[Napi e-vangelium] 2017-07-02

[Evangélium365]

   2017. július 2. - Évközi 13. vasárnap

   Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Aki apját vagy anyját
   jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl a
   keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét,
   elveszíti azt, de aki értem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki
   titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be,
   aki engem küldött. Aki befogadja a prófétát, mert próféta, az a próféta
   jutalmát kapja. És aki az igazat befogadja, mert igaz, az az igaznak
   jutalmát kapja. S ha valaki csak egy pohár friss vizet ad is e
   legkisebbek egyikének azért, mert az én tanítványom, bizony mondom
   nektek, nem marad el a jutalma.
   Mt 10,37-42
   Elmélkedés:
   Hordozd a kereszted!
   Az ember egész életén át azokra a legalapvetőbb kérdésekre keresi a
   választ, miszerint honnan származunk, kitől kaptuk a létezés ajándékát,
   mi a célja földi életünknek és hová fogunk jutni annak lezárulta után.
   A vallásalapítók annyit mertek állítani, hogy ezekre a kérdésekre
   egyedül Isten adhat választ, a megoldás nála van. Ezzel szemben Jézus
   egyedülálló tekintéllyel azt állította, hogy ő a megoldás. Nem azt
   mondta, hogy a megoldás nála van, hanem hogy az ő személye a megoldás.
   Őt kell követni és akkor megismerjük az emberi létezés eredetét,
   értelmét és végső célját. Jézus szava már nem egy prófétai beszéd abban
   az értelemben, hogy majd eljön valaki a jövőben, aki meghozza a
   megoldást, hanem ő a Megváltó, akinek a személye választ ad az emberi
   létezés kérdéseire. Ebben az értelemben érdemes olvasnunk Jézus
   kijelentését a mai evangéliumban: "Aki nem veszi föl a keresztjét és
   nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, elveszíti
   azt, de aki értem elveszíti életét, megtalálja azt." Ilyen tartalmú
   üzenettel és ezzel a következetességgel korábban egyetlen tanító sem
   mert az emberek elé állni. Jézust kell elfogadnunk, őt kell követnünk,
   vele kell hordoznunk életünk keresztjeit, és akkor megtaláljuk az élet
   útját. És ha ezen az úton úgy járunk, hogy készek vagyunk Krisztussal
   meghalni, akkor részesedni fogunk majd az ő dicsőségében, a
   feltámadásban.
   Az evangéliumok szerint ezt a gondolatmenetet az élet értelméről még
   Jézus legközelebbi tanítványai sem értették meg igazán. Ezt leginkább
   azok a jelenetek szemléltetik, amikor az Úr a rá váró szenvedésről és
   halálról beszél nekik, és ők teljesen értetlenül fogadják szavait. Mást
   várnak, mások az elképzeléseik arról, hogy miként fog megvalósulni a
   messiási uralom. Azt remélik, hogy Isten majd kiszabadítja a Messiást a
   gonosz emberek kezéből, akik életére törnek, a mennyei Atya majd
   megmenti Fiát a haláltól. A nagypénteki események végleg cáfolják az
   apostoloknak és a tanítványoknak ezt az elképzelését. Éppen a
   nagypénteki kereszthalál lesz a legértetlenebb számukra, mivel a
   keresztre feszítés annak a Jézusnak a halálát okozta, aki az élet
   szerzőjének és az emberi élet megoldásának nevezte önmagát. Hogyan
   lehet ő a megoldás az emberi életre, amikor meghal? Látják az életnek
   és a halálnak a küzdelmét, s úgy vélik, hogy a halál győzedelmeskedik
   ebben a harcban. A kereszt a teljes megsemmisülést, a megalázottságot,
   az elesettséget, a magára maradottságot, a tehetetlenséget jelentette
   számukra. Emiatt válik a kereszt a hit próbatételévé. Olyan helyzetben
   kell, kellene hinni Isten igazmondásában, amikor látszólag mindannak
   ellenkezője valósul meg, amit Isten ígér. Olyan helyzetben kellene
   látni a kiutat, amikor minden ajtó bezárul. És Isten talál megoldást,
   feltámasztja Jézust a halálból.
   Az életnek és a halálnak ezt a titokzatos küzdelmét akkor értjük meg,
   ha figyelembe vesszük, hogy ez a küzdelem nem a szemlélőkben és nem a
   kívülállókban játszódik le, hanem Jézus személyében. Ő maga az, aki
   átéli a magára maradottságot, a teljes megaláztatást, a
   tehetetlenséget, s amikor Atyjának ajánlja lelkét a kereszten, akkor
   tőle várja a megoldást, közbeavatkozást, amely az élet győzelmét
   jelenti.
   A mai vasárnap üzenetét így foglalhatjuk össze: Hordozd a kereszted!
   Ajánld életedet és halálodat Isten kezébe és akkor megkapod az örök
   életet.
   (c) Horváth István Sándor


   Imádság:
   Életem Ura, Jézus Krisztus! Készen állok arra, hogy tétovázás nélkül
   induljak és kövesselek téged! Tudom, hogy nehéz lesz ez az út számomra,
   de vállalom, mert ez vezet holt múltamból a jövő felé, az örök élet
   felé, az üdvösség felé. Nem tart vissza semmi. Nem hátráltathat semmi.
   Nem akadályozhat semmi. Te vagy számomra az út és te vagy a cél! Te
   légy vezetőm az örök élet felé! Te vagy az egyetlen, akiben megtalálom
   boldogságom és örök életem. Segíts, vezess, élj bennem! Adj erőt, hogy
   hűséges tanítványod és követőd legyek!


   A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
   http://igenaptar.katolikus.hu/

   A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170702.mp3