[Napi e-vangelium] 2017-07-04

[Evangélium365]

   2017. július 4. - Kedd

   Jézus egy alkalommal hajóba szállt, és tanítványai követték őt.
   Egyszerre csak heves vihar tört ki a tavon, úgyhogy a hullámok
   elborították a hajót, Jézus pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá,
   és fölkeltették: "Uram, ments meg minket! Elveszünk!" Jézus így szólt
   hozzájuk: "Mit féltek, kicsinyhitűek?" Aztán fölkelt, és parancsolt a
   szélnek meg a tengernek. Erre nagy csendesség lett. Az emberek
   csodálkozva kérdezték: "Kicsoda ez, hogy még a szél és a tenger is
   engedelmeskedik neki?"
   Mt 8,23-27
   Elmélkedés:
   Máté evangélista egészen röviden írja le a vihar lecsendesítésének
   történetét, és csak arra koncentrál, hogy az apostolok a
   halálveszélyben Jézushoz fordulnak, aki megdorgálja őket kishitűségük
   miatt. Jézus végig központi helyen áll. Az apostolokkal való párbeszéd
   nem a csoda után szerepel, mint Márknál (vö. Mk 4,35-41), hanem a
   természeti csodát megelőzően, s ezáltal nagyobb jelentőséget kap a
   Jézusban való hit és Jézus hitre tanító magatartása.
   Ahogyan a vihar elnémítása is természetfeletti cselekedet, ugyanúgy a
   hitet sem tarthatjuk természetesnek, hanem Isten természetfeletti
   ajándékának kell tekintenünk. A hitre való eljutásban és az abban való
   megerősödésben mindig Jézus legyen a mi tanítómesterünk!
   A leírást olvasva elcsodálkozunk a tanítványok halálos félelmén. Vajon
   miért érzik vesztüket? Mi okozhatta félelmüket? A válasz egyszerű: a
   viharra figyelnek és nem Jézusra. Hiába van velük Jézus, ők
   megrettennek a vihar erejétől. A mi félelmeinknek is sokszor az lehet
   az oka, hogy nem vesszük észre a közelünkben lévő Jézust. Vagy azt
   hisszük, hogy nem figyel a gondjainkra. Ő pedig egyetlen pillanat alatt
   legyőzi a természet erejét, legyőzi a félelmet, legyőzi a
   kicsinyhitűséget.
   Engedem-e, hogy lecsendesítse háborgó szívemet, s megadja lelkem
   csendességét?
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, azt parancsoltad nekünk, hogy felebarátunkat úgy szeressük, mint
   saját magunkat. Szerettél bennünket, ezért nem elégedtél meg azzal,
   hogy a biztos part felől csak tanácsokkal láss el minket. Nem is
   hagytál ránk kész receptgyűjteményt, hogy bármely szituációban
   gondolkodás nélkül kövessük azokat. Azt kívánod tőlünk, hogy téged
   követve, életünket megosszuk másokkal, mint ahogy te tetted, Királyunk.


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170704.mp3