzés a bizonytalanság, hiszen
   emberségedben hordoztad annak aggodalmát. Néhanap még nekem is, aki
   hiszek a világban és az emberben, szörnyűségesnek tűnik a világ:
   hatalmas, vak, brutális. Közönyösen lökdös minket ide-oda. Az biztos,
   hogy az ember hősiesen eljutott már oda, ahol lakható zónát teremtett
   magának. De mily kezdetleges ez a mi otthonunk! Csak vékonyka fal
   választ el a szörnyűségestől: tűz, pestis, vihar, földrengés, sötét
   erkölcsi erők. Mindez téged is levert az olajfák hegyén. De te semmit
   le nem tagadtál és mindent legyőztél, és a vihar harsogásán át is
   halljuk szavadat: "Kicsinyhitű emberek, miért kételkedtek?"
   Teilhard De Chardin


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170725.mp3